Kritika

Az erőszak barátságot szül – Három óriásplakát Ebbing határában

Három óriásplakát Ebbing határában

Az Erőszakik és A hét pszichopata és a si-cu rendezője ismét a humort és az erőszakot ötvözi, de a Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) melankolikusabb és tragikusabb elődeinél.

Mit tehet egy édesanya, ha a lányát brutálisan meggyilkolják, de fél évvel később még csak gyanúsított sincs az ügyben? A Fargo Marge Gustafsonjának érettebb változata, Mildred (maga az őket játszó színésznő, Francis McDormand fogalmazott így) kétségbeesésében a nyilvánossághoz fordulva próbálja ösztönözni a rendőrséget: három óriásplakáton hívja fel a figyelmet a tétlenségükre, ami természetesen hatalmas botrányt okoz Ebbingben. Előbb burkoltan, majd nyíltan is szembe kerülnek egymással az anya és a rendőrség támogatói, a film pedig meglepő, de voltaképpen megnyugtató megoldásokat, lezárásokat kínál az eldurvuló helyzetre. Persze csak azután, hogy valaki öngyilkos lesz, többen súlyosan megsérülnek, felgyújtják a plakátokat és a rendőrséget, és még sorolhatnám. Martin McDonagh-hoz méltóan viszont minden erőszakos cselekmény magában hordozza a humor vagy egyenesen a nevetségesség csíráit is – e kevert hangnemhez a témából adódó melankólia és drámaiság csatlakozik, szokatlan, de működőképes elegyet alkotva.

McDormand a velencei sajtókonferencián azt mondta, John Wayne karakterei jártak az eszében a figura megalkotásakor, de a spagetti westernekből is merített – és maga a film is ezen a tengelyen helyezkedik el. A kiábrándultság és a moralitás egymást váltogatja, ezzel párhuzamosan pedig a drámai és a humoros pillanatok is szétszálazhatatlanul keverednek a filmben. Ám amíg számos példát láthattunk a közelmúltban, amikor a tragédia és pátosz, illetve a humor ütköztetése kioltotta egymást (Thor: Ragnarök, Star Wars: Az utolsó Jedik), McDonagh művében olyan erős stíluseszközként működik ez a kuszaság, amely a mai, morális útjelzőit elvesztett posztmodern világunkról mond ítéletet.  

Három óriásplakát Ebbing határában

A Három óriásplakát Ebbing határában makacs film: szeretne hinni abban, hogy létezik jog és igazság, miközben a történet szerint a valóság állandóan lesöpri a törvényes próbálkozásokat. A film mégsem veszíti el végleg az optimizmusát, s ha minden konfliktusra nem is kínál megoldást, a társas kapcsolatok síkján áttörésként is értékelhetjük a történteket. Igazi közhelyekkel élve a Three Billboards… szépen példázza az erőszak erőszakot szül (ez a filmben menthetetlenül ironikusan el is hangzik) mellett az amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik frázist, hiszen a film végére több kapcsolat születik vagy erősödik meg az öntörvényű, individualista szereplők között, ez pedig mindannyiukat jobbá teszi.

A Három óriásplakát… legnagyobb erénye a jól megírt forgatókönyv; a színészek mind azt mesélték, hogy elég volt erre hagyatkozniuk a szerep megformálásakor – joggal díjazták már Velencében, majd azóta számtalan díjátadón. Ahogyan általában McDonagh-nál, egyetlen ember sem fekete vagy fehér, még a legreménytelenebb alaknak is vannak rejtett jó oldalai – és fordítva. A tehetetlen düh, az igazságkeresés és a gyász ugyanis Mildredet is meggondolatlan tettekre sarkallja, egyszerre hőssé és antihőssé téve az anyafigurát: könyörtelen eszközeivel nem biztos, hogy egyetértünk, az elvei mégis feddhetetlenek.

Ugyanígy előbb-utóbb minden hagymaszerkezetű karakter tesz olyasmit, ami átírja a róla alkotott képünket, ez pedig végig kiszámíthatatlanná, izgalmassá teszi a filmet.

Az összetett karakterek mellett a párbeszédek is emlékezetesek: jól jellemzi a film erejét, hogy a velencei sajtóvetítésen többször hangosan bravóztak, tapsoltak a kollégák egy-egy ütős monológ vagy szellemes riposzt hallatán. Ugyanakkor Martin McDonagh most kevésbé képes összefogni a filmet, mint a korábbi munkáit, főként a felejthetetlen Erőszakikat. Figyelemre méltó az az ív, amit a Három óriásplakát… bejár a konfliktustól a lezárásig, de mindezt talán fél órával rövidebb játékidővel, pattogósabb tempóban is meg lehetett volna tenni. Ezzel együtt is néhány kiemelkedő epizód, illetve Frances McDormand alakítása felejthetetlenné teszi a Három óriásplakát Ebbing határában-t. Így az év egyik legsikeresebb és legnépszerűbb filmje alighanem az Oscar-gála nagy nyertese is lesz, hiszen hét kategóriában is érdekelt. 

Az eredetileg a Velencei Filmfesztiválon megjelent cikket a magyar mozipremier alkalmából frissítettük. 

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com