Kritika

Utolsót üzenni – Halj már meg!

Cserhalmi György Kamondi Zoltán Halj már meg! című filmjében

haljmarmegA Halj már meg!-et szó szerint az élet írta. És noha valóban tragikus a filmrendező korai és hirtelen halála, egy művészember valahogy így képzeli el, amikor nemcsak hogy saját magát jósolja meg, de még a „hogyantovábbon” is elgondolkodtathatja a befogadót. Mesébe illő krimi országosan ismert színészek garmadájával, ám a Halj már meg! van annyira szürreális, hogy nem fogja befogadni a hazai közönséges gyomra.

Apám, ennyi nevet! – ez volt az első reakcióm, amikor szembesültem Kamondi Zoltán legújabb, és most már sajnos tudjuk, utolsó filmjének szereposztásával. A döbbenet az előzetes után sem enyhült: ennyi nagy név ilyen hülye szerepekben; persze némelyiken érezni, ebben azért lehet lubickolni. Csákányi Eszter, a hű kommunista csinovnyik kibeszél a képkeretből, Ónodi Eszter a giccsparádéban úszó egyszerű kis ribanc, Koncz Gábor pedig a fogvatartottjába beleszerető smasszer, ma már inkább a műkincsbizniszben utazó rossz arc. Aki mindezt összefogja, az idealizált, frissen elhunyt mozdonyvezető, valaha volt élsportoló, Pócs Gábor (Cserhalmi György).

Talán az idealizált jelzőn van a legnagyobb hangsúly: Pócs jóravaló tisztes férj volt, aki előtt sikeres kézilabda karrier állt, és akinek pályáját derékba törte a politika. A szégyenteljes módon bojkottált Los Angeles-i olimpia miatti emigrációs kísérlete a börtönben végződött, ahonnan szabadulva csak a vasút maradt a lehetséges alternatíva. Mindezek ellenére tisztes pesti belvárosi polgári-értelmiségi lét, ami Pócsnak és Pócsnénak (Kováts Adél, a karakternek még a keresztnevét se tudjuk, annyira Pócsné) adatott 30 évig. Valami egészen más férfit ismert az az egyszerű vidéki óvónő, akihez szintén rendre hazajárt, s aki gyereket adott minden nő álmának, ennek a 60 évesen Adonisz testű férfinak. Ónodi Eszter karaktere homlokegyenest az ellenkezője Kováts Adélénak, és ez közös jeleneteikben, főleg, amelyekben az elhunytra emlékeznek vissza, egyszerűen kézzel tapintható.

haljmarmeg3

A két főszereplő mellett kiemelhető még a kedves mama, id. Pócs Gáborné, Erzsi, aki fiához hasonlóan már csak flashbackekben jelenik meg. De amíg Cserhalmi a szereplők emlékezetében, addig anyuka a lakásban található különböző képkeretekben tűnik fel, és nyitja szólásra ajkát. A valaha volt partizán anya, a szocialista rendszer leglelkesebb építője írógépével együtt, egyenruhájába öltözve vetette magát a mélybe 1989. október 23-án. Azért még megvárta, mit mond Szűrös Mátyás. Szerepe a Good bye, Lenin! spreewald uborkára vágyakozó anyájához mérhetően van csodásan túltolva. Vannak még jó és kevésbé jó szerepek (Hegedűs D. Géza, Törőcsik Mari, Kulka János), de a három nő már csodásan elviszi a filmet, mind a maga, egyértelműen nem egész, mégis koherens ideálképével.

A Halj már meg! kicsit mintha inverze lenne a Nagy Hal főszereplőjének.

Edward Bloom hihetetlen történeteit még halálos ágyán sem veszik komolyan a körülötte állók, hogy aztán szép lassan történetei főszereplői tegyék helyre a dolgokat. Az egyszerű mozdonyvezetőnek hitt Pócs szerepvállalásáról a műkincsmaffiában senki sem tudott, a főhős eltávozása azonban mindenkit a történet közepébe rántott. A hasonlóság azonban még így is szembetűnő: mi történik velünk, hogyan kelnek önálló életre életünk kis darabjai halálunk után? Végső soron mit hagyunk magunk után azoknak, akiket szerettünk?

A legalább ugyanannyira színházi, mintsem filmes rendező korábbi alkotásaihoz hasonlóan itt is figyelt a látványra: jelenkori helyszínei mesés alakot öltenek – az ingoványos talajon keresztülhaladó vonat (ami egyébként teljes egészében CGI, legalábbis a közeli felvételeken), a film végén látható kis tó és sziget, az elképesztően lehetetlen Karcsi Hotel, néhány lakásbelső, mind-mind meglehetősen irreálisan vannak megrajzolva. A ’80-as években játszódó visszaemlékezések pedig a jól megidézett kor nyomait hordozzák magukon jelmezen, díszleten egyaránt. Mintha a szereplőválogatás is egyszerre két korban játszódott volna: a mai generációnak is ismert (Kulka János, Ónodi Eszter) és a korábbiak nagyjai a ’70-80-as évekből: Cserhalmi például annak idején maga volt a jelenkori Csányi Sándor.

Rendkívül erős, már-már szívbe markoló véletlen (lenne, ha lennének véletlenek), hogyan írta meg előre saját sorsát Kamondi Zoltán. Főszereplője 60, ő 55 éves volt, amikor tragikus hirtelenséggel, szívelégtelenség miatt halt meg otthonában. De talán nem is az annalesekbe való száraz tények egyezése a megrendítő. Utolsó filmmel egy utolsó utánit üzenni, meghagyni a hátrahagyott világnak, hogyan is emlékezzenek rám: ez a művészek sajátja.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..