Kritika

Wahlberg izmos, Ferrell sír – Megjött Apuci

Megjottapuci (2) Ha láttál már életedben három amerikai vígjátékot, gyakorlatilag láttad a Megjött Apucit is: ötlettelen alaptörténet, humorosnak szánt alpáriság, végtelenül kiszámítható fordulatok. Néha ugyan aranyos a film, de úgy tűnik, Hollywood még mindig beéri azzal, hogy sztárokat pakol egy másodrangú forgatókönyvhöz, elsüt egy-két altesti poént, majd mindezt megkoronázza egy érzelgős konfliktusfeloldással. Jó lenne már mindezt nagyon gyorsan elfelejteni, a magyar szinkronnal egyetemben.

Sean Anders, aki mind íróként (Családi üzelmek, Dumb és Dumber kettyó, Túl jó nő a csajom), mind rendezőként (Förtelmes főnökök 2, Apa ég!) a hollywoodi vígjátékok végeláthatatlan sorát gyarapította eddig is, ismét saját terepén alkot. Azonban ahogy korábbi munkái sem, a Megjött Apuci sem tudja megújítani a műfajt, de összességében még csak a szintet hozni sem. Az utolsó bő negyed óra kivételével a film eszméletlenül hullámzó minőségben tár elénk egy apa-mostohaapa küzdelmet, amin az alapvetően a célra teljesen megfelelő két színész (Mark Wahlberg és Will Ferrell) játéka sem tud javítani, sőt…

Brad (Will Ferrell), az érzelgős, túlságosan óvatos és védelmező, széplelkű, örökké-ingben-járok férfi, hosszas idő és megannyi probálkozást követően végre kezdi elnyerni mostohagyerekei elfogadását, sőt szeretetét, mindaddig, amíg azok igazi apja, Dusty (Mark Wahlberg) be nem toppan a család életébe a maga izomrengetegével, hatalmas motorjával és csilingelő övével. Az eleinte kedves és jófej Dusty hamar nyilvánvalóvá teszi: mindent elkövet, hogy visszanyerje ex feleségét és két kisgyermekét. Így a film az akár ígéretesnek is mondható kezdetet követően azonnal lecsúszik egy átlagos versengjünk a gyerekek szeretetéért történetbe.

megjott apuci

Mindezzel pedig nem is lenne feltétlen baj – noha lássuk be, ez igen csak távol áll már az eredetiségtől –, csak hogy Anders (aki rendezte és írta is a filmet) ezúttal is beleesik a hiába, amelybe megannyi vígjátékalkotó is. Poénként eladni a rasszizmust, az erőszakot, a szexualitást vagy adott esetben a nemzőképtelenséget egyszerűen igénytelen, unalmas és sokszor felháborító is. Ne mutassuk már azt a gyerekeinknek, mennyire vicces, ha egy tolószékben ülő fiatalt feldönt egy, az arcába repülő kosárlabda. Hozzá kell sajnos tenni, hogy éppen ezeken a fajta poénokon nevetett legjobban a magyar közönség is, úgyhogy a készítők szempontjából teljesen érhető, miért kapnak létjogosultságok az ilyen elemek.

Az egyetlen üdítő történetszál az anyuka oldaláról érkezik, akivel szerencsére nem játszatták ki a kötelező elbizonytalanodós kártyát, így hitelesebb maradhatott a film. A két apuka dinamizmusa se működne rosszul, ha az összecsapások tárgyai mások lennének. Így viszont a színészi játék tényleg a minimumra csökken: Ferrell állandóan sír, Wahlberg pedig állandóan szúrós szemmel néz. Ezen pedig a megszokott szinkronhangok se segítenek. A két gyerekszínész (Scarlett Estevez és Owen Vaccaro) viszont szerethető és aranyos volt, általuk átérezhettük valamicskét, min is mennek keresztül a gyermekek ilyen helyzetekben.

A befejezés tényleg frappáns és szórakoztató volta ellenére a Megjött Apuci összességében semmivel sem több vagy jobb, mint egy átlagos vígjáték, amely olykor elszórakoztat, hogy aztán egy-egy trágár vagy alpári poénnal visszazökkentsen a valóságba. Hollywood még mindig nem tud (vagy akar?) minőségi családi vígjátékot készíteni, tisztelet a kivételnek, és sajnos az a nagy igazság, hogy amíg a magyar filmes szakma nagy vagy akár csak egy része is jókat nevetgél azon, hogy Wahlberg tetemes hosszúságú nemiszervvel büszkélkedik, érthetővé válik a megerőltetés hiánya.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya