Kritika

Vidám kórkép – Vágyak szerelmesei

thanks-for-sharing04Az előzetes sugallta habkönnyű romkom helyett a Vágyak szerelmesei komoly film egy komoly problémáról – még ha azt egy kevésbé komoly műfaj, a vígjáték ruhájába öltöztetve is kapja a néző. Stuart Blumberg nem lacafacázik, Mark Ruffalót hozza kellemetlen helyzetbe – aki azonban nem jön zavarba, sőt, remekül veszi az akadályokat.

Stuart Blumberg szereti a rázós témákat – de nem szereti a mélabús filmeket. Ő az, aki bizonyára úgy vélekedik, nincs olyan kínos téma, amin a humor ne segítene – éppen ezért időről időre vígjátékok formájában mesél kényes kérdésekről. Az Ég velünkben arról elmélkedett, lehet-e jó haverságban egy katolikus pap (Edward Norton) és egy rabbi (Ben Stiller), különösen, ha egy lány (Jenna Elfman) is bezavar a képbe. A gyerekek jól vannakban egy leszbikus pár életébe pottyantja be közös porontyuk biológiai apját, most pedig nemes egyszerűséggel a szexfüggőség nem éppen sima útján terelgeti szereplőit.

Adam (Mark Ruffalo) öt éve józan. Mikor találkozik a meseszép és szórakoztató Phoebe-vel (Gwyneth Paltrow), úgy érzi, itt az idő, hogy újra randizzon – teszi mindezt a családjával küszködő Mike (Tim Robbins) segítségével, miközben ő maga a kezdő terápiás Neil (Josh Gad) útját egyengetni. Bár a romantika is helyet kap a Vágyak szerelmeseiben, sokkal inkább buddy filmmel állunk szemben, hiszen a középpontban a három különböző élethelyzetben lévő, de ugyanazon problémán osztozó férfi barátságának története van. A hármas valamennyi tagja jól teljesít, de Ruffalo az, aki egymagában is elvinné a filmet egészen őszinte, bátor alakítást nyújtva. A film egyetlen gyenge pontja a női fronton található, az Alecia Moore néven kreditált Pink kezében nemcsak a borotva áll hiteltelenül, egész alakításában nem sikerült elszakadni énekesnőként megismertetett énjétől.

gamestar-filmajanlo-20140102_screenshot_20140102133218_4_originalA szexfüggőség témája egy vígjáték esetében szinte könyörög a testnedves poénokért, a forgatókönyvíró páros (Stuart Blumberget Matt Winston segítette a munkában) szerencsére azonban nem engedett a kísértésnek, és csak pont annyi kínos szitut írt a filmbe, amennyi valóban a történetet szolgálja. Nem csak a poénok visszafogása, de a hús-vér karakterek is rendkívül hitelessé teszik a filmet, különösen Neil esetében izgalmas, hogyan válik a szemünk előtt egy visszataszító lúzer saját magáért és barátaiért küzdő harcossá. A film annak ellenére, hogy mindvégig megmarad a zsáneren belül, mégis kellőképpen erős vonalakkal, rendkívül empatikusan ábrázolja a betegség komolyságát. Különösen hálás vagyok az alkotóknak azért, hogy a film végén sem engedtek elveikből, és nem csak hogy nem fojtották szirupba a történet finisét, de pontosan annyit állítottak, ami valóban igaz: ebből a betegségből kigyógyulni nem lehet, csak együttélni vele.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!