Kritika

Sejtburjánzás – Vesper

Kristina Buozyte és Bruno Samper társadalomkritikus disztópiájukban egy kiskamasz lány kezébe teszik az emberiség sorsát: a Vesper látványos, de mégis kidolgozatlan sci-fi, amit szívesen néznénk még tovább. 

A biogenetikában járatos Vesper (a gyerekszínészként régóta foglalkoztatott Raffiella Chapman) egy terméketlen jövőben próbál túlélni. Teljesen lebénult, de egy repülő robot segítségével kommunikálni tudó apjával (Richard Brake) napról napra él. Nincs élelem, a génmanipulált növények egyszer, magtalanul teremnek. Egyik nap egy szépséges idegen (Rosy McEwen) zuhan a lápra, ahol él – tőle reméli, hogy eljuttatja a Citadellába, a kiválasztott kevesek világába.

A Vesper az alkotópáros harmadik közös filmje, mely korábbi közös munkáikhoz hasonlóan a tudomány és az emberi természet nagy kérdéseit feszegeti. Legújabb alkotásuk elsősorban környezetvédelmi kinyilatkoztatásokat tesz – erősen bírálja például a génmanipulációt, a környezetszennyezést és a bolygó kizsákmányolását –,

de nem mulasztja el, hogy komoly társadalomkritikát is megfogalmazzon. 

A rendkívül aktuális témákat felvető film a climate sci-fi és biopunk határán egyensúlyozik, és nincs mozgóképi előzmények nélkül. Egészen hasonló gondolatkörből táplálkozik – merőben új kifejezésformával –, mint  Semih Kaplanoglu a magok termékenységét központi szálként tárgyaló, meseszép, idehaza A mag és Gabona néven is futó Bugday-e, míg képi világát tekintve sokkal inkább Alex Garland Expedíciójához áll közelebb. Mindkét szubzsánerben közös a disztópikus megközelítés, Buozyte és Samper – még a látszólagos és kicsit hevenyészett happy end ellenére is – pedig hozzák is a borús gondolatokat, és igen pesszimista képet festenek arról is, mivé válik a morál a túlélésért folytatott harcban. 

Az izgalmas gondolatokat érdekes kultúrtörténeti utalásokat és új asszociációkat felsorakoztató Vesper litván-francia-belga koprodukcióként az európai sci-fi kifejezetten friss darabja, amely világépítésével, hangulatával és kifejezetten látványos megvalósításával komoly mérföldkő is lehetett volna, az alkotók nagyravágyásából fakadó tematikus sejtburjánzás azonban túl erős hiányérzetet kelt, 

ami miatt végül a film csak egy ígéret marad: 

annyi ötlet vetődik fel, annyi szál indul el, ami aztán magyarázat vagy folytatás nélkül marad, hogy a hirtelen jött véget a néző kifejezetten rosszul éli meg. Szó esik a Citadelláról, de egy távoli nagytotálnál többet nem kapunk belőle, felvetődik Vesper eltűnt anyjának kérdése, de végül nem tudunk meg többet a sorsáról, belekapunk a sci-fi tudományos részébe, de végül egy heurékánál több magyarázat nem érkezik. Csak úgy tobzódnak ezek és az ezekhez hasonló felvetések, amelyek rendkívül izgalmasak lehetnének, ha a Vesper egy sorozat első két része lenne – egy egész estés filmként azonban csak bosszantó, és sokszor felesleges elemként vannak jelen. Ritka, amikor a kevesebb néha több gondolata ennyire adekvát. 

Hiába majdnem két óra a film, az anyag sűrűsége miatt – és a rendkívül érdekes világ miatt – nem tűnik túl soknak – a nyitott kérdések és a néha randomnak tűnő megoldások azonban igen. Persze akadnak olyan szálak, amelyeket jól oldottak meg az alkotók: Vesper apjához fűződő kapcsolata kifejezetten szépen ábrázolják, Richard Brake szinte csak a hangjával játszik, mégis megkapó alakítást nyújt, csakúgy, mint Raffiella Chapman, aki tizenöt éves kora ellenére tulajdonképpen már vén rókának számít, hiszen olyan filmekben tűnt fel, mint a Vándorsólyom kiasasszony különleges gyermekei vagy Az Úr sötét anyagai. Szintén nagy elismerés jár a látványvilág megteremtőinek, akik egész csodás bioszférával népesítették be Vesper világát. 

Érdekes film lett a Vesper, és nem is mondanám kihagyott ziccernek – kár, hogy megrekedt egy izgalmas kísérlet szintjén, amit egy jól átgondolt – és feltehetően soha el nem készülő – folytatás még helyre ránthatna.

A filmet a CineFesten tekintettük meg. További cikkeink a rendezvényről az alábbi linken.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!