Az Elveszett jelentés után mindenki epekedve várta Sofia Coppola következõ rendezését, a Marie Antoinette és Kirsten Dunst azonban igencsak alulmarad a korábbi filmmel és Scarlett Johanssonnal való összevetésben. Divattervezõ szakosoknak kötelezõ!
A Marie Antoinette ugyanis uncsi film. Lehet, hogy 83 percen keresztül még érdekes lett volna a habos ruhák és torták effajta tobzódása, de engem határozottan untatott már a századik percben. Az nem vitatható, hogy a legjobb jelmezért járó Oscar csöppet sem volt túlzás, tényleg eszméletlen a cuccos.
A történetet – ahogy mondani szokás – az élet írta, Marie Antoinette (Kirsten Dunst) idegen új otthonában, a francia udvarban. Unalmát dorbézolással próbálja elütni, mellyel kivívja mind a nemesség, mind a köznép haragját.
Ugye nem túl bonyolult a történet? Hát ez az. Kirsten Dunst ugyan elég meggyõzõen hozta a szertelen hercegnõt, azonban ez sem tudta leköti hosszasan a figyelmemet. Éppen ezért volt lehetõségem, hogy a film elõnyösebb oldalaira koncentráljak: a remek filmzenére és Lance Acord operatõr nagyszerû képeire.
A lemez
5.1-es angol és magyar hang, magyar felirat – sajnos csak a filmen, az extrákon nem. Így az Eleanor Coppola, Sofia édesanyja által rendezett alig félórás werkfilmen sem, mint ahogyan az MTV-stílusú, Jason Schwartzman által celebrált versaillesi idegenvezetésen sincsen. Az extrákra a habot a két kimaradt jelenet teszi fel.
