A Tűzben edzett szerelem (Fire of Love) ránézésre egy természetfilm, valójában azonban egy őrült románc története – két ember és a vulkánok között.
Katia és Maurice Krafft született őrültek voltak. A francia vulkanológus házaspárt egyértelműen egymásnak teremtették, vagy más megközelítésből szinte csodaszámba megy, hogy ugyanott és ugyanakkor születve egymásra találtak egy ennyire ritka szakma képviselőiként. Kraffték a vulkánkitörések aktív megfigyelésével vívták ki a világ elismerését: testközelből dokumentálták a lávafolyamokat, füstgomolyokat, kőzáporokat, miközben méréseket végeztek és mintákat gyűjtöttek. Ez a film mégsem csak erről az extrém hivatásról szól. Hanem a szerelmükről egymás és a munkájuk iránt.
A Sundance-en debütáló Tűzben edzett szerelem csak archív felvételeket használ, ezek azonban bőségesen rendelkezésre álltak, a házaspár ugyanis gazdag képanyagot hagyott hátra: Katia fényképezett, Maurice filmezett, ezekből a felvételekből állították össze a könyveiket és dokumentumfilmjeiket. A fennmaradt anyag alapján Kraffték nemcsak vakmerő tudósok, hanem kiemelkedő ízlésű művészek is voltak. Nemcsak alkotók, hanem a saját alkotásaik tárgyai is. Maurice a médiában is szívesen adta elő a szellemes társalgót, hiszen az expedícióik finanszírozásához szükség volt a megnyerő egyéniségükre is – Katia egy fokkal visszahúzódóbb és megfontoltabb személyiség volt, ám így is – szinte – mindenhova követte a férjét. Sara Dosa dokumentumfilmje tehát a vizuális rétegében kizárólag arra az (ön)képre támaszkodik, amelyet Kraffték kialakítottak magukról, az audiosáv azonban eltávolodik ettől:
a vulkanológusok érzelmes, lírai narrációt kapnak, amely élővé és önmagán túlmutatóvá teszi a kapcsolatukat és a tudományos életüket egyaránt.
Miranda July korábban is vállalt kisebb-nagyobb színészi szerepeket (például a Madeline a mélyben című filmben) amellett, hogy elsősorban függetlenfilmes rendezőként és forgatókönyvíróként tartjuk számon (Te meg én és minden ismerősünk, A jövő, Kajillionaire). A Tűzben edzett szerelem narrátoraként tárgyilagos kijelentések mellett gyakran következtetésekbe, találgatásokba bocsátkozik, amelyek a házaspár dilemmáit, félelmeit, nehézségeit is közelebb hozzák. A film sikeresen eléri, hogy Katiát és Maurice-t a barátainknak érezzük annak ellenére, hogy csak archív anyagokban szólalnak meg, úgy is ritkán. A tetteik egyébként is beszédesebbek: szívesen bohóckodnak a kamera előtt, máskor pedig egyszerűen csak eszelős dolgokat művelnek. Katia bádogsisakot ölt, mire Maurice tesztelésképpen megdobja őt egy sziklával, Maurice kénsavas tóban csónakázik és azt tervezgeti, hogy lávafolyamban is szeretne, az pedig mindennapos esemény, hogy mérges gázokból vesznek mintát vagy a félig alvadt láván sétálnak.
A Tűzben edzett szerelem képanyaga tehát eredendően természetfilmes anyag, amelybe egy természetfilm csapón kívüli, kulisszák mögötti, „bakiparádé” felvételei is belekeverednek, gyakran elnyomva a „komoly”, a vulkánkitörések csodáit és borzalmait dokumentáló képsorokat. Krafftéknak remek humora lehetett, ezt pedig Dosa is átmenti a filmbe. Azt az ellentmondást azonban sem ők, sem a film nem próbálja leplezni, hogy ami számukra tudományos szenzáció és szerelem, az tömegek számára a rettenet, az otthonuk vagy az életük elvesztése. A házaspár hol kineveti a halált, hol objektíven viszonyul az elmúláshoz, hol megrendül a természet erejétől, hiszen tragédiák kísérik a világkörüli útjaikat sárlavinától hamufelhőn át robbanásszerű kitörésekig. Ezeken a jeleneteken keresztül azonban a film nemcsak a szenvedélyüket mutatja meg, hanem a tevékenységük tudományos vetületét és fontosságát is. Kraffték célja a vulkánok újszerű osztályzása volt, és
tevékenységükkel elérték, hogy a világ elfogadja a fiatal tudományágat, az előrejelzések komolyanvételével pedig emberéleteket mentsenek meg.
Sara Dosa filmje lenyűgöző felvételeket tartalmaz, ezeket azonban a páros portré megfestésének szolgálatába állítja. Katia és Maurice minden tekintetében, minden érintésékben ott a rajongás egymás iránt, ami elválaszthatatlan a vulkánok iránti őszinte rajongásról. Szereted a vulkánokat, tehát szeretlek, és fordítva. Ez a szenvedélyes kapcsolat természetesen ellentétektől sem mentes, a Tűzben edzett szerelem azonban ezeket sem a tévés természetfilmektől megszokott, sarkított és túldramatizált formában tálalja, hanem érzékeny, melankolikus hangnemben.
Az egész film – francia főhősök lévén – olyan, mintha a francia új hullám nyomában járna: a bolondos szerelmesek tökéletesen abszurd dolgokat művelnek, az életükkel játszanak, ami maga az élet. Nem is tehetnek mást. A bohém hangulatot a retro színvilág – ami a forrásanyagból következik –, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek testes, markáns színei és a zeneválasztás is erősíti. A hömpölygő, fortyogó, lövellő láva vöröse pedig az egész filmet meghatározza. A vörös a tomboló vulkánok színe, és persze a szerelemé is, ami itt egy és ugyanaz.
A filmet a CineFesten tekintettük meg. További cikkeink a rendezvényről az alábbi linken.
