Fókuszban Kritika

Még egy lapát földet rá – Túl a gyászon

Egy egyetemista albérlő rátelepszik egy gyászoló családra. Izgalmasan hangzik, de a Túl a gyászon című kanadai thriller épp olyan fordulatos, mint a változatlanul méregdrága, hazai lakáspiac.

A tömegfilmeknek nem csak a szórakoztatás a feladatuk, arra is képesek, hogy kifejezzék egy kor aktuális társadalmi közérzetét: például azt, hogy egy adott történelmi periódus visszásságai miképpen hatnak a családi közösségekre. Elég csak az Örökség, A boszorkány vagy éppen az It Comes at Night sikerére gondolni, hogy belássuk:

a családközpontú kutatómunkát napjainkban a horrorfilmek végzik el leghatékonyabban. Ám ez nem volt mindig így.

A kilencvenes években, s talán még az ezredforduló táján is a kertvárosi melodrámák (Amerikai szépség, Jégvihar, Öngyilkos szüzek) és a domestic thrillerek, látták el ugyanezt funkciót. A kis hidegháború lezárásával, illetve a Szovjetunió felbomlásával Hollywood paranoid szemei már nem a külső veszélyekre, hanem az otthoni problémákra tekintgettek, a kertvárosi életet vették górcső alá. A domestic, avagy háztáji thrillerek például olyan történetekkel dolgoztak, amelyben egy jól szituált, polgári család tagjai kerültek veszélybe, mert a bizalmukba férkőzött egy elmeháborodott idegen. Ez az antagonista bárki lehetett: bébiszitter (A kéz, amely a bölcsőt ringatja), démoni szerető (Végzetes vonzerő) vagy akár egy mostohaapa (A vér kötelez) is.

Az ezredfordulót követően azonban a domestic thrillerek fokozatosan a háttérbe szorultak, és már csak elvétve, komoly bónuszanyaggal felvértezve voltak képesek eljutni a köztudatig. Az extra tartalom jelenthetett egy érzékibb szexjelenetet Jennifer Lopezzel (A szomszéd fiú) vagy valamiféle társadalomkritikai töltetet (a rasszizmussal foglalkozó Kínzó közelség).

A jóval összetettebb történetekkel dolgozó horrorokkal azonban a fapados szerkezetű domestic thrillerek ma már egyáltalán nem bírják a versenyt.

A korábban oly népszerű szubzsáner egyszerűen haldoklik. Az HBO GO-n elérhetővé vált, kanadai Túl a gyászon pedig csak egy újabb szöget ver az alműfaj koporsójába.

A történet középpontjában Paige (Andrea Roth), Nathan (Tygh Runyan) és Addie (Katie Douglas) áll. Anya, apa és lányuk. A család eredetileg négy főből állt, de az egyetemista elsőszülött túladagolásban meghalt. A csonka família – de leginkább az édesanya – még a gyászával birkózik, amikor anyagi okokból a vendégszobájukba fogadnak egy albérlőt. Brandon pedig szép lassan megpróbálja átvenni az elhunyt fiú szerepét.

A Túl a gyászon high conceptje tetszetős. A gyászmunka folyamatába befurakodó, veszélyes idegen alapötlete komoly lehetőségeket takar, hiszen a direktor ügyesen eljátszhat azzal a gondolattal, hogy az antagonista egyszerre jelenthet veszélyt a családra, illetve gyógyírt a gyászra. Ám ezt a lélektanilag összetett ellentétet Caroline Labréche nem tudja érdemben kiaknázni. Egyéni ízek, és a funkcionalitáson túlmutató képek hozzáadása nélkül nyúl a panelekből építkező forgatókönyvhöz, ami kb. annyira mély, mintha valaki egyetemi jegyzetekből összedobta volna a domestic thrillerek szabálykönyvét.

Mivel az édesanya gyásza csak egy ócskán felskiccelt konfliktus, a suspense a legérdekesebb jelenetekben is erőtlen.

Azokban, amikor az anya meglátja saját fiát a vendégben, vagy amikor az idegen az autóját bütykölő édesapa számára is pótlékká válik. Az antagonista sebtapasz szerepét csak didaktikus párbeszédek útján tárgyalja ki a rendező, de valódi jelentőséget nem ad neki. Ezt bizonyítja a bárdolatlan finálé is, ahol a hónapok óta szenvedő anya gyászát végül nem az idő és nem is az idegen, hanem a bosszú oldja meg seperc alatt.

Nem segít a helyzeten a Túl a gyászon komolyan vehetetlen antagonistája sem. Ahelyett, hogy fokozatosan fedné fel a rendezőnő a fiú fenyegető természetét, egyből leleplezi őt. Nem is akárhogyan: Brandont úgy ismerjük meg, hogy kedvenc öngyújtójával épp egy gilisztát inzultál! A villámgyorsan felvázolt pszichopata ténykedései pedig végképp súlytalanná válnak, amikor Caroline Labréche a veszedelem mértékével szórakozik. Az állatbántalmazást gépkocsirobbantás követi, hogy aztán attól kelljen megriadni, hogy a nagybetűs Gonosz megszeg egy házi szabályt, és belép az elhunyt fiú szobájába. A fabábukra emlékeztető Eric Osborne színészi játéka pedig csak tovább ront az amúgy is siralmas helyzeten.

S akkor még nem is beszéltem a fenyegetettséget megérző kamaszlány nevetséges nyomozásáról – e cselekményszálon egy ízben egy véletlenül belájkolt képen kell izgulni.

Egyszerűen nem is értem, hogy az HBO GO miért tűzte műsorára ezt a filmet? A Túl a gyászon minden idők egyik legjellegtelenebb domestic thrillere. Ha felmerülne a megtekintése egy baráti társaságban, jobban teszed, ha ellene szavazol. Higgy nekem!

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..