Fókuszban Kritika

Kamu és gyémánt – Uncut Gems

A Safdie tesók a Csiszolatlan gyémánt (Uncut Gems) című filmmel tértek vissza, hogy betörjék Adam Sandler orrát, fejéhez vágjanak egy csomó káromlást és újra színészt faragjanak belőle.

A Jólét 2017 egyik kiemelkedő filmes élménye volt. Szándékosan nem a sztoriról beszélek, ami egy igazán katyvaszos, sokfelé ágazó krimitörténet. Benny és Josh Safdie inkább a rendezéssel és az ábrázolásmóddal voltak képesek kitűnni: a neonfényben úszó városfelvételeikkel, az LSD hatására emlékeztető látványvilággal, a szűk közelikkel és az átütő realizmussal. Nagyon markáns stílussal mutatkoztak be a szélesebb tömegeknek a függetlenfilmek piacán, és a kiváló színészvezetésnek köszönhetően sokak számára még Robert Pattinsonról is sikerült végleg lemosni az Alkonyat-mocskot.

Most Adam Sandlert választották főszereplőnek, akivel talán még nagyobb feladatuk adódott rehabilitáció terén.

Az ismert komikusról persze tudjuk, hogy képes színészkedni, ha a megfelelő alkotók kérik fel, ahogy azt a Kótyagos szerelem, a Spangol vagy az Üres város már bebizonyította. Az Uncut Gems esetében egy 100%-ig ráillő szereppel találták meg a tesók: egy nagydumás, csúszómászó természetű, simlis zsidó ékszerkereskedő figurája landolt az ölében. Sandler pedig minden másodpercével meghálálja ezt a lehetőséget.

Karakterét, Howard Ratnert New York szívében cseszegetik nap, mint nap – és abszolút megszolgálta azt, hogy válogatott figurák törjék rá az ajtót és fenyegessék meg életveszélyesen. Howardból ugyanis hiányzik a higgadtság és az átgondoltság, amire ebben a pozícióban szüksége lenne. Bátran belemegy üzletekbe, sokszor meggondolatlanul, rosszul taktikázik és csillapíthatatlan éhsége van egy nagy kaszálásra. Ám úgy tűnik, a sok vas, amit a tűzbe tartott, egyszerre fordul ellene, hogy nyomot hagyjanak rajta.

Egy etiópiai ásatáson talált kődarab, benne csiszolatlan gyémántok szolgáltatják a film központi misztikus kabaláját, melybe a kosárlabdasztár, Kevin Garnett (önmagát játssza) egyből beleszeret. Már csak az a kérdés, Howard le tudja-e rántani a sportolót annyival, hogy visszafizethesse a neki kölcsönadó gengsztereket. Közben pedig megállíthatatlan szerencsejáték-függőségével azon ügyeskedik a sportfogadás terepén, hogy neki is maradjon valami csipegetnivaló.

A Jólét stílusát majdhogynem egy az egyben szállították a rendezők, egyedül az LSD-mámor képi hatásaiból vettek vissza, de ugyanabba a sötét, fojtogató közegbe engednek le minket.

Csupán a white trash rablók helyett a középkategóriás gengszterizmus világába nyerünk bepillantást. Howard mindennapjaiban sok pénz cserél gazdát, de hiába a szép vagyon, ugyanolyan nyomorultnak ábrázolják, mint a Jólét szereplőit. A figurák belső, kényelmetlen és nyugalomtól mentes állapotát látjuk visszaköszönni az Uncut Gems képein is.

A Safdie tesók nem romantizálják a bűnözést, inkább kifejezetten nyomasztónak és élhetetlennek mutatják meg ezt a miliőt. És bár az Uncut Gems története jó pár legális üzletkötést láttat, az alkotók mégsem különítik el az ékszerkereskedők mindennapjait a zsebtolvajokétól, rablókétól. Ez már a 21. század, itt már törvényi úton is mehet a szarkavarás, az átverés – csak úgy, mint a brókerek esetében, az értékesítők is azzal keresik a lóvét, hogy fűt-fát ígérnek, sokszor fedezet nélkül.

Az ebből fakadó kontrollvesztés bemutatása így a végtelenségig fokozott és frusztráló.

A Jólét hőséhez hasonlóan Howard is képtelen arra, hogy helyrehozza hibáit, miközben újakat követ el. Minél jobban kapálózik, annál jobban süllyed el a mocsárban – végzete szinte a kezdetektől borítékolható, és a karakteréből fakad.

Igazán sűrű film az Uncut Gems, sokszor kellemetlen nézni, mert sajátos ritmusban adagolja a cselekményt, karakterei pedig szüntelenül ordibálnak és beszélnek el egymás feje mellett. Az indulat-potmétert csontig tekerték, és az ebből fakadó feszültség a film két óráján keresztül épül. A csúcspontnál pedig a frusztráció már átvált eufóriába, nagyjából ahogy egy szerencsejátékfüggő esetében is lehet, aki mindkét érzelmet képes megélni egymás után.

Amitől viszont az Uncut Gems működik, az nem a szerencsén múlott, hanem a nagyon tudatos koncepción és rendezői munkán, valamint a kiváló castingon. Adam Sandler két vállon viszi el a 135 perces filmet, és egy igen széles érzelmi skálát jár be a történet során. Howard nem kedvelhető, inkább szánalmas, de mégis képesek leszünk szurkolni neki, miközben mi is a fejéhez vágnánk valamit a kapzsisága miatt. Ahogy a két végén égeti a gyertyát, az adrenalin- és szerencsejáték-függősége, házasságának módszeres szétrombolása és életének kockára tétele nem marad fenntartható állapot.

De ha egyszer ez az álom itt, New Yorkban?

A több és több habzsolása sokak számára nem úszómedencéket és jachtokon táncoló modelleket eredményez, csak egy pisztolyt az arcba vagy pár rosszfiút, akik kilógatják őt az ablakon. Az Uncut Gems egy stresszes, de maradandó élménnyé válik a kétségbeesett történet és szorongató hatásmechanizmus robbanókeverékéből kifolyólag.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..