A válasz persze nem, de talán majdnem! Nyilván nem fair sorozathoz hasonlítani filmet, főleg ha az utóbbi egyértelműen hajaz az előbbire, mégis ki lehet jelenteni, hogy senki ne akarjon egészestés filmet készíteni a True Detective alapján, mert az most készült el. Méghozzá tökéletesen!
Alberto Rodríguez krimijét sokan – teljes joggal – érzik egy fajta párjának a tavalyi év vitathatatlanul egyik legjobb sorozatának. Itt is két férfi rendőr van, egy sorozatgyilkos, a jelenetek harmada autóban zajlik, és a csodálatosan egysíkú, mégis lehengerlően gyönyörű táj alapozza meg a misztikus hangulatot. Nincsenek viszont magasztos gondolatok, nincsen filozofálás, és egyetlen idősíkban haladunk. Van viszont több izgalom, komoly társadalomkritika és – bár ezt egy évvel korábban nem hittem volna, hogy egyáltalán lehetséges – vannak olyan lélegzetelállító beállítások, amelyek jócskán túltesznek a sorozatot felvevő Adam Arkapaw munkáján. Ha az Alex Catalán által teremtett látvány lenne az egyetlen pozitívuma, akkor is kötelező film lenne a Mocsárvidék! De ennél azért nagyobb szerencsénk van.
A ’80-as években vagyunk Franco rendszerét követően egy borzasztóan szegény és apró spanyol faluban, ahonnan egy év alatt négy lány is eltűnt. A fővárosból kirendelt két rendőr (Javier Gutiérrez és Raúl Arévalo) amolyan büntetésképpen kapta meg az ügyet, mert az egyikük a régi rendszer híve és szolgája volt, a másik pedig még az átalakuló helyzetet is túlságosan radikálisnak tarja. Bár eleinte a legutóbb eltűnt két testvér megtalálása a feladatuk, az ügy hamar gyilkossági nyomozásba vált át.
Ahogy halad a játékidő annál többet tudunk meg a két karakterről, de csak egy bizonyos fokig! Habár a film kettejüket követi végig, kellemes egyensúly érződik köztük és maga a bűneset között. Itt nem egy lélektani drámát látunk két nyomozóról. Itt egy nyomozást látunk két rendőrrel. Ennek, és az alkotás filmbéli mivoltának köszönhetően kifejezetten pörgős és végig feszült a krimi, még akkor is, ha egyes képeket kitart a rendező a történetet alávetve a látványnak.
Nem kell az embernek CSI-on felnőnie ahhoz, hogy tudja: egy sorozatgyilkosnak általában van típusa. Az itt eltűnt és meggyilkolt lányok közötti hihetetlen hasonlóság azonban ennél előbbre mutat, egy egész társadalmi problémát vet fel. A rossz életkörülmények, a hiányos oktatás, a kevés szórakozási és munkalehetőség lányok sokaságát kényszeríti egy-egy rossz és meggondolatlan döntésre. Ha semmi nem számít, csak, hogy végre kijuss, elmenekülj és elkezdj élni, akkor tényleg semmi nem számít. Borzalmas és elgondolkodtató látni, hogy 20 év alatti fiatalok mennyire megvezethetőek, mennyire kihasználhatóak, ha azt hiszik, nincs más választásuk. És valahol itt a Mocsárvidék valódi lényege. Van-e más választásuk?
A munkások magasabb bérért sztrájkolnak, a családapák illegális dolgokba kezdenek, a lányok gyanútlanul(?) elvállalnak bármilyen munkát. Mindenki küzd egy jobb életért egy olyan időben, amikor mindenki korrupt, ahol nem lehet szabad véleményed, ahol a hierarchia szent. Egy mocsárba nem csak fizikailag lehet belesüppedni, majd szépen lassan belefulladni. Csoda hát, ha az erőszak újra és újra alakot ölt?
Mindez pedig gyönyörűen leképeződik a tájban: a hatalmas mezők, a sötét mocsarak, a végeláthatatlan, kihalt utak. Maga a csönd a tehetetlenség, az unalom és a poshadtság „szószólója”, mely körbelengi a vidéket. Különösen zseniális pedig, ahogy szinte minden hosszabb tájképnél elidőzik a kamera egy-egy hatalmas, szálló madárseregen. Kell-e nagyobb kontraszt a földön szenvedő, a rendszer által röghöz kötött emberek, és az égben szabadságra lelő madarak között?
Rodríguez 105 perces filmje egy mély, izgalmas és elképesztő látványvilággal operáló alkotás. Lesz, aki nem bocsájtja meg a True Detective-hez való nagymértékű hasonlóságot, holott a film inkább tisztelettel, mintsem a lenyúlás szándékával közelít a sorozathoz. Azoknak viszont, akik ezen túl tudnak – mert túl is lehet – lépni, torony magasan az év eddigi egyik legjobb filmjével lesz dolguk!
