Babak Anvari, iráni származású rendező társadalmi háttérrel, családi drámával felvértezett kísértetfilmmel állt elő, s ezzel szép ellenpólusát alkotta meg a mindenkit rettegésben tartó James Wan-szériának.
Ha jegyet váltok egy aktuális amerikai kísértetmozira nagyjából tudom, mit kapok: elátkozott házat, gonosz szellemeket, rejtőző múltbéli tragédiát és rettegést. Hol kisebb, hol nagyobb mennyiségben. Hol ötletesebb, tartalmasabb tálalásban, hol csalódásig untatóan. Ám egy iráni verzió láttán jogos az érzés: hohó, talán ezúttal megkapom a hőn szeretett para dózist, de némiképp másképp, mint ahogy már hatszázszor eddig. Ennek fényében jóleső kíváncsisággal kezdtem neki az iráni Babak Anvari Under the shadow című filmjének. Lássuk, mit tud: miben több, miben kevesebb, miben hasonló és miben különbözik!
A történet történelmi háttere 1988 háborús időszaka Iránban. Ám az első jelenet egyből egy személyes dráma. Shideh nem tudja befejezni orvosi tanulmányait korábbi politikai aktivitása miatt. Egy fekete csadorba bújtatott, felsőbb erőknek kiszolgáltatott nőt látunk. Később a családon belüli beszélgetés folyamán fény derül a helyzet lelki hátterére, a nem olyan régen elhunyt anya befolyására a tanulmányokat illetően. A lakáson belül egy modern nő mutatkozik meg, aki Jane Fonda videokazettára aerobikozik a nappaliban. Ez Irán társadalmi tükre. A háborús szelet az, hogy a férj másnap bejelenti, áthelyezték egy háborús övezetbe. Eddig semmi a kísértetekről. Ez a harmadik szálon, a kislányuk reakciójában jelenik meg.
Mivel az élet erős külső-belső konfliktusokat produkál, nem meglepő, hogy alvászavar és egyéb nyűgök ütik fel a fejüket. Ám a helyzet gyors ütemben válik egyre hátborzongatóbbá, mígnem a szomszédok gonosz lényekről kezdenek suttogni és lassan mind elhagyják a házat. A kommunikált ok a háború, de háborús jelenetek helyett egyre rémisztőbb rémálmokkal és jelenségekkel viaskodó anyát látunk, aki győzködi kicsi lányát, egyre sikertelenebbül, hogy mindez nem létezik.
Az Under the shadow erős szimbólumok használatában: a videokazetta Shideh nőiségét mutatja, ami ellene megy a társadalomnak, az anyaságnak. A játékbaba a bizalom mutatója, egy ajándék az apától, hogy megvédjen mindentől. Akkor tűnik el, amikor az apa elutazik és Dorsa a kissé labilis anyukával marad. Majd a ragasztószalag, aminek funkciója a dolgok helyrehozatala. De hogy lehet ragasztószalaggal helyrehozni egy háborús támadás okozta lyukat a plafonon, és egy leszakadt babafejet, vagyis az odaveszett bizalmat egy szülő-gyerek kapcsolatban?
Zsáner szempontjából az Under the shadow definiálja magát: egy etnográfiai könyv kerül elő szellemekről, akik a széllel utaznak. A könyv leírja a jelenséget, miszerint ahol félelem és aggódás van, ott megjelennek. Leírja, de nem magyarázza. A filmben sincsenek válaszok, megmutatja, mi történt. A félelem önelfogadási problémákból fakad, Shideh selejtnek érzi magát, ezt látja mások szemében is. Szigorú a gyerek félelmeivel szemben, pedig neki is ugyanolyanok vannak. Ketten vannak a házban, ami lépésről lépésre kiüresedik – az ablakból látni az elköszönő alakokat. Így a belső konfliktus teljesen lecsupaszodik, ráadásul egyre komolyabb parajelenségek ijesztgetnek esténként. Ebben a filmben a félelemnek több arca és számos fegyvere van, az „akkor most vannak szellemek vagy nincsenek játék” pedig hiteles.
Ha megnézzük, hogyan viszonyul az iráni verzió a mainstream kísértetfilmekhez jócskán találunk párhuzamokat és különbségeket is. Mivel se szeri, se száma a zsáner képviselőinek, az összehasonlításhoz csupán egy háromrészes szériát választottam, ez pedig a mostanában felkapott James Wan-féle Démonok között. Wan neve, mondhatni, márkanév a horror műfajában: ő jegyzi többek között a Fűrészt és az Insidious szériát is. A Démonok között első része 2013-as, a második rész három évvel későbbi, 2016-os, illetve a kettő között, 2013-ban elkészült egy előtörténet Annabelle címmel John R. Leonetti rendezésében.
Az Annabelle-ben szintén egy baba van a középpontban, csakhogy ez a játékbaba a múlt egy borzalmas eseményére mutat vissza: a baba a kapu, ezen keresztül jön vissza a halott szellem és okoz zavart a jelenben. Ami közös az iráni Under the shadow-val, hogy megjelenik egy baba, ami fontos valakinek. A különbség, hogy az Annabelle-ben ez a baba a jelenben nem fontos, csak egy tárgy, egy szerencsétlen találkozás az odaköltöző család számára. De a szituáció maga, a ház, melynek foglyai, ahogy a szituáció foglyai, igen, ez kísértetiesen hasonló. Csakhogy az iráni család segítők nélkül marad, nem jön a pap, nem jönnek a szelleműzők, csak a háború dübörög a háttérben.
James Wan Démonok között című filmje klasszikus hangulatú, igaz történeten alapul, a valószerűség érzése a hasonlóság, plusz itt is a múlt egy elrendezetlen szála miatt történik minden, nem a jelen szereplői felelősek azért, ami velük történik. A Démonok között 2. pedig sokkal inkább krimi jellegű; egy gonosz szellem gyilkosságot akar, egy paranormális bűnügyi esettel van dolgunk, s ezzel a film igencsak távol kerül az iráni változattól. De a legnagyobb különbség, hogy míg a Wan-filmek direkt, horrorfilmhez méltó eszközöket használnak a félelemkeltéshez, az Under the shadow sejtelmesebb, szofisztikáltabb; sokkal inkább thriller.
Egyértelműen egy látni kell filmről beszélünk! Őrzi a kísértetfilm tipikus jegyeit, de azok bárgyú felsorakoztatása helyett értelemmel tölti fel őket, a társadalmi és családi dráma hátteret ad a történetnek, ezzel ok és okozati rendszert létrehozva. Ám mégis kellő mennyiségű kérdést nyitva hagy, hogy a félelem átkúszhasson a nézőbe is.
