Kritika

Virtuális szemüveg tökfejre – Creative Control

Hiába a virtuális szemüveg, nem segít azon, ha érzelmileg csökött tökfej a viselője. És ugyanilyen a barátnő. És ugyanilyenek veszik körbe 24/7-ben. A Creative Control, Benjamin Dickinson majdnem fekete-fehér majdnem sci-fije a korai felnőttlét univerzális butaságairól szól, a virtuális szemüveg csak körítés.

Slice-of-life: David, a huszon-páréves reklámügynökségi vezető (Benjamin Dickinson, a rendező játssza) új megbízást kap egy virtuális szemüveg tesztelésére és hirdetésére; ahogy egyre jobban unja ambícióktól mentes jógatanár barátnőjét (Nora Zehetner), úgy kezd vágyni divatfotós haverjának (Dan Gill) fiatal és szemtelen kis csajára (Sophie remek alak: Alexia Rasmussen játssza), tehát elkészíti a lányt a virtuális valóságban, a szemüvegben megjelenő avatárként – és lassan beleszeret a nem-lénybe. Ezzel párhuzamosan kapcsolatai és munkája is romlásnak indulnak. De bár a személyes és szakmai hálók történetszálainak közepén az az átkozott virtuális szemüveg áll, az epizódok igen kevés része foglalkozik a vele, annál több a valós emberekkel.

A Creative Control a legmodernebb hippi-yuppie urbánus kultúra extremitásaira játszik. Mindenki roppant hiú bajszokat visel és biciklivel közlekedik, jógázik, környezettudatos és képmutató a végtelenségig – értékrelativizáció, társas magány, elidegenedés, az összes divatszociológus hívószó. Megtetézve a filmvászon-fiatalok bajaival: párkapcsolat, megcsalás, körbecsalás, keresztbecsalás, élhetetlen bulik, szociopata munkahely, multitasking ezerrel; plusz drog, alkohol, még több drog. És ezeket az untig ismert elemeket a film olyan sűrűségben, oly ügyes humorral keveri össze, hogy a sűrűségből minőség fakad: főszereplőink érzelmi nyomora egészen kivételes erővel sugárzik a vászonról.

creative_control_2

A film kétharmadáig meg voltam győződve róla, hogy Európában játszódik. Ezek az erős, de hibákkal terhelt karakterek tipikusan európai tökéletlenségeket mutatnak, ez az önironikus társadalomkép francia (vagy skandináv?), a közeljövőt ábrázoló sci-fi elemek távol állnak az amerikai film kliséitől – pedig a történet valójában New Yorkban zajlik, a film maga pedig amerikai-francia együttműködésben, de főleg amerikai alkotók által készült. A vizuális effekteket Kickstarter-kampány finanszírozta, a premier a South by Southwesten volt, terjeszteni az Amazon fogja. Ízig-vérig amerikai film, de európai hatásokkal.

Szó se róla, újat nem mond. Sem a romantikus kapcsolatok esendőségéről, sem a technika veszélyeiről. (Nehéz is lenne.) De a szélesvásznú, gyönyörű fekete-fehér képek, a ritkán, de céllal feltűnő színek, a holnapi technológia integrációja egy mai világba oly szemtelenül szép, hogy a sokszor elmesélt tanulságok is frissnek hatnak általa.

creative_control_1

Úgy tűnik, hogy a kritikák két homlokegyenest ellenkező dolgot állítanak a Creative Controlról: hogy friss és érdekes, illetve hogy ósdi és unalmas. Személyes tetszés kérdése, hogy tematikai fáradtságán számodra épp úrrá lesz-e a fantáziadús kivitelezés – unatkozni fogsz-e vagy sem a sokadszorra előadott, ám épp így még sose látott témákon. Én magam mélyen bele tudtam érezni a filmbe, egy-két jelenete igazi gyomor-összeszorító érzés volt, máskor egészen őszintén haragudtam a szereplőkre, és ez az érzelmi viszony nálam ritkaság – de talán túlságosan is az én ízlésemnek szól az önironikus kis fintorral átadott közeljövő-kép. Az az érzésem, ez a film igencsak egyéni preferenciák kérdése.

Egy biztos: ez nem sci-fi, ez anti-sci-fi. Ha bármit bizonyít a film, hát azt, hogy a technika lényegtelen – az ember éppúgy lehet tökhülye a virtuális valóság korában, mint a történelem során bármikor. Legfeljebb látványosabb lesz a hülyesége.

 

Bónuszként egy roppant izgalmas rövidfilm ugyanebből a jövőből:

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya