Kritika

Alkalom szüli a menekültszállót – Üdvözöljük Norvégiában!

Bátorság vígjátékot készíteni a menekültáradatról, még ha a megvalósítás biztonsági játékra is vall. Az Üdvözöljük Norvégiában! kiereszti a témától megfáradt társadalomból a gőzt, mert végre – talán először – nem a menekülőt, hanem a befogadót helyezi középpontjába. Hiánypótló.

Az Európát napjainkban leginkább megosztó témát, a menekültáradat kérdését a kortárs filmművészet nem meglepő módon rohamtempóban dolgozza fel. Egyik oldalról kiváló alapanyag, hiszen szörnyű emberi sorsok millióinak lehet bemutatni kegyetlen történeteit: szörnyű helyzetüket otthonukban, viszontagságos menekülésük borzasztó útját, majd beilleszkedési küszködéseiket (aktuálisan időben és térben: Az állampolgár). Hiába egyidős a téma az emberiséggel, újra és újra be lehet (és be is kell) mutatni a menekültek életét. Viszont az Üdvözöljük Norvégiában! nem róluk szól.

Hanem a másik oldalról. Ez a téma már sokkal kevesebbszer jelenik meg a szélesvásznon. A ritka alkalmak egyike volt A tenger törvénye, ahol szintén egy periférián élő család birkózott meg a menekültek áradásával. Bár azonos a kiindulópont – egy leszakadó régióban él egy széteső família –, egyértelműen látszik, hogy a norvég film már a menekültválság után játszódik. A Földközi-tengeren játszódó dráma célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a jelenségre (utólag jól látszik, öt évvel ezelőtt inkább a szocio-vonalat díjazták annyira). Az Üdvözöljük Norvégiában! idején már mindenki tud a helyzetről. A társadalmi reakciókban pedig mutatkozik egyfajta párhuzam a Spotlightot is jegyző Tom McCarthy A látogatójával: a szír bevándorlók abban is a magány ellenszereivé válnak.

Akármennyire abszurd és tragikomikus a párhuzam, de igazán az Üdvözöljük Norvégiában! filmes párja a We Bought a Zoo (katasztrofális magyar fordításban: Az igazi kaland). A különbség, hogy állatkert helyett menekülttábort nyit a főhős. Primus (Anders Baasmo Christiansen) egy sikertelen ember, aki több vállalkozói kudarc után úgy dönt, az üresen álló szállodájából menekültszállót nyit. A menekültekkel, miután beilleszkedtek, majd egy üzemet nyitna, de előbb meg kell szereznie az állam engedélyét. Ami természetesen rengeteg vicces bonyodalommal jár.

Az egyedi megközelítés miatt különleges film az Üdvözöljük Norvégiában!

Nagyon jó tesz a neki, hogy a történetet a humor irányából közelíti meg, majd a bonyodalmak megjelenésével egyre sötétebbé festik a képet. Ugyanezt az utat járta be A tenger törvénye, de Rune Denstad Langlo rendező sokkal tudatosabban irányítja a filmjét. Míg a mediterrán mozi célja a figyelemfelkeltés volt, Langlónál határozottan az a cél, hogy bemutassa, a menekültekre vonatkozó jogszabályok egyszerűen értelmetlenek.

A cél bemutatásához klasszikus ívet jár be a film. Annyira klasszikusat, hogy az inkább már tipikusnak mondható. A fordulatok pontosan azok, amire az ember számít: a kőszívű ember meglágyul, a lusta menekült dolgos lesz, a rasszista támadást viccesen megtorolják. De minden vígjáték a karaktereken múlik, és ők elég érdekesek és viccesek ahhoz, hogy jó élmény legyen az Üdvözöljük Norvégiában!

A jobban megismert szereplők a helyiek. Primus sok kudarcos kezdeményezés után ismét egy újabba fog, és közben jön rá, az eddigiek azért nem sikerültek, mert nem tartott ki. Felesége már rég nem hisz benne, önmaga számára is megmagyarázhatatlan módon nem hagyja el. Lányuk őrlődik a két szülő között, és közben egészen magányos. Az önkormányzatot képviselő nő egyszerre idealista és bizonytalan. A norvég társadalomról mutatott képben az a bámulatos, hogy az Üdvözöljük Norvégiában! szerint a magánytól és a globalizációtól megroggyant (a szálloda csődjének oka) perifériának valójában jót tesz a menekültek megjelenése. Célt és társaságot kapnak az emberek, önreflexióra kényszerítik őket, pörgést hoznak az életükbe.

Kevésbé optimista a film a menekülteket illetően. És sajnos nemcsak pesszimista, hanem kidolgozatlan is. Két érkezőt ismerünk meg jobban: Zoran (Slimane Dazi) csöndes, megtört arab, Abedi (Olivier Mukuta) élénk, örökmozgó afrikai, sok szempontból Omar Sy karaktereinek norvég megfelelője. Róluk keveset tudunk meg, bántóan hiányzik a filmből múltjuk és motivációjuk. Egyértelműen látszik, hogy Rune Denstad Langlo rendező jobban ismeri a norvégokat. Így alakul ki egy furcsa kettősség az emberben az Üdvözöljük Norvégiában! kapcsán: egyfelől örömtelien közelíti meg a témát, másfelől meg bántóan egyoldalú. Dicséretes kezdeményezés, lesz még jobb megvalósítás.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com