Kritika

Az erőszak barátságot szül – Három óriásplakát Ebbing határában

Három óriásplakát Ebbing határában

Az Erőszakik és A hét pszichopata és a si-cu rendezője ismét a humort és az erőszakot ötvözi, de a Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) melankolikusabb és tragikusabb elődeinél.

Mit tehet egy édesanya, ha a lányát brutálisan meggyilkolják, de fél évvel később még csak gyanúsított sincs az ügyben? A Fargo Marge Gustafsonjának érettebb változata, Mildred (maga az őket játszó színésznő, Francis McDormand fogalmazott így) kétségbeesésében a nyilvánossághoz fordulva próbálja ösztönözni a rendőrséget: három óriásplakáton hívja fel a figyelmet a tétlenségükre, ami természetesen hatalmas botrányt okoz Ebbingben. Előbb burkoltan, majd nyíltan is szembe kerülnek egymással az anya és a rendőrség támogatói, a film pedig meglepő, de voltaképpen megnyugtató megoldásokat, lezárásokat kínál az eldurvuló helyzetre. Persze csak azután, hogy valaki öngyilkos lesz, többen súlyosan megsérülnek, felgyújtják a plakátokat és a rendőrséget, és még sorolhatnám. Martin McDonagh-hoz méltóan viszont minden erőszakos cselekmény magában hordozza a humor vagy egyenesen a nevetségesség csíráit is – e kevert hangnemhez a témából adódó melankólia és drámaiság csatlakozik, szokatlan, de működőképes elegyet alkotva.

McDormand a velencei sajtókonferencián azt mondta, John Wayne karakterei jártak az eszében a figura megalkotásakor, de a spagetti westernekből is merített – és maga a film is ezen a tengelyen helyezkedik el. A kiábrándultság és a moralitás egymást váltogatja, ezzel párhuzamosan pedig a drámai és a humoros pillanatok is szétszálazhatatlanul keverednek a filmben. Ám amíg számos példát láthattunk a közelmúltban, amikor a tragédia és pátosz, illetve a humor ütköztetése kioltotta egymást (Thor: Ragnarök, Star Wars: Az utolsó Jedik), McDonagh művében olyan erős stíluseszközként működik ez a kuszaság, amely a mai, morális útjelzőit elvesztett posztmodern világunkról mond ítéletet.  

Három óriásplakát Ebbing határában

A Három óriásplakát Ebbing határában makacs film: szeretne hinni abban, hogy létezik jog és igazság, miközben a történet szerint a valóság állandóan lesöpri a törvényes próbálkozásokat. A film mégsem veszíti el végleg az optimizmusát, s ha minden konfliktusra nem is kínál megoldást, a társas kapcsolatok síkján áttörésként is értékelhetjük a történteket. Igazi közhelyekkel élve a Three Billboards… szépen példázza az erőszak erőszakot szül (ez a filmben menthetetlenül ironikusan el is hangzik) mellett az amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik frázist, hiszen a film végére több kapcsolat születik vagy erősödik meg az öntörvényű, individualista szereplők között, ez pedig mindannyiukat jobbá teszi.

A Három óriásplakát… legnagyobb erénye a jól megírt forgatókönyv; a színészek mind azt mesélték, hogy elég volt erre hagyatkozniuk a szerep megformálásakor – joggal díjazták már Velencében, majd azóta számtalan díjátadón. Ahogyan általában McDonagh-nál, egyetlen ember sem fekete vagy fehér, még a legreménytelenebb alaknak is vannak rejtett jó oldalai – és fordítva. A tehetetlen düh, az igazságkeresés és a gyász ugyanis Mildredet is meggondolatlan tettekre sarkallja, egyszerre hőssé és antihőssé téve az anyafigurát: könyörtelen eszközeivel nem biztos, hogy egyetértünk, az elvei mégis feddhetetlenek.

Ugyanígy előbb-utóbb minden hagymaszerkezetű karakter tesz olyasmit, ami átírja a róla alkotott képünket, ez pedig végig kiszámíthatatlanná, izgalmassá teszi a filmet.

Az összetett karakterek mellett a párbeszédek is emlékezetesek: jól jellemzi a film erejét, hogy a velencei sajtóvetítésen többször hangosan bravóztak, tapsoltak a kollégák egy-egy ütős monológ vagy szellemes riposzt hallatán. Ugyanakkor Martin McDonagh most kevésbé képes összefogni a filmet, mint a korábbi munkáit, főként a felejthetetlen Erőszakikat. Figyelemre méltó az az ív, amit a Három óriásplakát… bejár a konfliktustól a lezárásig, de mindezt talán fél órával rövidebb játékidővel, pattogósabb tempóban is meg lehetett volna tenni. Ezzel együtt is néhány kiemelkedő epizód, illetve Frances McDormand alakítása felejthetetlenné teszi a Három óriásplakát Ebbing határában-t. Így az év egyik legsikeresebb és legnépszerűbb filmje alighanem az Oscar-gála nagy nyertese is lesz, hiszen hét kategóriában is érdekelt. 

 

Az eredetileg a Velencei Filmfesztiválon megjelent cikket a magyar mozipremier alkalmából frissítettük. 

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya