Kritika

Igazságot visz a víz – Tutajosok

Tutajosok

Tutajosok 2013. június 11-én sor került Elek Judit – immáron 25 éves – Tutajosok című filmjének második díszbemutatójára. Az 1989-es film egy több mint 100 éves eseményt dolgoz fel: a Tiszaeszlári pert. Az eset igen nagy nemzetközi visszhangot kapott, az ügy precedensértékű és máig indulatokat kiváltó. Bár a történeti jelentőség súlya, és a rendezőnő törekvése – az igazság megmutatása és tudomásra hozása – ellenére a film antropológiai érzékenysége és festői szépsége az, ami igazán megérintett, mégis vitathatatlan, hogy a személyes, emberi sors a történelmi sorsba van ágyazva, s annak burkán belül tud csak létezni, lélegzetet venni.

A per története 1882. április 1-jén kezdődött, amikor egy fiatal lány, Solymosi Eszter eltűnt, s elterjedt egy szóbeszéd, miszerint a zsinagógában összegyűlt zsidók ölték meg. A lány anyja feljelentést tett. A per egyik kulcsfigurája Scharf Móric, tizennégy éves fiú, aki azt vallotta, hogy látta apját és a többi zsidót elvágni a lány torkát. A védelem szerint a vallomást betanították neki, elmondására erőszakkal kényszerítették. Az antiszemita közhangulatnak köszönhetően az ügy a parlamentig jutott. Június 18-án Tiszadada környékén tutajosok egy női holttestet találtak a partra vetődve. Solymosi Eszter ruháit viselte, a nyakán nem volt vágásnyom. Az édesanyja szerint nem a lánya volt az. Ezután a tutajosokat megvádolták, hogy egy zsidó asszony hulláját öltöztették fel az Eszter ruháiba, hogy megmentsék zsidó társaikat a vérvád alól. Hat nap után kettejük azt vallotta, hogy ez igaz. A végső perre Nyíregyházán került sor, Eötvös Károly képviselő vállalta a védelmet, melynek eredményeképpen a zsidókat felmentették.

Hogy ez az egész mekkora jelentőséggel bír, azt az ügy kapcsán született irodalmi és filmművészeti reflexiók is mutatják. Dokumentumértékkel bíró írások: Mikszáth Kálmán (Scarron) tudósításai a per tárgyalásáról a Pesti Hírlapban, Eötvös Károly A nagy per, mely ezer éve tart és még sincs vége, és Bary József A tiszaeszlári bűnper című írása. 1931-ben megjelent Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye. 1979-ben Erdély Mikós Verzió című filmjében megrendezte saját verzióját az esetről. 1989-ben pedig elkészült Elek Judit Tutajosok című filmje, s így a nem kevés előzetes – és érezhetően szükséges – információk után elérkeztünk ahhoz, amiről tulajdonképpen beszélünk.

Ám a film nem a történelem egyedüli szolgálója, az igazságot hivatott hirdetni, de közben egy családi drámát mutat be és egy közösség életét – méghozzá részletekbe menően, lenyűgöző erejű képsorokkal. Mondhatni kulturális antropológiából és természetfilmből jeles. A történet nem a vérvárral indul, jóval korábban, azoknak az embereknek az életét látjuk, akik majd a holttestet megtalálják. Rajtuk keresztül nyerhetünk bepillantást a hegyvidéken élő zsidók szokásaikba, a vallás különböző elemeivel átitatott mindennapjaikba. Nem kívülről, hanem belülről láttat a film, nem abból a nézőpontból, ahonnan idegennek látszik, hanem abból, ahonnan otthonosnak. Ezen túl Elek Judit állítása a pert illetően igen egyszerű: aki hithű zsidó, nem ölhetett meg senkit, hiszen ez ellenkezik az életüket irányító szabályaikkal. De azért végignézzük a pert is, s ezzel a lágy természeti képek horrorba csapnak át. Fizikai és lelki borzalmakat kell átélnünk mielőtt visszajutnánk a hegyekbe megint.

Tutajosok

Érdekes a filmben Eötvös alakja, a jóságos ügyvéd, főleg a végén, az elköszönés pillanatában, mely a megköszönés gesztusának ideje is lehetne, de az elmarad. Talán Eötvösnek is idegen a zsidó férfi másmilyensége, ahogy ez fordítva is igaz, s így a megfelelő szavak híján mennek el egymás mellett. De az is lehet, hogy nincs mit köszönni azért, mert felismerték, hogy bántani sem kellett volna.

Az utolsó jelenet kétértelmű: a forrongó országból Amerikába elutazó zsidók és az egyedüliként itthon maradt Herskó Dávid, kinek döntése bizalomról árulkodik. S hogy a történelem mit ad, arra akkor még senki nem számíthatott. Ám Elek Judit visszatekint erre a korra, s filmje mégsem haragos. Elbeszél és megmutat – csodaszépen és érzékenyen. S ma már talán – a közgondolkodás alakulásával – arra is tudunk figyelni, hogy a hegyek,  a vizek milyenek voltak.

Bónuszként a film mára már sztárokká vált színeszekkel dolgozik, a stáblistán szerepel többek között Gáspár Sándor, Koltai Róbert, Hetényi Pál, Lukáts Andor, Molnár Piroska, Fodor Tamás mellett először jelenik meg a vásznon Stohl András és Mucsi Zoltán neve is.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!