Kritika

A Beatles leghírhedtebb rajongója – Charlie Says

Charles Manson az Egyesült Államok leghírhedtebb sorozatgyilkosaként vonult be a történelembe. A Charlie Says az első a Manson életét feldolgozó filmek sorában az Amerikai pszichó rendezőjétől, Mary Harrontól.

Charles Manson: pszichopata, szektavezér, sorozatgyilkos, a Google szerint pedig elsősorban zenész. Az 1960-as évek legkegyetlenebb szektavezére és az elsősorban nőkből álló Családja volt a felelős többek között Roman Polanski terhes felesége, Sharon Tate haláláért is a számos egyéb, Beverly Hillsben elkövetett brutális gyilkosság mellett. Manson rendkívül manipulatív, nárcisztikus és intelligens ember volt: egyszóval tankönyvbe illő pszichopata. A Charlie Says pedig tökéletesen reprezentálja Manson antiszociális személyiségzavarát Matt Smith félelmetesen hatásos alakításán és a Manson Családban élő három lány jellemváltozásán keresztül is.

Katie (Sosie Bacon), Lulu (Hannah Murray) és Sadie (Marianne Rendón) börtönbüntetésüket töltik, amikor Karlene (Merritt Wever) találkozik velük. Őt azért küldik hozzájuk, hogy tanítsa a lányokat, azonban meggyőződésévé válik, hogy ezek a nők valójában áldozatok. Így innentől elsődleges célja lesz, hogy felnyissa az agymosott lányok szemét, hogy ezáltal kiszakadhassanak Charles Manson bűvköréből – ez azonban, miként a flashbackekből kiderül, korántsem könnyű vállalkozás. A Manson Család feje ugyanis pontosan tudta, hogyan kell magához láncolni azokat az önbizalomhiánnyal küzdő, kétségekkel teli lányokat, akik balszerencséjükre megismerkedtek a férfival.

Charlie minden szinten manipulálja és bántalmazza a Manson Család tagjait. Egyrészt lelkileg, hiszen elhiteti a lányokkal, mennyire gyönyörűek, sőt tökéletesek, ugyanakkor megköveteli tőlük az egójuk eltörlését, személyiségük teljes feladását. Éppen ezért új nevet is adott minden követőjének: így lett Patriciából Katie, Leslie-ből Lulu, Susanből pedig Sadie. Másrészt szexuálisan, mivel a hippi kommunaként induló közösségben nagy szerepe van a szabad szexualitásnak – de csak addig, amíg a lányok a Manson Családon belül gyakorolják azt és kizárólag Charlie engedélyével. Manson pedig a legapróbb ellenszegüléseket is megtorolja, így nemegyszer leszünk tanúja annak, ahogy megveri a lányokat egy rossz viccért, oda nem illő beszólásért vagy azért, mert saját véleménye van valakinek.

Bár a Charlie Says legfőképpen a három nőre fókuszál, valójában mégis Charles Manson elborult elméjéről készít szenvtelen portrét.

Kezdetben az idealisztikus hippi életérzést mérgezi meg Manson személye, azonban a zenei karrierjét érő kudarcok hatására a horizont kitágul, és már nem elégszik meg csupán követői bedarálásával. A szektavezérnek ugyanis zenészi ambíciói voltak – a Beach Boys Never Learn Not to Love című számát is ő írta –, így néhány saját szerzeményét megmutatta Terry Melcher zenei producernek is. Melcher azonban nem ájult el Manson produkciójától, így soha többet nem jelentkezett a hiúságában megsértett pszichopatánál. Ennek hatására pedig Charlie elindította a Helter Skelternek keresztelt háborúját.

Charles Manson őrült elméletének igazolására a Beatles Fehér Albumán található dalokat – mint a Helter Skelter, a Blackbird vagy a Revolution 1 – használta. Szerinte ezek a számok egy faji háború folyamatát írják le – természetesen kódolva, úgy, hogy csak a kiválasztott, az ötödik Beatle, vagyis Manson érthesse. A Paul McCartney által a polgárjogi mozgalmak támogatására írt Blackbird a feketék fellázadását jelenti Charlie értelmezésében, melynek során az afro-amerikaiak lemészárolják a fehéreket. A Revolution 1 és 9 címéből adódóan ezt a forradalmat írja le, melynek csúcspontja a Helter Skelter (fejvesztettség) lesz. A Beatles mellett a Bibliát is csúnyán félreértelmező Manson úgy képzelte, hogy ekkor ő és követői előjönnek addigi búvóhelyükről, a „feneketlen gödörből”, és megadja a feketéknek azt az iránymutatást, amelyre nyilvánvalóan szükségük lesz.

Egy mellékvágányon pedig a George Harrison szerezte Piggiest is saját hasznára fordította: a szatirikus kapitalizmus kritikával igazolta személyes vendettáját az általa gyűlölt gazdagok ellen – mint amilyen Terry Melcher is volt. A piggie-k (malackák), vagyis a gazdag, elit réteg kezdetben szimbolikus, majd valós meggyilkolásával készítette fel követőit azon feladatukra, hogy megadhassák a kezdőlökést a Helter Skelternek. A Charlie Says mindezt egy szuggesztív jelenetsorban mutatja meg. A szektavezér gyakorlatilag hipnotizálja a Család tagjait, ahogy azok egyre jobban belelovalják magukat a gyilkos dühbe, miközben képesek lennének meghalni is Charlie-ért.

A film csúcspontján megingathatatlanul bebizonyosodik, hogy Matt Smith a tökéletes választás Charles Manson szerepére.

Jelenlétével magához láncolja a néző tekintetét, a szeméből a színtiszta őrület sugárzik, a hangjával pedig a pszichopaták félreismerhetetlen karizmáját közvetíti.

Még az olyan, röhejesen sokat használt szófordulatot, mint a „ya dig?” (magyarul „vágod?”) is képes lazán, erőlködés nélkül századjára is kimondani. Játéka, viselkedése egyszerre csábítja a szekta nőtagjait és taszítja a mozi közönségét. A Doctor Who tizenegyedik Doktora tehát nem csak a bozontos haj és szakáll miatt alakul át a felismerhetetlenségig: Mary Harron csakúgy, mint annak idején Christian Bale-ből, Matt Smithből is kihozta a félelmetes sorozatgyilkost.

Harron rendezésének erőssége a flashbackek realizmusában, a gyilkosságok naturalisztikus megjelenítésében rejlik, illetve abban az érzékenységben, ahogyan a női lélek apró rezdüléseit képes ábrázolni. Harron nem ítélkezve beszél ugyanis ezekről az agymosott lányokról. Sokkal inkább megpróbálja megérteni, hogyan váltak ők is Charles Manson áldozataivá, és megmutatni, hogy ébrednek fel szép lassan a rémálmukból. És bár a múltbéli jelenetek markánsabbak, érzelmileg mégis a jelenkori képsorok hatnak jobban azért, mert keservesen hosszú időbe telik, amíg a nők kiszakadnak Manson bűvköréből.

Charles Manson 2017-ben halt meg. Azóta több Mansonnal foglalkozó filmtervet is bejelentettek. Ilyen például Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodja vagy David Fincher Mindhunterének második évada. De Mary Harron Charlie Sayse marad valószínűleg az egyetlen, amely az elvakult szektavezér, illetve az általa kitervelt brutális gyilkosságokon kívül Manson ki nem mondott áldozataira is fókuszál: a nőkre, akik Charlie miatt életük hátra lévő részét börtönben töltik.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com