Kritika

Utolsót üzenni – Halj már meg!

Cserhalmi György Kamondi Zoltán Halj már meg! című filmjében

haljmarmegA Halj már meg!-et szó szerint az élet írta. És noha valóban tragikus a filmrendező korai és hirtelen halála, egy művészember valahogy így képzeli el, amikor nemcsak hogy saját magát jósolja meg, de még a „hogyantovábbon” is elgondolkodtathatja a befogadót. Mesébe illő krimi országosan ismert színészek garmadájával, ám a Halj már meg! van annyira szürreális, hogy nem fogja befogadni a hazai közönséges gyomra.

Apám, ennyi nevet! – ez volt az első reakcióm, amikor szembesültem Kamondi Zoltán legújabb, és most már sajnos tudjuk, utolsó filmjének szereposztásával. A döbbenet az előzetes után sem enyhült: ennyi nagy név ilyen hülye szerepekben; persze némelyiken érezni, ebben azért lehet lubickolni. Csákányi Eszter, a hű kommunista csinovnyik kibeszél a képkeretből, Ónodi Eszter a giccsparádéban úszó egyszerű kis ribanc, Koncz Gábor pedig a fogvatartottjába beleszerető smasszer, ma már inkább a műkincsbizniszben utazó rossz arc. Aki mindezt összefogja, az idealizált, frissen elhunyt mozdonyvezető, valaha volt élsportoló, Pócs Gábor (Cserhalmi György).

Talán az idealizált jelzőn van a legnagyobb hangsúly: Pócs jóravaló tisztes férj volt, aki előtt sikeres kézilabda karrier állt, és akinek pályáját derékba törte a politika. A szégyenteljes módon bojkottált Los Angeles-i olimpia miatti emigrációs kísérlete a börtönben végződött, ahonnan szabadulva csak a vasút maradt a lehetséges alternatíva. Mindezek ellenére tisztes pesti belvárosi polgári-értelmiségi lét, ami Pócsnak és Pócsnénak (Kováts Adél, a karakternek még a keresztnevét se tudjuk, annyira Pócsné) adatott 30 évig. Valami egészen más férfit ismert az az egyszerű vidéki óvónő, akihez szintén rendre hazajárt, s aki gyereket adott minden nő álmának, ennek a 60 évesen Adonisz testű férfinak. Ónodi Eszter karaktere homlokegyenest az ellenkezője Kováts Adélénak, és ez közös jeleneteikben, főleg, amelyekben az elhunytra emlékeznek vissza, egyszerűen kézzel tapintható.

haljmarmeg3

A két főszereplő mellett kiemelhető még a kedves mama, id. Pócs Gáborné, Erzsi, aki fiához hasonlóan már csak flashbackekben jelenik meg. De amíg Cserhalmi a szereplők emlékezetében, addig anyuka a lakásban található különböző képkeretekben tűnik fel, és nyitja szólásra ajkát. A valaha volt partizán anya, a szocialista rendszer leglelkesebb építője írógépével együtt, egyenruhájába öltözve vetette magát a mélybe 1989. október 23-án. Azért még megvárta, mit mond Szűrös Mátyás. Szerepe a Good bye, Lenin! spreewald uborkára vágyakozó anyájához mérhetően van csodásan túltolva. Vannak még jó és kevésbé jó szerepek (Hegedűs D. Géza, Törőcsik Mari, Kulka János), de a három nő már csodásan elviszi a filmet, mind a maga, egyértelműen nem egész, mégis koherens ideálképével.

A Halj már meg! kicsit mintha inverze lenne a Nagy Hal főszereplőjének.

Edward Bloom hihetetlen történeteit még halálos ágyán sem veszik komolyan a körülötte állók, hogy aztán szép lassan történetei főszereplői tegyék helyre a dolgokat. Az egyszerű mozdonyvezetőnek hitt Pócs szerepvállalásáról a műkincsmaffiában senki sem tudott, a főhős eltávozása azonban mindenkit a történet közepébe rántott. A hasonlóság azonban még így is szembetűnő: mi történik velünk, hogyan kelnek önálló életre életünk kis darabjai halálunk után? Végső soron mit hagyunk magunk után azoknak, akiket szerettünk?

A legalább ugyanannyira színházi, mintsem filmes rendező korábbi alkotásaihoz hasonlóan itt is figyelt a látványra: jelenkori helyszínei mesés alakot öltenek – az ingoványos talajon keresztülhaladó vonat (ami egyébként teljes egészében CGI, legalábbis a közeli felvételeken), a film végén látható kis tó és sziget, az elképesztően lehetetlen Karcsi Hotel, néhány lakásbelső, mind-mind meglehetősen irreálisan vannak megrajzolva. A ’80-as években játszódó visszaemlékezések pedig a jól megidézett kor nyomait hordozzák magukon jelmezen, díszleten egyaránt. Mintha a szereplőválogatás is egyszerre két korban játszódott volna: a mai generációnak is ismert (Kulka János, Ónodi Eszter) és a korábbiak nagyjai a ’70-80-as évekből: Cserhalmi például annak idején maga volt a jelenkori Csányi Sándor.

Rendkívül erős, már-már szívbe markoló véletlen (lenne, ha lennének véletlenek), hogyan írta meg előre saját sorsát Kamondi Zoltán. Főszereplője 60, ő 55 éves volt, amikor tragikus hirtelenséggel, szívelégtelenség miatt halt meg otthonában. De talán nem is az annalesekbe való száraz tények egyezése a megrendítő. Utolsó filmmel egy utolsó utánit üzenni, meghagyni a hátrahagyott világnak, hogyan is emlékezzenek rám: ez a művészek sajátja.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya