Kritika

Ne felejts el levegőt is venni! – Tyler Rake: A kimenekítés

tyler rake a kimenekítés extraction

A kaszkadőrből rendezővé lett Sam Hargrave első filmje a Tyler Rake: A kimenekítés, Chris Hemwsorthszel a főszerepben és Joe Russo forgatókönyvével felvértezve egy brutális akciófilmet készített, amely az agyatlan jelzőre talán nem szolgál rá, de lelke nem sok van.

Sam Hargrave régóta mozog filmes berkekben, habár ő a „láthatatlan” szakemberek közé tartozik. Olyan filmekben volt kaszkadőr-koordinátor, mint az Atomszőke, az Öngyilkos osztag vagy a Marvel-filmek színe-java – személyesen pedig Chris Evans vagy Hugh Jackman kaszkadőre is volt. Chad Stahelski és a John Wick példáján láthattuk, ha egy kaszkadőr rendezői székbe ül, akkor várhatóan az akciókra nem lesz panasz. Hasonló a helyzet Hargrave első rendezőként jegyzett filmjénél is, mely vállalkozáshoz a Marvel-család néhány tagja is csatlakozott.

A Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction) producerei között megtaláljuk például a Russo testvéreket, akik két Amerika Kapitány– és két Bosszúállók-filmért is feleltek. Az ő szerepük itt ráadásul nem ér véget. A kimenekítés alapját a Ciudad című képregény adja, amelynek Joe Russo a társszerzője, és a forgatókönyvet is ő adaptálta. Rajtuk kívül ott van még Chris Hemsworth a főszerepben, egy mellékszerepben pedig a Fekete Özvegyben játszó David Harbour is felbukkan.

A film története szerint Tyler Rake mindenre kapható zsoldos, akit azért bérelnek fel, mert meg kell mentenie egy bebörtönzött drogbáró elrabolt fiát, Ovit. Rake ezért Dakka városába utazik, és vér nem marad kiontatlanul, amikor munkához lát. A küldetés azonban nehezebb, mint elsőre tűnik, és a zsoldos (egy fiúval a nyakában) egy minden pontján ellenséges város kellős közepén találja magát.

A kimenekítés ízig-vérig akciófilm, olyan lendülettel robog előre, hogy szinte megpihenni sincs idő. A cselekmény sem teszi: attól a pillanattól, hogy Rake megérkezik Dakkába, elszabadul a pokol. Ez azt jelenti, hogy a film kétórányi játékideje alatt alig találunk olyan öt egybefüggő percet, amikor valakit éppen nem lőnek le. A szünet nélküli akcióért cserébe azonban le kell mondanunk az olyan luxusokról, mint kidolgozott karakterek vagy intelligens történet.

Ez alapvetően nem baj, ha puskaporral átitatott bunyókra vágyunk, abból ugyanis sokat és minőségit szállít Hargrave. Az akció rendkívül intenzív, kifejezetten változatos és valószerű.

Nincsenek kitartott lassítások, hogy hosszú másodperceken át csodáljuk a kifröccsenő vért vagy a fegyverből kiröppenő golyót – minden csak zajlik.

Hemsworth alkata olyan is, hogy elhisszük neki, bírja az iramot, de ahogy haladunk előre a filmben, úgy válik ő is nyúzottabbá. Persze, tipikus akcióhős ő, aki végtelen mennyiségű golyót kibír, de Hargrave ügyesen követte a fizikai hanyatlását addig a pontig, amikor már csak a fájdalomcsillapító tartja össze. Elvégre többórányi folyamatos harc és üldözés után már nem ugyanúgy verekszik az ember.

Az akció csúcspontja egy tizenkét perces, látszólag vágásmentes jelenet a film első felében. Ebben van minden: lövöldözés, közelharc, autók – miközben épületből épületre megyünk, járunk tetőn és utcaszinten is. A kamera együtt mozog a színészekkel, folyamatosan szűken tartva a látóterünket és irányítva a szemünket, a végeredmény pedig fölöttébb izgalmas.

