Kritika

Üres héj – Páncélba zárt szellem

Amitől féltünk: a Ghost in the Shellt hollywoodizálták, lebutították, sablonosították. A Páncélba zárt szellem nem rossz film, de távol áll az eredeti mű nagyságától.

Scarlett Johansson és Takeshi Kitano és egy nagy cyberpunk történet: a Páncélba zárt szellem potenciálja óriási volt, a megvalósítás közönséges. Mamoru Oshii 1995-ös animéje (és a rá épülő franchise) a belefoglalt intellektuális erő dacára rétegkedvenc maradt; a hollywoodi változat nagy esélye az volt, hogy ezt a jelenséget beemelje a köztudatba, és így előrelépjen a cyberpunk műfaján belül.

A rajzolt Ghost in the Shell egy filozófiai alkotás akció-sci-fibe csomagolva. Az ember mibenléte mellett az élő és a gép viszonyával és a mesterséges intelligencia kérdéseivel foglalkozik; tömény, agypörgető, amellett látványos, szárazan humoros, tömve szimbolikus képekkel, ikonikus jelenetekkel.

A 2017-es verzió rettegve kerüli a bonyolultat.

Komolyan – szinte érezni, hol vágták mindaddig, amíg a tesztvetítések legcsekélyebb értelmű medvebocsai is rábólintottak! Egyszerű párbeszédek, egysíkú jellemek, primitív nyomozós sztori, a háttérben minimális gondolatvilág. Érzelmi mélység alig. A jelenetek sablonosak; úgy zajlanak, ahogy kopott szabályok szerint kell. Formulaként adagolt kevés akció, abban a percben, amikor muszáj… Gépek írták ezt a filmet, vagy gépagyú emberek, anti-cyborgok. Vajon ember az a forgatókönyvíró, akinek ennyire masinaként jár az agya?

És bár néhány jelenet megidézi az alapművet (vannak csaknem pontosan megfelelő képek is), a különbség látványosabb, mint a hasonlóság. Scarlett Johansson Őrnagya más személy, mint az animék Őrnagya; a rajzolt Kusanagi hideg fensőbbséggel uralja a maga világát, Johansson karaktere zavart, néha tétova, céltalan és puha hozzá képest. Takesi Kitano a film fénypontja, ő minden jelenetét uralja.

De a Páncélba zárt szellem csak az alapműhöz viszonyítva ennyire gyenge,

önmagában nézve vállalható alkotás.

Annak a nézőnek, aki nem ismeri az eredetit – azaz a túlnyomó többségnek – izgalmas lehet néhány felvetése. Miután (hogy csak a közelmúltnál maradjunk) a nagyszerű A nő, a síkhülye Chappie és a bátor Ex Machina is felvetette a gépi intelligenciával kapcsolatos kérdéseket, a Páncélba zárt szellem tovább merészkedik: az ember és a gép összeolvadásáig.

A géptestben élő agy vajon emberi személy-e? Ez az eredeti anime egyik, és a Páncélba zárt szellem egyetlen kérdése. És jóllehet a film csak egymondatos deklarációk erejéig foglalkozik saját témájával („Hidd el, hogy ember vagy!” – mintha egzisztenciális kételyekre a győzködés lenne a megoldás), mégis, ennyit legalább foglalkozik vele. Miközben az anime-franchise ettől az alapfilozófiától eljutott mára a háború és hatásai, az állami korrupció, a céges hatalom, a terrorizmus vs. szabadságharc, a hadsereg vs. civil ellenőrzés, az irányított társadalmi kommunikáció és manipuláció és legújabban az állam modern szerepének kérdéseiig, ez a remake csak a starthoz áll oda újra, és azt is fél szívvel teszi.

Amiben viszont kimondottan erős a film, az

a cyberpunk új esztétikája.

A Szárnyas fejvadász volt olyan látványos a maga korában, mint most a Páncélba zárt szellem! A film egy sötétségbe és fakó neonszínekbe öltöztetett, töredezett látványvilágot teremt, amely egyszerre reális és futurisztikus – egyszerre sejteti a piszkos utcát és a magastechnikát (ami a cyberpunk két alapvető toposza), mégsem mutatja egyiket sem közvetlenül; hétköznapiként ábrázolja a jövő szép és rút oldalát is. Ilyennek képzelném vásznon a Neurománcot. Ideje is, hogy a zsáner ismét új képet nyerjen; utoljára a Mátrix mutatott valami egészen frisset és koherenset a cyberpunkban.

De éppígy ideje lenne a tartalmi újnak is. Mert gondolatok terén is a Mátrix mondott újat utoljára. Azóta nincs eredeti gondolatvilágú cyberpunk film – még A nő és az Ex Machina is csak ismételt-összefoglalt. A hollywoodi Ghost in the Shellnek esélye lett volna a köztudatba emelni izgalmas kérdéseket – akár az eredeti animét követte volna, akár önálló gondolatokkal állt volna elő –; hogy nem teszi, hogy gondolatszegény marad, hogy kínosan ügyel minden bonyolult kérdés elkerülésére, az vétek, mert bizonyos filmek – ha már vakmerően elkészítik őket – igenis sokra hivatottak!

Mégis: el tudom képzelni a folytatást. A világépítés megtörtént, az Őrnagy karakterét megformálták, szépen bevezették a világba a legbutábbnak tartott nézőt is – most már jöhet egy olyan kaland, ami méltó a Ghost in the Shell iszonyú szellemi erejéhez.

***

A Páncélba zárt szellem tiszteletére tematikus hetet tart a Filmtekercs – Scarlett Johanssontól a cyberpunk műfaján át a filmek és a mesterséges intelligencia viszonyáig izgalmas témákkal készülünk. Játssz és kövesd cikkeinket ide kattintva!

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya