Kritika

Viszlát Vietnam! – Trópusi vihar

TROPIC THUNDERNem ritka dolog manapság a médiahack jelensége. Egy egész kitalált világot tárnak a tudatlan elé, aki szentül meg van győződve az álvilág valódiságáról. A Trópusi vihar persze nem akarja komolyan vetetni a dolgokat, felépített világa azonban figyelemre méltó.

Vietnami háborús filmet nem egyet láttunk már, s nem kevesebb a háborús hős sem, s ebből itt sincs hiány. Milyen érdekes mégis, hogy pár évtized alatt el lehet jutni egyik végletből a másikba. Néhány évvel a vietnami háború után, 1982-ben jelent meg a rögtön kultusszá avanzsálódott Rambo, amelyet 3 másik társa követett, első kettő a 80-as években, utolsó pedig a XXI. században. A minden veterán ősét és szimbólumát megtestesítő Sylvester Stallone alakja azonban mára nevetség tárgyává is tehető. A katona, aki harciasságával mindent túlzásba visz, s mint olyan, megmosolyogható. Sőt, megmosolygandó. Hogy a pár évvel ezelőtt mozikba került (nem is beszélve az oda el nem jutó darabokról) szeptember 11-ével foglalkozó filmek mikor porosodnak be, s mikor lehet majd máshogy nézni a témára (egyáltalá lehet-e majd), még kérdés marad. Az Öböl-háborút már kikezdték a filmesek (Bőrnyakúak), az ikonként kezelt Vietnam viszont utolérte sorsát.
A Trópusi vihar ugyanis film a filmben. Forgatóstáb érkezik a vietnami dzsungelbe, hogy filmre vegyék az anno legnagyobb bevetés túlélőjének, Négylevelű tábornoknak bestsellerét. A stúdió sztornózza a részvételét a filmben, a rendezõ viszont alternatív módszerekhez folyamodik: a főszereplőket egy térképpel és egy forgatókönyvvel szélnek ereszti a dzsungelben, majd sok szerencsét kíván. 

A történet önmagában nem sok vizet zavarna, ha nem tekerné a filmet Ben Stiller rendező az irónia és a humor cinikus köpenyébe. Hiszen a hős amerikai katonák egyike sem olyan, amilyennek elsőre látszik. Jó, ha volt egyáltalán katona. S tulajdonképpen a színész is egy kész roncs: az egyik csak fingósfilmben játszik, a másik pedig csak homoszexulis pletykáiról ismert. Hát lehet sztár az ilyen?

A film másik előnye az a saját világ, amit a kezdetektől a végéig megteremt. A film egy álreklámmal és 3 áltrailerrel kezdődik. Az ezekben szereplő színészek a film főszereplői, így a filmben lehetőség van a felelevenítésükre. Kreált igénytelenségük a csillagos eget súrolja. De ezt a valódiságot láttatják azok a weboldalak is, amelyek a filmbéli színészekről szólnak, s amelyekről a Tekercs is beszámolt.
Nem mondható tehát, hogy Ben Stiller és csapata jó véleménnyel volna az Államok bizonyos működéseiről. Szerencsénkre aránylag jó bőrbe tekerték. Persze arra is vigyáztak, hogy agyi működésünk ne legyen túlterhelve. Jobb napjaimban azt mondhatnám, igazi duplafenekû film. Rosszabbakon úgy látom, nem féltek lemenni kutyába.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..