Kritika

A sok kokain is lehet unalmas – Escobar

Bár bennfentességet hirdet, az Escobar (Loving Pablo) semmi különlegeset nem árul el sem Pablo Escobar személyiségéről, sem a munkájáról, sem a szerelmi életéről.

Virginia Vallejo kolumbiai újságírónő 2007-ben adta ki Loving Pablo, Hating Escobar című könyvét, amely a drogbáró pályafutásáról és kettejük viszonyáról szól – a kötet nem meglepő módon bestseller lett. Hogy mi volt a titka, azt nem tudom – annyi viszont biztos, hogy az adaptációja semmi izgalmasat nem tud felmutatni.

Pablo Escobar figurája érthető módon izgatja a közvéleményt – a kiemelkedően sikeres Narcos című sorozat például már a harmadik évadát kezdte a témában. A kolumbiai bűnöző a nyolcvanas években elképesztő királyságot épített ki a kokaincsempészésből befolyt pénzből (naponta 70 millió dollárt keresett), miközben egy időben képviselőnek is megválasztották, a szegények pedig messiásként tekintettek az adakozó kedvű, építkezéseket indító drogbáróra. Fernando León de Aranoa filmjéből még ez a Robin Hood-imidzs bontakozik ki leginkább, de mély szociológiai látleletre azért ne számítsunk: nem kerülünk közelebb Escobarhoz.

Pedig Vallejo személyes tapasztalatai nyomán elvárhatnánk, hogy lelepleződik az Escobar-titok, és megértjük a férfi sikerének okát, motivációit, esetleg még a személyisége is árnyalódik. Ezek közül viszont egyik sem teljesül: Escobar emberi oldala ugyanolyan talányos marad, Vallejo narrációja inkább csak a mítoszt dagasztja tovább. Néha a film vissza-visszatér az életrajzírás tényére (a nő eredetileg azért látogatott el a családos férfi birtokára, hogy interjút készítsen vele), de erről a keretről szinte el is feledkezik. Még furcsább, hogy kettejük története is érthetetlenül vázlatos: a film alapján néhányszor lefeküdtek, rengeteget veszekedtek, Escobar pedig méregdrága ajándékokkal halmozta el a nőt, akinek egy idő után már teher lett az Escobar nyújtotta hírnév.

Hogy a csinos és kolumbiai celebnek számító Vallejo miért szeretett bele a pocakos, bunkó gyilkosba, azt nem igazán értjük meg az Escobarból.

Fernando León de Aranoa sokáig a spanyol filmjeiről volt ismert (Utcalányok, Napfényes hétfők), a nemzetközi közönség előtt tavaly mutatkozott be az Egy tökéletes nap című darabjával, ami a délszláv háború és a humor ötvözésével tisztes sikert aratott. Az Escobarból viszont pont ez a különleges hang, egyedi szemlélet hiányzik, ami többé tenné egy átlagos drogbáró-biopicnél. Escobar a filmben inkább bohócnak tűnik, mint hús-vér figurának, ahogy Vallejo sem több egy üresfejű nőcskénél. Javier Bardem és Penélope Cruz remek színészek, de az Escobarban mindketten szörnyűek: a legrosszabb, hogy mindketten nevetségesen eltúlzott spanyolos akcentussal beszélik az angolt, ami Vallejo nyávogásával és Escobar hadarásával kiegészülve hallgathatatlanná teszi a filmet. Felmerül a kérdés, hogy a három spanyol anyanyelvű alkotó filmjében (sőt, gyakorlatilag Peter Sarsgaardon kívül mindenki az) miért végig angolul beszélnek?

https://www.youtube.com/watch?v=iU66ifhA9P4

Ha az emberi oldal hiányzik, legalább a drogcsempészet működéséről, a kartell és a kiskirályság kiépüléséről vagy Escobar eszközeiről részletes képet kapunk – remélhetnénk. Sajnos nem így történik: Vallejo narrációja montázsszerűen, tehát felszínesen mutat be minden külső körülményt, ami nem ad módot az elmélyülésre. Egyedül Escobar mindenhatóságát és pofátlanságát ecseteli a film, ezzel viszont nem mond újat. Az Escobar ráadásul még az erőszak is unalmas: a film egyszerűen túl hosszú, és néhány meghökkentő jelenettől eltekintve (például a gyorsan elharapódzó utcai merényletek, vagy az amerikai autópályán leszálló drogcsempész-repülő) hiányoznak belőle az emlékezetes pillanatok. A film után úgy éreztem: a kommandósok után az Escobar is megölte Pablo Escobart.

A cikket a haza bemutató kapcsán 2018. július 27-én frissítettük.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya