Kritika

A cigányok bűnözők? – Trespass Against Us

Michael Fassbender és Brendan Gleeson a Trespass Against Us című filmben

Ki ne emlékezne a Blöff Brad Pitt vezette lakókocsis cigánybandájára? De vajon ki tud még egy filmet mondani, amiben megjelenik ez a „travellereknek” nevezett csoport? A Trespass Against Us pont ilyen, csak sokkal komolyabb, mint anno Guy Ritchie filmje.

Chad Cutler (Michael Fassbender) egy erdő melletti, mindentől távoli lakókocsitanyán tengeti mindennapjait családjával, ami alatt egyrészt feleségét, Kellyt (Lyndsey Marshal) és iskolás korú gyerekeit, Minit és Tysont (Kacie Anderson és Georgie Smith) kell értenünk, másrészt pedig édesapját, Colbyt (Brendan Gleeson), aki a maroknyi csapat vezetőjeként igyekszik a lehető legtöbbet megadni a díszes társaságnak. Noha igaz, hogy ez a legtöbb általában kimerül annyiban, hogy megmondja, kit, mikor és kinek kell kirabolnia a bandából, hogy fenntarthassák önállóságukat és függetlenségüket.

Ebből az életből lesz elege Chadnek, aki mások kirablása mellett egyre nehezebben viseli el apját is, aki szinte mindent máshogy csinálna, mint ő: unokáinak folyton az iskola feleslegességéről beszél, na, meg arról, hogy az ő idejében ha az apja azt mondta, hogy a Föld lapos, akkor az megkérdőjelezhetetlenül úgy is volt. Chad besokall és elkezdi megszervezni szabadulásukat zsarnok apja uralma alól. A kérdés csupán az, hogy nem késett-e el ezzel, illetve hogy egyáltalán lehetséges-e a kiszakadás egy ennyire zárt, saját törvényei szerint működő környezetből.

Michael Fassbender, Kacie Anderson és Georgie Smith a Trespass Against Us című filmben

A Trespass Against Us különös érdekessége, hogy kendőzetlenül, már-már politikailag inkorrekt módon mutatja be a kisebbségi közösség életét. Hiszen mégis hány filmben láttunk olyat, hogy cigányokat (vagy azok helyi megfelelőit) megkérdőjelezhetetlenül tolvajnak ábrázolnak, akik életvitelszerűen rabolnak ki gazdagabbakat és bosszantják a rendőrséget? És ha láttunk is, megbotránkoztunk rajta, nem igaz?

Egy ilyen film csak rasszista indítékkal készülhetett.

Egy ilyen film nem kerülhet moziforgalmazásba. Még akkor sem, ha Michael Fassbender és Brendan Gleeson szerepel benne. (Magyarországon nem is került, még csak DVD-ként a boltok polcaira sem.)

Brendan Gleeson a Trespass Against Us című filmben

Pedig pont ez a fajta párbeszédmentesség árt a legtöbbet a témának. Ez segíti elő a legkevésbé azt a kitörési lehetőséget, melybe Chad is belevág a filmben. Nem könnyű, ha az apjától látott mintát megtagadva a külvilág is azonnal előítéletekkel fogadja – vagyis inkább ítéletekkel, amik előző élete miatt érik. Tudnak vajon valaha más szemmel nézni rá, mint bűnözőként? Vagy ha rá nem, legalább gyermekeinek van esélye egy más szemléletű világban felnőni? A film zárlata a nézőre bízza a döntést:

van, aki pozitívan, van, aki negatívan fogja értelmezni a végkicsengést.

Az azonban szinte biztos, hogy elítélni nem fogjuk őket. Tysont biztos nem, jó eséllyel Chadet sem, és talán még Colbynak is megbocsátunk. Pedig bűnözők, még ha Colby olykor a Bibliára hivatkozik is, melynek szavait kicsavarva igyekszik alátámasztani saját álláspontját. És még akkor is, mikor az elvileg már jó útra tért Chad egy rasszista előítélet miatt pöccen be, és vásárol „rendhagyó módon” egy kiskutyát fia születésnapjára.

Az eleve elrendelés feszül tehát itt egymásnak a szabad akarat kérdésével (melyek szintén nem idegenek a fentebb említett Bibliától), miközben menő zenére vágott autósüldözéseknek és akcióknak is bőven jut hely a film bő másfél órás játékidejében. Na, meg a travellerek dialektusában előadott párbeszédeknek, ami miatt azoknak is ajánlott legalább egy angol felirat beszerzése, akik egyébként perfekt angolok. Kár, hogy a magyar szinkron és felirat hiánya sokakat el fog tántorítani a Trespass Against Us megtekintésétől, hiszen ilyen érdekes és fontos témát ilyen nyíltan boncolgató filmet nem sokszor láthatunk.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés