Kritika

Uncsi vikingek – Istenek kalapácsa

Istenek kalapácsa (Hammer of The Gods)

Az istenek kalapálnának belé értelmet; hogy ronthat el az ember olyasmit, mint a vikinges-középkoros-vérpatakos akciófilm? Vikingekkel unalmasnak lenni: az már teljesítmény. Moralizálni velük még nagyobb.

Az Istenek kalapácsa extrém alacsony költségvetésű akciófilm, eleve nem kell tőle Mátrix-szintű harci koreográfiát várni. Node ennek tudatában is: hogy a csudába lehet unalmas? Ha semmi mást meg nem ragadnak benne, csak a középkornak a kollektív tudatunkban létező (egyébként hamis) hangulatát, a fenyegetettséget, a barbárságot, már nyert ügyük van.

Vikingekkel pláne. A viking nem egy unalmas jószág. Film-alapanyagnak éppen pompás. (Megint csak a kollektív tudatunkban létező vikingről beszélek, persze – a valóság egész más volt. Hogy mást ne mondjak, piperkőc kereskedő volt a többség.)

Istenek kalapácsa (Hammer of The Gods)Annyira pénztelen volt a produkció, hogy néha szállítójármű sem akadt: kamerástul csúsztak-másztak a felföldi sárban. Ehhez képest – és csak ehhez képest – nézhető a film. A moziminőséggel nincs sok probléma. Néhány rendezői döntés kiváló eredményt szült: a grandiózus táj eleve adott Wales-ben, pénzbe nem kerül, hát jó sokat időzik is rajta a kamera. Az a pár főszereplő a műfaj szintjén tisztességgel kidolgozott karakter, s a táj mellett jobban is teszi a film, ha rájuk koncentrál. Kalapot kell emelni Farren Blackburn rendező (BAFTA-díj: The Fades) tudatossága előtt.

Istenek kalapácsa (Hammer of The Gods)De a rendezői döntések felelősek a film kudarcáért is. Nem az akciójelenetekről beszélek – azok csekély színvonalát kibírjuk, ha ásítozunk is. Hanem a széteső cselekményről és a röhejes moralizálásról. A felvilágosult viking megfeddi a barbár kereszténységet – ez egy olyan mondat, amiről sose hittem, hogy valaha le kell írnom; íme, a filmkritikusi lét szépségei.

Istenek kalapácsa (Hammer of The Gods)Más produkciók felismerték, hogy még a hangulatos világrajzolás mellett is szükségük van egy izgalmas (és lehetőleg, mozis korszellemünknek megfelelően, realisztikus) történetre. A Centurion hasonló érában játszódik, hasonló eszköztárat vonultat fel (sok vér, szép tájak, középkori csaták), de lenyűgözően kidolgozott. A Vikingek, a History Channel földrengető sorozata is. Meg lehet tehát csinálni, és a filmkészítésnek éppen ez a része – a sztoriteremtő kreativitás – nem a pénzen múlik.

Node az Istenek kalapácsa legalább egy ígéretét betartja: kalapálnak benne eleget. Viking a szászt, szász a vikinget, viking a vikinget. Ha már a felvilágosodásnál tartunk. Majd amikor megérkezik benne az anyagyilkosságtól kezdve a többféle testvérgyilkosságon át a kannibalizmusig mindenféle finomság, akkor értékelni fogjuk a Centuriont, aminek nem kellett lemennie a gore kedvéért kutyába, és mégis emlékszünk rá négy év múltán is.

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya