Kritika

Üres, sötét, gonosz – Pokoli igazság

Nagyon régen írtam ilyen fáradtan cikket. A Pokoli igazságnak agybénító hatása van. Visszanéz belőle a sötét semmi, az üresség és az ostobaság, és kiszívja a gondolataidat. Annyira rossz, hogy az már gonoszságba csap át.

A film

A Pokoli igazság-féle filmeket azért nézi az ember, hogy kinevesse őket, lehetőleg társaságban. Leülsz, tudod előre, milyen lesz, elhatározod, hogy szemfülesen kiszúrod a színészi játék hiányát, a buta párbeszédeket, a képtelen történetet, meg azt, ahogyan Dolph Lundgrent ezer kilőtt golyó közül egy sem találja el, de ő minden lövésével – tudod előre. Azt is tudod, hogy egy golyó mégis súrolni fogja, és a lány köti majd be a sebet. Valaki alkohollal lazul el, valaki megütteti magát egy ilyen filmmel. Egyformán rossz az agyadnak.

De azért nem mindig ennyire.

A felső kategóriás alkotások ma akkor számítanak kritikailag sikeresnek, ha a valósággal legalább összevethető történetet kínálnak, hihető lélektani megalapozottsággal, minél inkább deheroizált szereplőkkel; a realizmus uralkodik. A mai néző sokkal követelőzőbb e téren, mint az előző generációk. Spielberg Világok háborúja filmje közröhejt váltott ki, amiért megtartotta Wells klasszikus befejezését. A B-kategória ugyanezeket a célokat vallja, csak kevésbé profi, és így tovább, szivárog a korszellem lefelé, cseppjei jutnak még a legrosszabb filmekbe is. Ezzel szemben a Pokoli igazság megtartotta a legelavultabb, leghiteltelenebb paneleket – film végi puszta kezes leszámolás durva kivégzéssel, fél perccel utána megérkező hatalmas felmentő-csapat – és valami teljesen koridegen módon még butábbá varázsolta őket. Nem tudom, hogyan csinálta (még nem tértem magamhoz eléggé a zsibbadásból egy korrekt analízishez). De azt tudom, hogy kegyetlenül elkeserítő lett, az ostobaság olyan erőteljes megnyilvánulása, ami ránézésre csaknem egyenlő a gonosszal – mert ezen a szinten a kettő összeolvad, nem lehet ilyen sötétséget készíteni jó szándékkal, nem lehet ilyen emberalatti szintre süllyedni cinizmus, nemtörődömség, világmegvetés nélkül. Elvégre is a filmkészítés szakma, elég lenne az alapvető szabályait követni, hogy máris valami sokkal jobbat kapj.

A Pokoli igazságban minden non sequitur. Logika nulla. Józan ész nulla. Realitás nulla. Nem törődnek semmivel. Nincs jó tulajdonsága, még egy statisztikailag elvárható jó pillanat sem csúszott be, mondjuk egy véletlenül hatásosra sikerült felvétel. Sosem láttam még ilyen ürességet.

Plusz ütés az öv alá: az utolsó vágásba beillesztettek egy mesterséges naplementét, hogy abba autózhasson bele Dolph Lundgren, limuzinnal.

Értékelés: 3/10.

A lemez

A lemezen nincsenek extrák, az „interaktív menük” és a „jelenetválasztás” vannak feltüntetve egyedül plusz tartalomként (muhaha). Annál meglepőbb a DVD ára: a 2.190 forint teljesen irreális a kapott értéket nézve.

Pokoli igazság (Direct Contact)
színes, amerikai-német akciófilm, 90 perc, 2009

rendező: Danny Lerner
forgatókönyvíró: Danny Lerner, Les Weldon
zeneszerző: Stephen Edwards
operatőr: Ross W. Clarkson
producer: Anton Hoeger, Danny Lerner
vágó: Michele Gisser

szereplők:
Dolph Lundgren (Mike Riggins)
Gina May (Ana Gale)
Michael Paré (Clive Connelly)
Bashar Rahal (General Drago)
James Chalke (Trent Robbins)

IMDb
www.millenniumfilms.com//ProjectDetails.aspx?projectId=8fd087ad-2d6b-4a72-8264-344f3c3a42f7

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés