Kritika

Poirot, Columbo, Blanc – Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

Daniel Craig Benoit Blanc-ja visszatért! A Tőrbe ejtve újabb felvonása, Az üveghagyma (Glass Onion: A Knives Out Mystery) pedig ugyanolyan friss és eredeti, mint az első film volt, még viccesebb annál, ráadásul okosabban méri fel saját limitációit is. Mostanra egyértelmű: Rian Johnson darabjaiban megvan a potenciál egy új whodunit franchise kiépítésére, amely a műfaji konvenciókat is kijátssza.

Három évvel a Tőrbe ejtve után – amely hatalmas sikernek örvendett mind a kritikusok, mind a közönség körében – elkészült a film folytatása. Új helyszín, új szereplők, új gyilkosság; csak Daniel Craig különc nyomozófigurája állandó.

A Tőrbe ejtve: Az üveghagyma után pedig nagyon úgy néz ki, hogy sokáig velünk maradhat Benoit Blanc, aki simán a 21. századi whodunit alkotások zászlóshajójává teheti a(z egyelőre) két filmből álló filmsorozatot.

A film ezúttal a klasszikus meghívás gyilkos vacsorára-cselekményszálat értelmezi újra, amely a tradicionális krimik egyik legizgalmasabb alaphelyzete. Egy milliomos zseni, Miles Bron (Edward Norton) meghívja barátait egy luxushétvégére a saját szigetére, majd feladványt ad nekik: ki kell találniuk, ki is ölte meg őt. Persze az ártalmatlan whodunit játék véresen komolyra fordul, amikor valaki tényleg meghal – gondolhatnánk ezt, de tévedünk!

Rian Johnson az első filmhez hasonlóan ezúttal is precízen elkerüli a műfaji konvenciókat és lépten-nyomon megpróbálja meglepni a közönséget. Mostanra kijelenthetjük, hogy ikonikussá váló Benoit Blanc (Daniel Craig) jelenléte mellett az eltervezett játék fordulatai is ugyanolyan üdítően meglepőek. Persze ezúttal sem maradunk ki egy jó kis gyilkosságból, a lineáris történetvezetés pedig ismét megtörik a film utolsó harmadában.

Ez pedig a Tőrbe ejtve-filmek egyik legnagyobb erénye! Valahol a tipikus krimik és a Columbo-filmek között mozog a mű. Nincs meg a nagy film végi lerántjuk-a-leplet-a-gyilkosról monológ, de nem is az elejétől kezdve tudjuk, hogy ki a hunyó. Ez a köztes megoldás pedig nemcsak új és modern, de hihetetlen játékosságot visz a filmbe, kikacsintva a nézőkre is. Hiszen az információ mennyiségétől függően állandóan újrapozicionálja a közönséget Az üveghagyma. Eleinte mi tudjuk a legkevesebbet, majd szépen kirajzolódik, ki miért is utálhatja a fényűző házigazdát, hogy aztán egy johnsoni csavarral hozzánk kerüljön az információtöbblet a film szereplőivel szemben.

Ha a gyilkos korai leleplezése a film egyik legfrissebb eleme, akkor a másik a humor, amely révén az alkotás korunk jobban sikerült vígjátékait is simán kenterbe veri! Míg a Tőrbe ejtve eljátszott a hagyományos krimik és Poirot kifigurázásával, olykor paródiába torkollva, addig Az üveghagyma elkerüli ezt az olcsóbb megoldást.

Nem parodisztikus és nem is önironikus az alkotás, egyszerűen csak nagyon-nagyon vicces.

Ezt pedig egy okosan megírt, feszült és csavaros krimi esetében ennyire sikeresen fenntartani nagyon nehéz, hiszen a vicces elemek könnyen veszélyeztethetik a komolyabb vagy drámaibb jeleneteket. Johnson azonban szépen egyensúlyban tartja mindezeket, és inkább a finom főhajtást preferálja a nagy detektívek előtt. Blanc öltözködése és származása egyértelműen Poirot, míg szivarozása Columbo előtt tiszteleg. Sőt, még Sherlock Holmes híres kalapja is megelevenedik egy frappáns újragondolás révén.

Ezek a főhajtások, valamint a whodunit zsáner ismert elemeinek felfrissítése egészül ki tehát izgalmas történetvezetéssel, okos fordulatokkal és szórakoztató karakterekkel. Ezúttal olyan sztárok csatlakoztak Craig nyomozójához, mint Janelle Monáe, Kathryn Hahn, Leslie Odom Jr., Jessica Henwick, Madelyn Cline, Kate Hudson, Ethan Hawke és Dave Bautista. Ráadásul ahogy az az első filmnél is fontos volt, ezúttal is egy igazán belevaló, erős női karakter áll a film középpontjában, bizonyítva azt, hogy igen is lehet eredeti női karaktereket írni még Hollywoodban, nem kell meglévő férfi alapokat erőltetetten újragondolni.

A Tőrbe ejtve: Az üveghagyma egyetlen enyhén fájó pontja, ami az első filmből is kicsit kilógott, maga a bűntény komplexitása. A nagy felismerés nem igazán nagy, hiszen a gyilkos ezúttal is a legkézenfekvőbb figura. Amíg azonban a 2019-es darab még próbált ravasz és kiismerhetetlenül csavaros lenni, addig a mostani film már jobban helyén kezeli azt, hogy nem ő lesz a legokosabb krimi a piacon.

És ezzel összességében nincs is baj!

Mert hiába nem ámulunk tátott szájjal és kiáltunk fel, hogy “ezt sosem gondoltam volna”, amíg minden más elem ennyire jól működik a filmben, addig az igazán meghökkentő relevációkat megtarthatják más alkotások.

A Tőrbe ejtve: Az üveghagyma után teljesen egyértelmű, hogy Rian Johnson hosszútávra is berendezkedhet. Craig láthatóan lubickol Blanc szerepében, a felkért sztárok pedig egytől egyig élvezik a játékot. A whodunit műfaja bőven nyújt alapanyagot a rendező további alkotásaihoz, ahogy Johnson – ha követi a most kialakuló mintát – egyre inkább megtalálja majd a hangját a műfaj 21. századivá varázsolásában. Kenneth Branagh jogosan tarthat attól, hogy a modern kori Poirot-filmek sorra alulmaradnak majd a Tőrbe ejtve részeivel szemben.

A filmet a Londoni Filmfesztiválon láttuk, további cikkeink az eseményről itt. A Tőrbe ejtve: Az üveghagyma várhatóan december 23-tól látható a Netflixen.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!