A film egy másik érdekes vonulata, hogy Rake nem csak arctalan bandatagokkal és rendőrökkel verekszik. A film fő gonoszát képező drogbáró ugyanis gyerekeket is tart katonaként, és a zsoldosnak egy ponton velük is meg kell küzdenie. Hargrave itt visszább vett az erőszak mennyiségéből, és a film minden komorsága ellenére mégis egy kissé komikusnak konstruálta a jelenetet. Ugyanakkor a gyermekkatonák jelenléte nem ad hozzá semmit A kimenekítéshez. Már csak azért is kár, hogy nem foglalkozunk velük mélyebben, mert az egyik fontos mellékszereplő épp egy ilyen fiatal. Bár a film más aspektusaira sem lehet azt mondani, hogy bármelyikben túlságosan elmélyedhetnénk.

A történet csak alibi az akcióhoz, minden csavar, árulás és történés azért következik be, hogy meglegyen a kétórás játékidő.

Alapvető elemek sincsenek kidolgozva, mint például az, hogy Ovit pontosan miért is rabolja el a rivális drogbáró – holott ebből a történésből kell, hogy következzen maga a film. Hemsworth karakteréhez sem voltak sokkal kegyesebbek a készítők. Ha összeszedsz öt klisét az Így írjunk akcióhőst című fiktív kézikönyvből, meg is kaptad Tyler Rake-et. Ő a marcona katona, akinek a múltját családi tragédia árnyékolja, ezért nincs vesztenivalója. Azért orosz rulettezik, mert reméli, hogy egyszer golyót kap, mondják rá a filmben, és ennyiben benne van az egész karakter.

Hemsworth egyébként odateszi magát. Ha kell, fapofájú, ha kell, vagány, és persze, ahogy várható, idővel már nem csak csomagként tekint a megmentendő Ovira. A feltörekvő Rudhraksh Jaiswal is helyt áll a drogbáró gyerekének szerepében, és a kapcsolata a zsoldossal is hiteles, már amennyire a film lehetőségei ezt engedik. Mellettük még Randeep Hooda figurája érdemes említésre: Saju érdekesebb, megalapozottabb motivációt kapott, mint Rake, és meg merem kockáztatni,

A kimenekítés egyedibb is lett volna vele főhősként.

Velük szemben a főgonosz nem is lehetett volna jellegtelenebb – még a cselekményben is alig vesz részt.

Habár a Russók korábbi blockbusterjeiben megszokhattuk, hogy a sztorit intelligens politikai szál szövi át, itt most ilyet ne várjunk: a történet kiszámítható. A rendező ennek szerencsére egy kicsit elveszi az élét azzal, hogy a film legelső szegmense a cselekmény végéről származik. Az események így retrospektív bontakoznak ki, elvezetve a nézőt addig, hogy Rake miként került arra a bizonyos hídra. Tehát persze, előre látunk számos csavart, de ez a rendező „árulkodásának” következménye is, nem csak a mi érdemünk.

Dakka remek helyszín A kimenekítés vérgőzös akcióinak.

Mint a legtöbb, filmeken felbukkanó, harmadik világbeli környék, ez is kap egy konstans sárga szűrőt, hogy érezzük, a világ másik oldalán járunk. Ettől függetlenül a zsúfolt településnek, amelyben szinte minden Rake küldetése ellen van, megvan a maga hangulata. Még akkor is érdekes, ha a város önálló szereplőként nem jelenik meg.

A kimenekítés kiváló választás, ha egy brutális akciófilmre vágyunk, mert az akciót tényleg nem érheti szó, cserébe viszont nem túl egyedi. Hemsworth és Jaiswal párosa elviszi a hátán a filmet, előbbinek meg persze jól áll a bunyó, és Hargrave tudta is, ezt hogyan aknázza ki.

A filmben végigvonul egy hanyag metafora, miszerint a fulladás nem a vízbeeséskor következik be, hanem ha nem jövünk fel levegőért. A film megfogadhatta volna a saját tanácsát: néha egy kis levegővétel nem ártott volna a nagy akciózás közepette. A folyamatos pörgés nem bírja el a kétórás játékidőt: néhány minőségi, karakterközpontú szünet a javára vált volna. Még akkor is, ha nem akart több lenni egy tipikus akciófilmnél.

A Tyler Rake: A kimenekítés április 24-től megtekinthető a Netflix kínálatában.

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com