Kritika

Poirot-paródia – Tőrbe ejtve

Rian Johnson csupa A-listás sztárral elkészítette a saját Agatha Christie-krimijét, ám a Tőrbe ejtve (Knives Out) bűnügyi rejtély helyett inkább egyfajta műfaji játékként működik jól.

A mai, posztmodern korszak a legtöbb műfajra elkerülhetetlenül hat: az alkotók gyakran szubverzív, sőt, akár parodisztikus megközelítéssel tálalnak egy-egy adott zsánert. Ez a tendencia a krimit is elérte, melynek legújabb példája Rian Johnson Tőrbe ejtve című filmje. A Star Wars: Az utolsó Jedik rendezőjének alkotása kiválóan megmutatja, miért érvényesül jól a posztmodern destrukció e műfaj esetében. A krimi jellemzően inkább a tévéfilmek, illetve sorozatok szférájában működött eddig igazán, mivel a cselekmény általában a szellemi folyamatokra koncentrál, így a zsáner jellemzőinek szétszedése, valamint humoros felnagyítása izgalmassá teheti annyira, hogy aztán mozifilmként is eladhatóvá váljon. (Ennek nyilván az A-listás szereplőgárda sem ártott.)

Johnson tehát a visszament az alapokig, s már

a Tőrbe ejtve vizualitásában is a klasszikus, Agatha Christie-féle bűnügyi regényeket idézi meg:

a díszlet például egy gótikus ház, tele ijesztő és furcsa részletekkel (ezekről időről időre bevágnak egy-egy közeli képet), de még a stáblista és a választott betűtípus is Poirot ügyeit eleveníti fel. Ahogy maga a központi nyomozófigura is.

A Daniel Craig által alakított magándetektív már bemutatkozásakor is a kiejthetetlen nevű belgára utal: a Benoit Blanc hasonlóan franciás nyelvtörő, mint az Hercule Poirot. De Blanc karaktere a titokzatos privátkopó-jelenségét is kifigurázza: az áldozat családjának kihallgatásakor meghúzódik a sötétben, csak hogy egyre rejtélyesebbé váljon, mikor a gyanús pillanatokban sejtelmesen lenyomja a zongora billentyűit. Ezáltal Johnson az általában suspense-keltésre használt dallamokat is humorforrássá teszi a nyomozó kilétének talányossága mellett, melyet megerősít az az abszurd tény is, hogy Blancnak fogalma sincs, ki bízta meg az ügy felgöngyölítésével. És a legtöbbször a bűntény megoldásához is csak külső segítséggel kerül közelebb: „mindent a kezébe adok, maga nem túl jó nyomozó” – mondja ki egyszer expliciten is az egyik szereplő.

Pedig az eset valóban rejtélyes. Az áldozat – aki már önmagában fricska a műfaj felé – egy híres krimiíró, aki látszólag öngyilkosságot követett el: elvágta a saját torkát. A meglehetősen szokatlan halálnem felveti a gyilkosság gyanúját, amit a gyászoló családtagok viselkedése is fokoz. A már említett kikérdezés percei igazi Gyilkosság az Orient expresszen-szerű hangulatot ígérnek, hiszen mindenkinek lett volna motivációja megölni a családfőt, Harlant (Christopher Plummer). Azonban Johnson elveszi a nézőtől a moziban nyomozás élményét, amikor viszonylag hamar feloldja a „mindenki gyanús”-szituációt, és egy kiszámíthatóbb befejezés tudatában fókuszt vált. A hangsúly a Harlant gondozó nővérre kerül, aki maga is egy karikatúra.

Marta Cabrera (a kétségtelenül gyönyörű Ana de Armas alakításában) a túlidealizált Mary Sue-karakter ironikus verziója.

A Mary Sue egy olyan szereplőtípus, aki hibátlan, általában fiatal vagy alacsonyrangú (Marta mindkettő), valamely tulajdonságában kirívó, különleges, ráadásul valószerűtlenül sikeres mindenben. Az egzotikus nevű lány származása – kubai? ecuadori? brazil? – visszatérő poén, emellett Marta persze nemcsak szép, de okos is, olyannyira, hogy végül amolyan Hastingsként Blanc segédje lesz. (Külön érdekes megfigyelni Craig és de Armas dinamikáját, hiszen hamarosan a Nincs idő meghalni címre keresztelt Bond-filmben ismét párba állnak.) Marta legfontosabb jellemzője viszont a jósága, ami olyan határtalan, hogy szó szerint hánynia kell a hazugságtól. A becsületesség szobrává tett nővér abszurd kondíciója pedig végül a gyilkos megtalálásában is fontos szerepet játszik, akinek a kiléte a klasszikus krimik tetteseit teszi idézőjelbe.

Az irónia és a groteszk áthatja a Tőrbe ejtve minden percét. Így amit a film a suspense, s ezáltal a sokkoló fordulatok hiányával elveszít, azt a humorral pótolja. Johnson szinte parodisztikusan megírt karakterei – mint a náci, vagyis elnézést: furcsa kamasz fiú (Jaeden Martell) – és a köztük lévő párbeszédek minden jelenetre tartogatnak egy-egy viccet, a színészek pedig hasonlóképpen túljátsszák a szerepeiket – Toni Collette például mesterien hozza az elkényeztetett özvegyet –, ami szintén kiváló humorforrás.

A Tőrbe ejtve azonban minden kétséget kizáróan Chris Evans filmje:

a családja által sem kedvelt Ransom (beszélő név: magyarul váltságdíj) nagy belépőjével és minden további jelenetével ellopja a show-t. Így már csak azért is megéri megnézni Rian Johnson krimijét, hogy végre ne csak Amerika Kapitányként gondoljunk Evansre – mostani alakítása ugyanis szöges ellentéte az egy évtizeden át megszokott jófiúétól.

https://www.youtube.com/watch?v=9Vb-trlle2w

A Tőrbe ejtve tehát mint bűnügyi rejtély nem ér fel a bevallottan is inspirációjának tartott Agatha Christie-történetekhez, hiszen bár az ember végig Az Ackroyd-gyilkosság-szintű szintű csavart vár, Johnson ennél jóval unalmasabb végkifejletet írt a maga krimijéhez. És bár a viszonylag kiszámítható fordulat enyhe csalódást okoz, a műfaji játékok, a remek poénok és színészi alakítások kárpótolnak érte.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya