Kritika

Újrakezdjük, de hogyan? – Újra otthon

Az Újra otthon a kellemes derűje, a remek színészei és a szokatlan önreflektív csipkelődése miatt emelkedik ki a romantikus vígjátékok tengeréből.

Alice (Reese Witherspoon) élete hirtelen megtelik kalanddal, amikor két lányával elköltözik a férjétől, legendás filmrendező édesapja egykori Los Angeles-i villájába. A 40. születésnapján aztán felszed egy csapat huszonéves fiatalt, akik, mit tesz isten, reménybeli filmesek, hiszen „Los Angelesben mindenki filmes”. A három srác beköltözik a vendégházba, ráadásul egyikük leplezetlenül nyomul Alice-re, majd felbukkan az ex is (Michael Sheen), ami az egész tarka kompánia életét felforgatja. De van, hogy ez a felfordulás az, amire vágyunk – summázhatnánk Coelho modorában.

Mainstream hollywoodi romantikus vígjátékokban szokatlan az az önreflexió, ami belengi az Újra otthont. Persze komoly rendszerkritikára ne számítsunk, az Újra otthon nem fogja perbe a világot, inkább csak finom csipkelődés éri a stúdiók működését a fiatal filmesek történetszálán keresztül. Ezt a világot egyébként a fiatal elsőfilmes író-rendező, Hallie Meyers-Shyer is közelről ismerheti. Az ő szülei ugyanis Nancy Meyers és Charles Syher, akik olyan vígjátékokért felelnek íróként, rendezőként és producerként, mint a Minden végzet nehéz, a Holiday, az Alfie, az Apád-anyád idejöjjön vagy az Egyszerűen bonyolult. Volt tehát honnan ellesnie a szakmai trükköket, illetve az ihletforrás is adott volt. Meyers egyébként producerként segítette a lányát.

Hallie Meyers-Shyer érezhetően a szülei örökségét szeretné továbbvinni, miközben néhány ironikus kommentárt is fűz hozzá. A főhős alterego-karaktere mellett az édesanyját játszó Candice Bergen is áthallásokkal teli választás: Bergen valóban egy nála jóval idősebb, legendás filmrendező, Louis Malle (Zazie a metróban, Szívzörej) felesége volt.

Az Újra otthon tehetség és aranykor előtti nosztalgikus tisztelgésének tehát szintén könnyű megtalálni az előképét.

Maga a sztori talán kicsit kimódolt és összességében nem túl eredeti, mégis lendületes és a részleteiben kedvesen egyedi. Maga Witherspoon is játszott már hasonló filmben (Mindenütt nő, 2002), de az Újra otthon szabálytalanságai, váratlan húzásai és a már említett önreflektív vonásai kellemesen meglepőek. Vígjátékról lévén szó, elsősorban mégiscsak a poénok viszik el a hátukon a filmet, ezek pedig jól működnek – a remek színészeknek is hála. Mindenkinek jut néhány ütős beszólás, a cserfes kislányokat is beleértve. Reese Witherspoon ugyan az utóbbi években komolyabb filmekkel is kísérletezett (az Oscar-jelölést hozó Vadon, Ördöglakat, Mud), ő azért elsősorban vígjátékszínésznő, itt pedig újra elemében lehet. Bár az Újra otthon nem egy színészi bravúrfilm, mégiscsak Witherspoon figurája köré épül, ő pedig könnyedén elkormányozza a történetet.

De az Újra otthont két vicc között is kellemesen derűs hangulat lengi be, ami miatt a hiányosságai felett is könnyebben szemet hunyhatunk. Például a három srác inkább fiúzenekarnak néz ki, mint New York-i független filmesnek, végeredményben pedig alig lesz jelentősége, hogy néhány hetet a bálványként tisztelt filmrendező házában tölthetnek. A film mellett szól viszont többek közt az, ahogyan az idősödést kezeli: az Újra otthont látva tényleg elhisszük, hogy a 40 az új 30, és nincs abban semmi rossz, ha egy kétgyerekes édesanya viszonyt kezd egy ágról szakadt huszonéves filmessel.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com