Kritika

A továbblépés kulcsa – Veled minden hely ragyogó

A Veled minden hely ragyogó hasonló problémákat vizsgál, mint a legtöbb tinidráma: a halál, az elengedés, a gyerekkori abúzustól való szenvedés, önmagunk megtalálása a központi témái. Csöpögés nélkül beszél egy nemzedék kis léptékűnek tűnő, de jelentős problémáiról.

Theodore Finch (Justice Smith) különleges fiú, aki nem szereti a címkéket, ennek megfelelően ki is közösítik, őrültnek tartják. Ködös homályba vész az őrültségének mivolta, az egyetlen magyarázat, hogy hozzávágott egy széket az egyik osztálytársához minden ok nélkül. Ezért próbaidős az iskolában, terápiára kell járnia az iskolai pszichológushoz (Keegan-Michael Key egyszerű, ám üdítő alakításában), aki megpróbálja megfejteni Finch „őrültségét”. De ahogy a néző, úgy ő sem érti meg végül, miért bélyegeznek meg egy különc, ám jólelkű fiút, akinek egyetlen hibája talán, hogy kissé nehezen érti meg az elutasítást.

Egy reggel kocogás közben Finch meglátja Violetet (Elle Fanning), aki egy híd korlátján áll, és néhány hónapja balesetben elhunyt nővérét siratja.

A fiú elhatározza, hogy megmenti a lányt, és körmönfont módon bevonja egy iskolai projektbe.

A fiatalok együtt kirándulnak, a fiú próbálja feloldani a lány félelmeit és bánatát, közben a saját kínjaival is meg kell birkóznia, de ebben magára marad. Eljutnak Indiana elfeledett helyeire, ahová senki nem megy, mert semmi látnivaló nincs is ott. A helyek vonzalmát a két fiatal társasága adja, az együtt eltöltött idő, a terápiának is beillő beszélgetések.

Mintha Finch Violet pszichológusa lenne, úgy faggatja a lányt elhunyt nővéréről, magába fordulásának valódi okáról. Amit valójában a gyász csak részlegesen okoz, a súlyosabb teher Violet vállán a gyermeklét és felnőttlét közti nagy lépés megtétele, amikor már bátornak kell lenni, felelősséget vállalni tetteinkért, ahol már a szüleink nem feltétlenül tudnak megvédeni minket. Violet viszont általában hiába kérdez vissza, a fiú legtöbbször ködös, kitérő válaszokat ad csupán a lánynak. Tragédiáját is csak nővérével folytatott beszélgetéséből ismerjük meg részlegesen, illetve amit nagy nehezen bevall Violetnek: édesapja csúnyán bántalmazta gyerekkorukban őket.

A felnövés nem egyszerű dolog, és ezt sok film megpróbálta már körbejárni. A Csillagainkban a hiba betegeskedő fiataljai, az Egy különc srác feljegyzései kívülállói vagy akár a Szerelmünk lapjai romantikus hősei is a szerelemmel, a gyerekkorból felnőttkorba lépés rémületeivel néz szembe, és próbál válaszokat találni arra, mennyi terhet kell egy fiatalnak cipelnie. Ebbe a sorba áll be a Veled minden hely ragyogó.

Gyakorlatilag minden alkotásban a szerelem a válasz minden nehézségre, minden nehéz sorsú fiatalt egy másik ment meg, de legalábbis utat mutat a nagybetűs életbe.

A film talán a legerősebb párhuzamot a Mielőtt megismertelek című mozival mutatja, ahol a gazdag, egykor sikeres és életvidám férfi ad kulcsot az önálló élethez ápolónőjének, aki hiába vállalná a lebénult férfival való együttélést, a választás nem az övé. Ahogy Sam Calflin megmenti Emilia Clarke-ot érzelmi töltettel, úgy a Veled minden hely ragyogó gyermekei is valami hasonlóban próbálnak feloldódni.

De olyan erős mozit nagyon nehéz összehozni, ahol a tragédia, a humor, a szerelem, az értelmes gondolatok egyensúlyban vannak, és nem csúszik bele a felesleges csöpögésbe. Kis finomhangolás ráfért volna még a Veled minden hely ragyogóra, mert  vannak benne kifejezetten megható pillanatok, amelyeket látva még egy felnőtt szemébe is könny gyűlhet, ahogy felötlik benne az elvesztéstől való félelem. Fiataloknak pedig egészen élvezhető lesz, elvégre megvan benne minden a szokásos tinihisztiket leszámítva, amikre visszagondolva már csak nevet az ember, és azt mondja, bár ez lett volna élete legnagyobb problémája.

A Veled minden hely ragyogó érzékenyen beszél erről a korosztályról, nem legyint problémáikra. Még akkor is, ha nem minden hiteles benne.

Erősen félrecsúszott például Finch mentális állapotának vázolása: mindenféle nüanszot vagy realizmust nélkülözően kommunikálja a film, mennyire meg nem értett kívülálló ő, de nagyon nehéz feldolgozni, hogy egyetlen iskolai verekedés miatt őrültnek címkézzenek bárkit – maximum a balhés jelző juthat a néző eszébe. Egy fokkal érdekesebbek Violet félelmei, melyet ki is mond: nem akar olyan lenni, mint más, különlegessé, egyedülállóvá szeretne válni. Ezt a gondolatot az ember élete végéig is képes magában hordozni, bár kétségtelen, hogy tinikorban foglalkoztatja a legtöbbeket fokozottan.

A Veled minden hely ragyogó nem túl eseménydús mozi, ráadásul mindenről csak érintőlegesen beszél: a gyász folyamatáról, amelyben Violet elakad; a gyerekkori abúzus feldolgozhatatlanságáról, amely végül Finch tragédiáját okozza. Az iskolai kiközösítésről vagy arról, hogy mindenkinek vannak fájdalmai, nehézségei, még azoknak is, akik nem mutatják. Finch bekerül ugyanis egy önsegítő csoportba, ahol szabadon beszélhet az őt bántó gondolatokról. Ott találkozik hozzá hasonló mentális nehézségekkel küzdőkkel, és meglepetésére még az iskola egyik menő lányába is belebotlik.

Belecsíp még a barátság egyetemes gondjaiba is: Finch barátja kénytelen elfogadni a fiú folyamatos eltűnéseit, majd szembesülnie azzal, hogy bizony nem olyan jó barát számára, mint ő a fiúnak. Erről is lehetett volna egy egész mozit forgatni, itt egy-két jelenetet szenteltek neki csupán a készítők. Ezekben a jelenetekben is megmutatkozik, mennyire erős is lehetett volna a film, ha több időt, energiát tettek volna a forgatókönyvbe és jobban kibontják az egyes szálakat.

Végül a film nem más, mint két riadt gyerek egymásba kapaszkodása, akik igyekeznek feldolgozni a fájdalmukat, veszteségeiket, és nem tudják, hogyan kell szembenézni a félelmeikkel.

A Veled minden hely ragyogó igazi terápiás film azoknak, akik megpróbálnak továbblépni egy olyan élethelyzetből, amibe beleragadtak, holott legnagyobb vágyuk, hogy elhagyják azt.

Kovács-Moldován Tünde

Moldován Tünde tanító-újságíró, a magyar nyelv(tan) szerelmese, a Filmtekercs lektora. Mindegy, hogy blockbuster, független, európai, hollywoodi, a szórakozást és művészi értéket mindben megtalálja. A filmekre pedagógus-szemmel tekint, a gondolatai filmelemzés közben is a társadalom és morál körül forognak.