Kritika

A sok kokain is lehet unalmas – Escobar

Bár bennfentességet hirdet, az Escobar (Loving Pablo) semmi különlegeset nem árul el sem Pablo Escobar személyiségéről, sem a munkájáról, sem a szerelmi életéről.

Virginia Vallejo kolumbiai újságírónő 2007-ben adta ki Loving Pablo, Hating Escobar című könyvét, amely a drogbáró pályafutásáról és kettejük viszonyáról szól – a kötet nem meglepő módon bestseller lett. Hogy mi volt a titka, azt nem tudom – annyi viszont biztos, hogy az adaptációja semmi izgalmasat nem tud felmutatni.

Pablo Escobar figurája érthető módon izgatja a közvéleményt – a kiemelkedően sikeres Narcos című sorozat például már a harmadik évadát kezdte a témában. A kolumbiai bűnöző a nyolcvanas években elképesztő királyságot épített ki a kokaincsempészésből befolyt pénzből (naponta 70 millió dollárt keresett), miközben egy időben képviselőnek is megválasztották, a szegények pedig messiásként tekintettek az adakozó kedvű, építkezéseket indító drogbáróra. Fernando León de Aranoa filmjéből még ez a Robin Hood-imidzs bontakozik ki leginkább, de mély szociológiai látleletre azért ne számítsunk: nem kerülünk közelebb Escobarhoz.

Pedig Vallejo személyes tapasztalatai nyomán elvárhatnánk, hogy lelepleződik az Escobar-titok, és megértjük a férfi sikerének okát, motivációit, esetleg még a személyisége is árnyalódik. Ezek közül viszont egyik sem teljesül: Escobar emberi oldala ugyanolyan talányos marad, Vallejo narrációja inkább csak a mítoszt dagasztja tovább. Néha a film vissza-visszatér az életrajzírás tényére (a nő eredetileg azért látogatott el a családos férfi birtokára, hogy interjút készítsen vele), de erről a keretről szinte el is feledkezik. Még furcsább, hogy kettejük története is érthetetlenül vázlatos: a film alapján néhányszor lefeküdtek, rengeteget veszekedtek, Escobar pedig méregdrága ajándékokkal halmozta el a nőt, akinek egy idő után már teher lett az Escobar nyújtotta hírnév.

Hogy a csinos és kolumbiai celebnek számító Vallejo miért szeretett bele a pocakos, bunkó gyilkosba, azt nem igazán értjük meg az Escobarból.

Fernando León de Aranoa sokáig a spanyol filmjeiről volt ismert (Utcalányok, Napfényes hétfők), a nemzetközi közönség előtt tavaly mutatkozott be az Egy tökéletes nap című darabjával, ami a délszláv háború és a humor ötvözésével tisztes sikert aratott. Az Escobarból viszont pont ez a különleges hang, egyedi szemlélet hiányzik, ami többé tenné egy átlagos drogbáró-biopicnél. Escobar a filmben inkább bohócnak tűnik, mint hús-vér figurának, ahogy Vallejo sem több egy üresfejű nőcskénél. Javier Bardem és Penélope Cruz remek színészek, de az Escobarban mindketten szörnyűek: a legrosszabb, hogy mindketten nevetségesen eltúlzott spanyolos akcentussal beszélik az angolt, ami Vallejo nyávogásával és Escobar hadarásával kiegészülve hallgathatatlanná teszi a filmet. Felmerül a kérdés, hogy a három spanyol anyanyelvű alkotó filmjében (sőt, gyakorlatilag Peter Sarsgaardon kívül mindenki az) miért végig angolul beszélnek?

https://www.youtube.com/watch?v=iU66ifhA9P4

Ha az emberi oldal hiányzik, legalább a drogcsempészet működéséről, a kartell és a kiskirályság kiépüléséről vagy Escobar eszközeiről részletes képet kapunk – remélhetnénk. Sajnos nem így történik: Vallejo narrációja montázsszerűen, tehát felszínesen mutat be minden külső körülményt, ami nem ad módot az elmélyülésre. Egyedül Escobar mindenhatóságát és pofátlanságát ecseteli a film, ezzel viszont nem mond újat. Az Escobar ráadásul még az erőszak is unalmas: a film egyszerűen túl hosszú, és néhány meghökkentő jelenettől eltekintve (például a gyorsan elharapódzó utcai merényletek, vagy az amerikai autópályán leszálló drogcsempész-repülő) hiányoznak belőle az emlékezetes pillanatok. A film után úgy éreztem: a kommandósok után az Escobar is megölte Pablo Escobart.

A cikket a haza bemutató kapcsán 2018. július 27-én frissítettük.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya