Kritika

Vámpírrealizmus – Engedj be!

Nekem ezt a filmet horrorként adták el. Pedig köze sincs a horrorhoz: gyerekszerelmes vámpír-művészfilm, majdnem-szociográfia. Mintha magyar rendezte volna. Csak bátrabb.

Vannak ugyan brutális képei, némelyik a Fűrész-sorozat emlékezetesebb pillanatait idézi. De ettől még nem lesz horror, csak naturalista. Ha egyszer a savval leöntött arc úgy néz ki, ahogy, csak nem mutathatnak helyette próbababát? A vámpír-realizmus ab ovo véres dolog. Anélkül viszont legfeljebb „tizenkét éven aluliak szülői felügyelettel”-jellegű mesét lehet forgatni a témából, felnőtt filmet nem.

Az Engedj be! márpedig szigorúan felnőtteknek szól. A naturalista vér és hús és sikoly és gyilkolás csak aláfestése a tónusnak, hangulatteremtő elem, de nem a középpont. Ez egy szerelmes film két kiskamaszról, akik egyike kétszáz éves. Okos szerelmes film: nem idealizál, nem cukroz, de nem is esetlenkedi túl mintegy oktatófilmként: hogyan ne csináljátok, gyerekek. Ehelyett arra a –felnőtt – belátásra alapoz, hogy ha valakinek nincs jóformán senkije, akkor abba fog belekapaszkodni, akit talál: ha vámpírba, hát vámpírba. Istenem, vérengzik a lány össze-vissza, na és? Hozzám kedves.

És persze a másik oldalról is ugyanígy működik. Istenem, a srác kicsit puhány, és még ember is, na és? Hozzám kedves. Potenciális zsákmány, aki visítás helyett átölel. Kétszáz éve nem láttam ilyet. (Rubik-kockát pedig sosem, azt is ő mutatta.)

Az okosságon túl nagyon szép film is az Engedj be!, méltán nyeri a fesztiváldíjakat. A svéd város szürke, az arcok törődöttek, a kisfiú nagyon tejfelszőke, a kislány pedig ránézésre sem illik a környezetébe. És a vér tényleg vér, nem paradicsomlé. A történet lényege nem áll távol az Interjú a vámpírral sztorijától, de ott a vámpírok arisztokrata szuperlények, itt viszont a szegény kis vámpír sokkal nyomorultabb az egészséges, baráti társaságban iszogató, családokban élő embereknél. Úgy, ahogy van, ezt a filmet magyar is rendezhette volna: szociográfia majdnem, csak bátorság kell hozzá.

Még egy megjegyzés. Vagy a rendező, vagy az operatőr igen esztétikusnak találja a gyerektestet. Nem rosszindulatból mondom: realizmus ez is. Csak, ellentétben a savval leöntött arcokkal, egy leheletnyit túl az én ízlésemen.

Engedj be! (Lat den rätte komma in/Let the Right One in)
svéd dráma, 115 perc, 2008

rendező: Tomas Alfredson
forgatókönyvíró: John Ajvide Lindqvist
operatőr: Hoyte Van Hoytema
producer: Carl Molinder, John Nordling
vágó: Tomas Alfredson, Dino Jonsäter

szereplők:
Kare Hedebrant (Oskar)
Lina Leandersson (Eli)
Per Ragnar (Hakan)
Henrik Dahl (Erik)
Karin Bergquist (Yvonne)
Peter Carlberg (Lacke)
Ika Nord (Virginia)
Mikael Rahm (Jocke)

IMDb: 8,2 (a legjobb 250 között a 192.)
www.lettherightoneinmovie.com

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya