Kritika

A WD-40 nem egyenlő a boldogsággal – Tűzgyűrű: Lázadás

Mit kezdhet magával az a folytatás, amit Steven S. DeKnight, egy elsőfilmes rendező készít, aki az Oscar-díjas Guillermo Del Toro nyomában jár? Nagy a kihívás a Tűzgyűrű: Lázadás számára, és míg egyes elemeiben hozza a vártakat, amikor egyet hátrébb lépünk, torzul az összkép.

A Tűzgyűrű nem váltotta meg a világot 2013-ban – kollégám szerint olyan, mintha Roland Emmerich rendezte volna – ám valamit mégiscsak elért: franchise-t csinált egy olyan filmből, mely nem alapul semmilyen létező korábbi alkotáson. Nem képregény-, se nem videojáték-adaptáció, csupán nagyon ismerős több helyről is. Tartalmi eredetiséget keveset tudott felmutatni, de vizuálisan igényes maradt az elejétől a végéig.

Guillermo Del Toro 2013-ban nem árult zsákbamacskát: felhőkarcoló méretű, az óceánban derékig gázoló robotok és szörnyek mérkőzését mutatta be a lehető legízlésesebb produkciós designnal, amit egy ilyen mozinál csak elképzelhetünk. A sötétkék, a lila és a narancssárga színeiben úszó, cseppet sem realista, de annál megkapóbb látványvilág már önmagában elvinne egy filmet a hátán, de ha ehhez még ütős akciójelenetek is társulnak, az már igazán csúcs. Persze a Tűzgyűrű ahol tudta, rontotta az alapvetően ígéretes koncepcióját. Buta karakterek, igénytelen párbeszédek és kiszámítható történetvezetés jellemezték, de tudott egy-két olyan momentumot is generálni figuráival, melyek emlékezetesek maradtak – az Idris Elba alakította Stacker Pentecost beszéde például.

Az USA-ban megbukott filmet a Távol-Kelet mentette meg és segítette hozzá a folytatáshoz, melyre öt évet kellett várni. Del Toro időközben A víz érintésével foglalatoskodott, ezért a tévésorozatok (Daredevil, Spartacus: Vér és homok) készítőjeként ismert Steven S. DeKnightnak jutott a nemes feladat, hogy folytassa az első részben már lezárt történetet.

10 évvel a jaegerek és a kaijuk közti háború után járunk.

A középpontban most Jake Pentecost (John Boyega) áll, az előző film tábornokának fia, aki posztháborús romtelepeken éli léha életét, mígnem egy vádalku miatt újra a Jaeger-programban találja magát. Feladata, hogy képezzen ki újoncokat az óriásrobotok irányítására – ez pedig nem is lehetne aktuálisabb, tekintve, hogy az ellenfél újra ébredezik. Nem másra hárul tehát a küldetés, hogy megmentsék a világot, mint fiatal kadétokra és a felelősségre fittyet hányó vezetőjükre.

Papíron minden benne van a Tűzgyűrű: Lázadásban, amitől működnie kéne. Karizmatikus főszereplő, érdekesnek szánt mellékkarakterek, látványos akció, dráma és fordulatok. Mégis a végső alkotás egy kétségbeesett franchise-építésként ugrik le a vászonról, amiben az összes dramaturgiai pont olyan mű, mint a robotok maguk. Alig vártam, hogy második rész készüljön ehhez a filmhez, de a folytatásból hiányzott az a szív és igényesség, mellyel korábban találkoztam.

Del Toro még önmagától akart csinálni egy filmet, részletesen kidolgozni a látványvilágát. Ekkor még az is megbocsátható, ha történetesen nem eredeti a koncepciója, mert a rendező maximalizmusa a produkciós design terén kárpótol minket. A Warner ezt a sötét, néhol egészen erőszakos, de monumentális bűnös élvezetet egy lépéssel közelebb vitte a Transformers-filmekhez, és megfűszerezte egy kis young adult ízzel.

John Boyega megfelelő választás a főszerepre, de körülötte mindenki jellegtelen, ha nem idegesítő.

Scott Eastwood semmit nem nyom a latban, Charlie Dayt rosszul használják, és a tinibrigád tagjai egytől egyig feledhetők. A második főszereplőként funkcionáló Amaránál (Cailee Spaeny) irritálóbb tinédzsert pedig már rég láttam mozivásznon, szinte minden jelenetét vágnám ki a filmből. Nagyszájú, sértődős, szellemtelen, de a film elvárja, hogy szeressük, mert árva – ezt a Tűzgyűrűből lenyúlt flashback-jelenettel mutatják be. Emellett pedig felnőtteket megszégyenítő módon képes robotot eszkábálni, ami igazán Disney-hangulatot áraszt magából.

De milyenek az akciók? Kétségkívül a legjobb pillanatai a Lázadásnak. Tokyo már-már katasztrófapornóként funkcionáló lenullázása a fináléban nagyon szórakoztató, és a korábban látható „robot a robot ellen” harc is egészen látványos. Del Toróval ellentétben DeNight az akciójelenetek áthelyezte a nappali órákba, és ezzel gyökeresen megváltoztatta a Tűzgyűrű korábbi stílusát. A verőfényes napsütésben egymást csépelő kolosszusok azonban még így is jól néznek ki, nem lóg ki a CGI-lóláb. Ráadásul ezek a robotok gyorsabban és agilisabban mozognak, nem olyan lassú gépek, mint korábban – biztosan a jövő WD-40-ével olajozták meg őket.

Az epikus méretű akciójelenetekig azonban rengeteg fárasztó dialóguson kell átrágnunk magunkat, mely kissé mérgezi az élményt. Rég láttam filmet, amiben ennyire fájtak a szereplők semmitmondó párbeszédei, mert úgy szólaltak meg, mintha a „Hogyan írjunk blockbustert 1.0” című könyvből másoltak volna ki megfelelő részeket. A humoros próbálkozásokról pedig nem is érdemes szót ejteni, olyan melléket rúgnak e téren.

Elégedetlen voltam a Tűzgyűrű: Lázadással, miután felálltam a moziszékből. Kétségkívül megvannak az érdemei, főleg a látvány terén, és a történetet sem akarja könnyen megúszni. Megtehették volna, hogy megnyílik újra a csendes-óceáni kapu, és elözönlik a világot a szörnyek, de nem tették. A helyette választott út viszont nem feltétlenül kárpótol.

A stúdió úgy kezeli az első filmet, mint valami klasszikust.

Folyton idézgetnek belőle, sorokat, jeleneteket, szereplőket elevenítenek fel, holott egy anyagi bukta volt, és a kritikusok se ájultak el tőle. Ahogy a film fürdőzik a saját világában, néhol egészen túlzó, és ez az utolsó jelenetnél fáj a legjobban. Ugyanis a Warner botorsága, mely szerint a Tűzgyűrű: Lázadás végén – melynél az is csoda, hogy elkészült – belebegtetik A függetlenség napja: Feltámadás folytatásötletét, elhibázott lépés. Úgy érzem, kollégámnak mégis igaza lehetett Roland Emmerich-kel kapcsolatban…

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..