Kritika

Anyám a csillagok között – Troop Zero

Túl sok újat nem tartalmaz az elsőfilmes szerzőpáros sundance-i gyerektörténete, a Troop Zero. A sok klisé mégis egészséges egészet alkot, hála a jó karaktereknek és a remek zeneválasztásnak.

Pont egy éve debütált a függetlenfilmek Mekkájában az elsőfilmes rendezőpáros története a kislányról, aki anyját keresi a csillagok között, és aki minden rosszban a jót látja. A Troop Zero éppen ettől az ellentmondástól tud egyszerre bájosan cuki és zavarba ejtően kemény lenni.

A főhős a csúnyácska, gumicsizmában járó, otthon gyakran bepisilő kisiskolás, Christmas, akiben igazából az a legfurcsább, hogy különösen jókedvű.

Holott anyukája meghalt, apukája pedig egy folyton ügyeket veszítő, kisvárosi ügyvéd, aki lakhatás terén iszonyú agglegény körülményeket biztosít. A folyton az eget fürkésző kislánynak azonban kapóra jön a Golden Record – vagyis a NASA valóban létező projektje –, amin keresztül hangokat, a Föld lenyomatát küldik az űrbe, hátha valaki meghallja. Christmas azt reméli, talán épp az édesanyja. A lemezre pedig egy módon lehet felkerülni: meg kell nyerni a cserkész lánynevelő birdie csapatok éves dzsemboriját.

Nem kérdés, Christmas nem tartozik az ilyen középosztálybeli, anyaképző leányegyletekbe és a még befogható csapattársak is legfeljebb a Lúzer FC szintjéig repíthetik a különítményt. Főhősünk mellé társul ugyanis egy srác, akit csak Félfiúnak hívnak, mert szeret táncolni, kissé feminin a mozgása, és hiába tanítja az apja tojáslabdával, nem megy ez az elkapás. De ott van még a a környék gyerekeitől adót begyűjtő, nehezen kezelhető, fekete lány, Hell-No-Price és kövér iskolás barátnője, Smash is. No, meg a mindenkitől bocsánatot kérő, fél szemre letakart Anne-Claire, aki még gyorsan megbeszéli a Megváltóval, csatlakozhat-e a csapathoz, mielőtt otthagyja a “Jézus megment téged” lufik osztogatását a templom előtt.

A Troop Zero bizonyos részeit tehát már sokszor láttuk. Például hogy miként lesz a lenézett kis csapatból igazi egység, vagy hogy a gyermeki igazságérzet is győzni tud a felnőttek kegyetlen világával szemben.

A csapat megalakulása, a dramaturgiai szempontból fontos buktatók, a részvétel a dzsemborin és a NASA projekthez való kapcsolódás kevésbé hordoz újdonságot. A Bert & Bertie művésznévre hallgató rendezőpáros ráadásul erős, bár azért nagyon is ismerős kézjegyekkel vágott neki a nagyjátékfilmek világának.

A leginkább megkapó megoldásuk a mágikus realizmus, ami a gyermeki szemszög okán a világűr romantikája és a kínkeserves georgiai rögvalóság között meghúzódik. Christmas és társai szemszögéből látjuk a történetet, a felnőtt dolgok ki sincsenek mondva, csak a mi értelmünk egészíti ki a helyzeteket. (Egy jelenetben például az egyik ajtóban álló anyuka olyan Tom&Jerry módon, csak deréktól lefelé látszódik.) De ilyen például az erdőben töltött éjszaka is, ami a gyermeki értelemmel tényleg rendkívül félelmetes. Ez a stílus persze nem is annyira meglepő, hiszen a forgatókönyvet ugyanaz a Lucy Alibar írta, aki néhány évvel korábban ugyanilyen módon mutatta meg A messzi dél vadjai Hushpuppy-ját.

De a mágikus realizmuson túl is találunk még jó dolgokat. Szereplői eredeti figurák, akiket a rendezők is jól instruálnak. Nincsenek rossz gyerekszínészi játékok.

A főszereplőt játszó McKenna Grace még csak 13 éves, de már érdemes rá felfigyelni. Filmográfiája mintegy 50 tételt tesz ki,

többek között ő alakította a fiatal Margot Robbie-t az Én, Tonyában és a fiatal Brie Larsont a Marvel Kapitányban. Idén pedig fontos szerepben látjuk a Szellemirtók: Az örökségben.

De rendesen megelevenedik a ’70-es évek is. A NASA 1977-es akciója ugyanis teljesen valós, az ahhoz tálalt georgiai milliő pedig meglepően hiteles két fiatal filmestől. A Viola Davis alakította ügyvéd asszisztens, avagy a lányok csapatvezetője például true mikrofonfej, de ugyanilyen emlékezetes a bő lábszáras gatyája és az ökölbe szorított, fekete keze is. David Bowie, Elvis és a szórványosan hallható country zene passzol a képekhez. A rivális csapat eminens lányainak vezetője, Alison Janney pedig olyan, mint bármelyik Tilda Swinton karakter Wes Anderson filmjeiben.

Ó, igen, Benh Zeithlin szintén Sundance-en debütált elsőfilmje mellett Wes Anderson stílusa is felismerhető.

A Holdfény királyság egyértelmű kapcsolódási pont a cserkész gyerekszereplőkkel. A dzsembori check in pultjánál előkapott megafon pedig már-már tudatos hivatkozásnak is mondható, én például odaképzeltem Edward Nortont is.

Szóval noha a Troop Zero néha kissé beleragad a történet okozta közhelyekbe, elsőfilmes létére komoly érzelmeket tud megmozgatni. A rendezők sikerrel eredtek a megidézendő példaképek nyomába, de ha már el is tudnak szakadni tőlük, akkor tisztul le igazán a kép a tehetségükkel kapcsolatban.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya