Kritika Magazin

Világifjúsági nosztalgiázások – Május után

apres-mai-felix-armand-india-menuez-johnny-flynnValami van a levegőben! – szól Olivier Assayas legújabb filmjének, a Május utánnak nemzetközi címe. Valóban azt akarta talán megmutatni, hogy akkor, a ’68-as (micsoda is?) események után minden picit más lett. Hogy mi van a levegőben, nem nagyon tudjuk meg. Szívjunk együtt!

Távozván a Frankofón Filmnapok vetítéséről Mariska néni esete jutott eszembe a plébánossal. Az öreg néni már századszor gyónja meg 60 évvel korábbi bűnbeesését a HVCS Józsival, s miután a plébános figyelmezteti, hogy ezt már párszor hallotta, ő csak annyit mond: „Tudom, persze, de olyan jó beszélni róla!” Valahogy így vannak az idősödő rendezők is, és szívesen veszik elő saját, 40 évvel ezelőtti történeteiket, öltöztetik mai alteregóikat trapéznadrágba, adnak a szájukba mindenféle fújni, szívni és inni való anyagokat, szerelmeskedtetik őket nyári szünetben, a padlástéren, szalmában. Közhelyek nélkül, tényleg.

Nem, nem Olivier Assayasról szólok, csak úgy általában, hiszen – ahogy ő mondta a filmnapokon – filmje nem teljes egészében önéletrajzi ihletésű, csak elemeket tartalmaz. Még szerencse, teszi hozzá a kritikus, aki köszöni szépen, nem igénye a lelki sztriptíz.

majusutan

Szóval gondban van mindenki, aki megnézi a filmet, majd megkérdezi tőle bárki, hogy tetszett az. Mert tisztességesen összerakott film ez a Május után. Gilles, átlagos francia gimnazista, aki aggódik a jövőjéért, ezért egy tanév végi májusi éjszakán társaival összefújja szlogenekkel az iskola falát, és kiszór pár röplapot az udvaron. Kicsit botrány lesz az ügyből, így kicsit utazgat a környező országokban, amíg elül. Addig is építi az olasz proletárkommunizmust, propaganda filmeket vetít a toszkán kommunista ifjúságnak. Szóval a film jól idézi meg a zavaros ’70-es éveket, kellően pszichedelikusak a zenék, s a korhoz méltóan, hitelesen szólnak a pamfletek is (már amennyire ezt a magamfajta harmincas kritikus gondolhatja). A film legjobb tulajdonsága azonban mégis a karakterek irritáló hipszter (akkor talán nem is így hívták) stílusa. Itt mindenki meg nem értett művész, plusz újságíró, filmes, táncos és festő. Vagy majd lesz. Itt mindenki megváltja a világot, vagy ha nem is, akkor ismer valakit, aki megváltja a világot. Apám színházi adaptációja ósdi, ez egy másik világ, fater, de te ezt nem értheted.

Szóval van egy sor jól eltalált, önmagával koherens egészet alkotó része a filmnek. De ezzel szemben – vagy éppen e miatt – kicsit önmaga paródiája lesz. Nem érezni, hogy a rendező távol tartaná magát ettől a mára már inkább vicces vagy félelmetes, mintsem magasztos stílustól, sokkal inkább érezhető a könnyes nosztalgia, s nem a tárlatszerű, objektív politikai-társadalmi tabló. Mindenki filozofál, és közben a munkásosztályért harcol, mindezt az ’50-es évek vasfüggönyön inneni retorikájával (1971-ben Franciaországban!), ami itt, keleti végeken inkább félelmet kelt, mintsem osztályharcra buzdítana. Ja, és még valami: a rendező magyar származású, anyja révén félig magyar. Őszintén sajnálom, mert szívesen szeretném ezt a filmet.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya