Kritika

A teste az állam tulajdona – Vörös veréb

Feszült és szexi kémthrillert ígért a Vörös veréb, helyette totálisan érdektelen és üres akciófilmet kaptunk Jennifer Lawrence és Joel Edgerton főszereplésével. De legalább Magyarország jól vizsgázott!

Jason Matthews bestseller kémregényét több ponton lehet támadni – ezt annak idején meg is tettem –, de azzal nem vádolható, hogy ne lenne izgalmas. Az ex-CIA-s író a hollywoodi forgatókönyvírásban is használt cliffhangeres trükköt alkalmazza, amit a ponyvairodalomban Dan Brown járatott csúcsra. Mivel a Vörös veréb-regény minden fejezete drámai tetőponton zárul, a könyv könnyen olvastatja magát, le sem lehet tenni. Szimpatikus hősök, ravasz cselekmény, aktuális világpolitikai helyzetjelentés. Könnyű sikert ígérő kiindulópont egy film számára!

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Ezért is meglepő, hogy Francis Lawrence (Az éhezők viadala utolsó három részének rendezője) és Justin Haythe (Az egészség ellenszere és A magányos lovas kevésbé sikeres forgatókönyvírója) mindebből semmit nem tudott átadni a vásznon. Az ígéretes, két szálat dinamikusan váltogató kezdet után a Vörös veréb tökéletesen érdektelenné és üressé válik: a karakterek megközelíthetetlenül idegenek maradnak, a film nélkülözi a kémkedés mindenféle izgalmát, a pikáns erotikát, de még a merész politikai vonalat is. Egyedül a kínzásjelenetek indokolják a 18+-os besorolást, ezeket leszámítva a Vörös veréb színtelen-szagtalan marad.

A Vörös veréb-sztori lényege, hogy az orosz Dominyika Jegorova, a profi balett-táncosnő lesérül, ezért (hírszerző nagybátyja visszautasíthatatlan ajánlatának engedve) egy elit központban olyan kémmé képzik ki, aki a testével manipulálja az áldozatokat. Ez természetesen temérdek fülledt jelenetet eredményez a regényben: Dominyika bárkit elbűvöl, legyen szó csoporttársról, csoporttársnőről, kollégáról vagy a kiszemelt célpontjáról. A filmben azonban elvétve találunk csak ilyen jeleneteket – de azok is hol maradnak a tavalyi Atomszőke vadító leszbikus románcától?

Ám ez csak a kezdet. Dominyika életébe ugyanis az hozza az igazi drámát, hogy beleszeret a CIA ügynökébe, akiből csupán információt kellene kiszednie az orosz tégláról – Nate-nek pedig be kellene szerveznie a lányt. A szimpátia kölcsönös, de vajon megbízhatnak egymásban? Ki kit ver át, mi látszat és mi igazság? Kihez hű egy kettős ügynök? Meddig lehet tettetni az érzelmeket, el lehet-e hitetni egy valódi érzésről, hogy csupán munkaköri kötelesség és fordítva? Megannyi izgalmas dilemma a regényben – amiből a film semmit nem ad át. Sem az elsöprő szenvedélyt nem képes érzékeltetni, ami oldalak felett állóvá emeli a két hőst, sem a játszma roppant kockázatát. Talán túlzás, hogy Joel Edgerton és Jennifer Lawrence között semmi kémia nincs, ám az bizonyos, hogy nem elég szexi, amit művelnek – pedig a történet szerint Dominyika Nate-tel élvezi először a szexet.

Az „egy ágyban az ellenséggel” sosem volt még ilyen unalmas.

A film további gyávasága, hogy negligálja a világpolitikai kitekintést. Matthews meglehetősen merészen Putyint tette meg az egyik mellékszereplőnek (más kérdés, hogy ez inkább komikus pillanatokat eredményezett a regényben). Azaz Dominyika és Nate története globális tétet kapott, a világhatalmak rivalizálása, látszatszövetségei és bizalmatlansága paranoid köddel vonta be az egyének szintjén is drámai sztorit. Ezzel szemben Lawrence adaptációjáról eleinte még olyan hírek is felröppentek, hogy a csípős áthallások elkerülése végett a hidegháború idejére helyezi a cselekmény időpontját – ez végül nem történt meg, azonban a jelenhez horgonyzó kellékek, utalások minimalizálásával furcsán időn kívülivé, ezáltal tét nélkülivé vált az eredetileg ízig-vérig jelenidejű Vörös veréb.

Az orosz vezérkart alakító Jeremy Irons, Ciarán Hinds és Matthias Schoenaerts csak a tehetségüket vesztegetik a filmben: hiába igyekeznek, képtelenek elhitetni, hogy itt valóban súlyos államügyekről van szó. És mivel a figurák is idegenek maradnak, személyes vonatkozásaikban sem tudtam átérezni az események lehetséges súlyát. Végső csapásként a film még a történet befejezését is optimistára hangolta: a világ igazságtalanságának újabb bizonyítéka helyett a jogos bosszú érvényesül.

Furcsa ez a történet egy olyan korban, amely a nők önrendelkezését és erejét hirdeti:

egy kvázi-szuperhős kémnő, aki a vitathatatlan intelligenciája mellett a testi csábítást használja az állam szolgálatában. Ugyan a Vörös veréb embertelennek mutatja be Dominyika kiképzését és feladatkörét, azzal, hogy a szakmája legjobbjának állítja be, mégis elismeri ezt a felállást. Érdekes ugyanakkor, hogy a regény – a politikai szálak valószerűségét ellensúlyozva – alkalmas kiindulópont lett volna arra is, hogy a film tényleg természetfeletti képességűnek mutassa be hősét. Matthews-nál ugyanis Dominyika a szinesztézia képességét birtokolja, azaz jellegzetes színeket társít a zenei hangokhoz és az emberekhez. Az elképzelés ugyan papíron meglehetősen valószerűtlennek és elrugaszkodottnak hat, filmen elképesztő vizuális orgiát eredményezhetett volna, ha felvállalják – de nem tették.

Bár ez a világ többi részén érdektelen adalék, magyar nézőként mégsem mehetünk el amellett, hogy a filmet itthon forgatták. És szerencsére a Vörös veréb hazai vonatkozásaival semmi baj nincs: a magyar epizódszereplők szépen helytállnak, a forgatási helyszínek egyediek, látványosak és működőképesek, váratlan poénként pedig még egy Lokált olvasó bácsi is feltűnik az egyik jelenetben. (Mellesleg a könyv cselekményének helyszínét is megváltoztatták, hogy Budapest önmagát alakíthassa a filmben.) Kár, hogy újabb rosszul sikerült filmnek ad otthont a főváros – a Vörös veréb várhatóan hamar eltűnik a süllyesztőben, így az országimázson nem sokat lendíthet a magát újabban már magyarnak is valló Jennifer Lawrence.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés