Kritika

Túl komolyan veszi magát – A tökéletes gyilkos

Zseblámpás fegyverrel szaladgáló TEK-esek, egy random túszejtő és (a film legjobb alakítását nyújtó) túszul ejtett, pityergő néni. Akár izgalmasan is folytatódhatna A tökéletes gyilkos, ha nem ragaszkodna annyira a műfaji sémák tankönyvszerű felvonultatásához.

Miután a kommandósokat alig egy perc alatt meggyőzte a túszejtő, hogy hozzanak neki egy menekülőautót, berobog a film tragikus sorsú főhőse, Kamenár (László Zsolt), hogy az öreg hölgyet megmentve elszáguldjon a túszejtővel. Ennek a jelenetnek semmi közé a későbbi történethez, ám a rövid expozíció során, ha mást nem, megismerjük a főhős féktelenségét és szabálykövetésre kevéssé hajlamos jellemét. Habár én végig reménykedtem benne, hogy a nénit viszontlátjuk később, mert ő volt az egyetlen, akiért őszintén aggódtam a másfél órás játékidő alatt, de erre még visszatérek.

Az alapszituáció nem áll messze a rendezőtől, Pacsovszky Józseftől (gondolok itt A vágyakozás napjaira): Kamenár és éppen zárdába vonuló felesége nemrég veszítették el lányukat tragikus körülmények között, kapcsolatuk láthatóan megroppant, egyikük önpusztításban, másikuk némasági fogadalomba és a vallásba menekül. A halálesetnek szemtanúja – és Kamenár szerint okozója is – volt a lány legjobb barátnője, Petra (Hőrich Nóra Lili, akinek, ki tudja miért, Majsai-Nyilas Tünde kölcsönözte a hangját). Petra, a helyi femme fatale ekkor keveredik bele egy olyan gyilkossági ügybe, ami után főhősünk is nyomozni kezd, hogy megtalálja a „tökéletes gyilkost”, akiről nem derül ki, hogy miért is tökéletes, hiszen a végén csak lebukik.

Én esküszöm, szeretem ezeket a színészeket, de mivel a Pacsovszky-testvérek forgatókönyve nem fukarkodik az elcsépelt sablonokkal, a filmet sokkal jobbá tenni a két főszereplő mellett még Szabó Kimmel Tamás, Szabó Győző és Szervét Tibor sem tudta. A karakterek kidolgozatlanok, ennek köszönhetően (a film elején felbukkanó, őszinte könnyeket hullajtó nénin kívül) egyikükért sem izgultam, pedig a játékidő java részében fegyverrel hadonásztak, sőt az egyik szereplőt még egy sötét, mumifikálódott apácákkal teli kriptába is bezártak.

Legtöbbjük csak azért szerepel a filmben, hogy gyanúsak legyenek és ötpercenként feltehesse magának a néző a kérdést: vajon ő a gyilkos?

A film eközben attól sem ódzkodik, hogy bemutassa a magyar társadalom sokrétűségét egy-egy villanás erejéig: gazdag török bevándorló, roma rendőr, 4 gyerekes csalfa családapa, meleg nyomozó is helyet kapott, de ne feledkezzünk meg a női kollégáról sem, akit mindenki csak arra használ, hogy hozzon egy műanyagpoharas kávét vagy félrelépjen vele.

A tökéletes gyilkos legnagyobb hibája, hogy túl komolyan veszi magát, ettől pedig inkább válik nevetségessé, mintsem izgalmassá. Ezen nem segítenek a szanaszét effektezett flashbackek, a képen folyamatosan terpeszkedő zöld szűrő, a túl sokszor, túl hangosan és túl didaktikusan megszólaló zene pedig végképp tönkrecsapja egészet. Ma már egyáltalán nem elegáns, ha a hegedűk mondják meg, mikor kell izgulni.

És hogy mennyibe került ez nekünk, Safranek? A Filmalap támogatásának köszönhetően 415,4 millió adóforintba. Minden egyes magyar filmre fordított forintnak örülnünk kell, persze ugyanebből a pénzből olyan alkotások is születhetnek a teljesség igénye nélkül, mint A testről és lélekről, a Kút, az 1945 vagy a Brazilok. Romkomba, vígjátékba és szerzői filmbe például mindig is erős volt a magyar film, de igazán jó krimivel A nyomozó óta nem örvendeztettek meg minket – és sajnos nem A tökéletes gyilkos lesz az, ami megszabadítja a hazai filmipart ettől az átoktól.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com