Imádtam a Bazi nagy görög lagzit, családunkban az Opa! és a Windex állandó hivatkozási alap – vártam hát a folytatást. A második rész – sok más folytatáshoz hasonlóan – szerethető, de jóval elmarad a kultikus eredetitől.
Eltelt jó pár év, Toula (Nia Vardalos) és Ian (John Corbett) házassága kicsit elszürkült, minden figyelmük 17 éves lányuké, Parisé (Elena Kampouris), akit gyötör a görög família, hogy ő is találjon magának, természetesen görög, udvarlót. A családi állóvizet az kavarja fel, mikor Toula szülei felfedezik, hogy az esküvői anyakönyvi kivonatukat nem írta alá 50 éve a pap – tehát nem is házasok. Mit van mit tenni, meg kell tartani a lagzit.
Nia Vardalos néhány futottak még szerep után üstökösként robbant be a filmes köztudatba a Bazi nagy görög lagzival, amit aztán a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjra is jelöltek. Bár a díjat nem vitte haza, a film hatalmas siker lett. A film alapja egy önéletrajzi ihletésű egyszemélyes darab volt, ami 1997-ben hat hétig futott Los Angelesben – méghozzá olyan jól, hogy felfigyelt rá a szintén görög származású Rita Wilson is, aki rábeszélte férjét, Tom Hankset, hogy nézze meg maga is. A folytatás mesébe illő: a pár pénzelte a mozit, ami aztán kritikai és közönségsiker lett.
A folytatás nem is váratott magára sokáig, a görög család a Bazi nagy görög élet című HBO sorozat formájában máris a kisképernyőn találta magát: sajnos mindösszesen 7 rész erejéig. A sorozatban a szintén csak egy évadot megélt Lucky miatt épp elfoglalt John Corbett szerepét Steven Eckholdt vette át – ez és az eredetihez képest komolykodó hangnem nem nyerte el a közönség tetszését. Bár mindig tervben volt, úgy tűnt, mégsem lesz folytatása a történetnek. Vardalos új projekteken dolgozott, de sem a Nők transzban, sem a Görögbe fogadva, sem a Bazi rossz Valentin-nap, sőt, a Tom Hanks és Julia Roberts főszereplésével forgatott Larry Crowne sem tudta megismételni a Bazi nagy görög lagzi sikerét – így bizony csak idő kérdése volt, Vardalos mikor nyúl vissza az aranytojást tojó tyúkhoz.
14 évet kellett rá várni. Hogy megérte-e? Az ember szívesen nosztalgiázik, s mivel a görög sztereotípiákból akad még bőven, amin el lehet rágódni, volt még egy filmnyi a témában. Egy kihűlő kapcsolat, a kamaszkori nehézségek és egy 50 éves házasság mérlegre helyezése feldob annyi kérdést, amit poénként le lehet ütni – és amit Vardalosnak sikerült is szerethetően tálalni. Az újdonság ereje már messze nincs meg a folytatásban, de aki szerette az első részt, azt biztosan megmosolyogtatja a folytatás is, ami viszont – ezt fontos leszögeznünk – humorában is erősen elmarad elődjétől. A jól ismert karakterek nem változtak, a Parist alakító Elena Kampouris remekül illeszkedik a csapatba, és feltűnik – teljesen feleslegesen – Rita Wilson is, aki férjével együtt ismét producerként is jegyzi a darabot. Sajnos Vardalos pont saját magának nem ad kellő terepet a filmben, szürke kisegérként narrálja végig a történéseket, melyek – ha jobban belegondolunk – pont Toula karakterének nem kínál valódi kitörést determinált életéből. Szerencsére a film nem igazán komoly, hogy ilyen aspektusain kelljen búsuljunk – egy könnyed szombat délutáni mozinak a második görög lagzi is megteszi.