Az Underworld széria már igen régen kivérzett, a sorban ötödik rész, a Vérözön sem képes friss vért önteni belé. Az eddig rendezőként csupán a tévében ténykedő Anna Foerster szappanoperás elemekkel passzírozta ki az utolsó cseppeket is a történetből.
A sztori ott folytatódik, ahol az Underworld – Az ébredés 3D félbehagyta: Selene (Kate Beckinsale) hátrahagyta hibrid gyermekét, és miután megölte Victort (Bill Nighy), kitaszítottként él. Amikor a vérfarkasok Marius (Tobias Menzies) vezetésével a vámpírok utolsó erődjeinek bevételére készülnek, Semira (Lara Pulver) azt javasolja, tegyék félre az ellentéteiket és fogjanak össze a likánok ellen. Selene belemegy az alkuba, és David (Theo James) segítségével próbál ismét beilleszkedni a vámpírtársadalomba.
Természetesen gondjai akadnak – ahogy nekünk is a filmmel.
A probléma ott kezdődik, hogy ez már régen nem az, ami miatt szerettük kezdetben a szériát – a gót stíl és az egyre zavarosabb családfakutatás édeskevés életben tartani a franchise-t. Az akció egyre soványabb, horrorra már csak nyomokban akadni, a direktor női kézjegye pedig nem a finomságok megjelenésében, hanem egy furcsa spirituális baromság, rengeteg intrika és alkonyatos-emós vámpírok formájában mutatkozik meg a végeredményen. Üdvözlöm a női antagonistát, Lara Pulver – ahogy azt már a Sherlock Irene Adlerjeként is megmutatta – nemcsak gyönyörűen fest bőrben, de minden mozdulatából árad a veszély. Ő nyújtja az egyetlen valamire való alakítást a filmben, Kate Beckinsale és Theo James ma már egyértelműen csak biodíszletként funkcionálnak.
A halvány alakítások azonban nem egyértelműen írhatók a színészek számlájára.
Cory Goodman forgatókönyvírónak olyan szégyenteljes műveket köszönhetünk, mint A pap – Háború a vámpírok ellen és a tavalyi év egyik legvacakabb, többre hivatott filmje, Az utolsó boszorkányvadász. Hiába számít az író tapasztalt motorosnak a démonok világában, előző két könyve is a rettenetesen rossz párbeszédeken, az elégtelen legendáriumépítésen és a botegyszerű sztorin bukott. A korábban elkövetett bűnök most is visszaköszönnek, bár itt megkockáztatom, nem beszélhetünk igazán rossz történetről – ugyanis még az sincsen. A mese hirtelen és előkészítés nélkül ér véget – hála az égnek, Len Wiseman, a széria atyja megerősítette már, hogy érkezik a hatodik rész is –, fordulatai pedig olyan szinten esetlegesek, hogy kár is lenne belekezdenünk a logikátlanságok sorolásába. Az egész film egy katyvasz, amin a vágás még rontott egy sort.
Persze még akár ezt is elnéznénk, ha kellően látványos akcióval kényeztetnének az alkotók. Az előző részben – ha már nem is – legalább az megvolt, most azonban már erre se volt muníció. Az egyetlen izgalmas látványelem az északi vámpírok világa, de még az ebben rejlő potenciál sincs kiaknázva, így végül az Underworld: Vérözön csak egy ígéret marad, ami mindössze annyit tud beváltani, hogy a bőrcuccokban még mindig igen dögös Beckinsale-t kellően sokat mutatja.
