Kritika

Pán Péter másik oldala – Wendy

Pán Péter társának nézőpontja eddig ismeretlen volt a filmtörténetben. Hogy mik Wendy motivációi, és mit keres ez a messzi délen? Benh Zeitlin már-már hipnotikus képei nem gyerekmesét rejtenek.

Nyolc év után tért vissza új filmmel Benh Zeitlin, és ismét a Sundance Filmfesztiválon debütált. Van még további hasonlóság A messzi dél vadjai és a Wendy között, amelyeket lehet előnynek és hátránynak is tekinteni.

Ez a film ugyanis a több mint 100 éve tartó Pán Péter feldolgozások legújabb darabja, egy új nézőpontból. Hogy a skót regény- és drámaíró, J. M. Barrie története él és virul, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Wendy premierjének helyet adó fesztiválon egy előzménytörténetet is bemutattak, a Come Away-t.

Wendy

Ezúttal azonban Wendy áll a történet középpontjában, vagyis nem Pán Péter, hanem barátja, egyes feldolgozások szerint szerelme a főszereplő. A film elején egy egyedülálló anya gyermekeként él két ikerfiú testvérével. Minden este úgy fekszik le, hogy szentül hisz Péter létezésében: édesanyja este róla mesél, ezért a kislány telerajzolja a falát a fiú képeivel, reménykedve, hogy egyszer elviszi őt. Végül megtörténik a csoda, ám tündérpor helyett egy arra robogó vonaton viszi magával az örök gyerek Péter hősünket és testvéreit.

Az eredeti londoni történet tehát átkerült az USA déli államaiba, ez azonban csak egy változtatás a sok közül. Fontos többek között, hogy míg korábban a hangsúly a naiv jót megtestesítő Péter és megromlott felnőtt Hook kapitány közötti harcon volt, addig ebben a változatban Wendyé a nézőpont, és a kapitány is csak a film végére kerül elő. A film egy fontos fordulatában ráadásul új értelmet nyer korábbi gonoszsága.

A Wendy lényege azonban mégis az a belső a vívódás, ami a főszereplőben zajlik.

Amíg az eredeti történet axiómaként kezeli, hogy gyereknek maradni jó, addig Zeitlin hőse dilemmázik a Péterhez húzó belső hang és a múlt emlékei, a visszatérés között. Látható a két főszereplő közötti összhang, de Wendy álmában azért mindig ott van a visszatérés vágya.

A rendező szerint saját filmje egy fiú és egy lány barátságát mutatja meg, de éppen ebből látunk tehát kevesebbet. Sokkal inkább tudott a film a címszereplő motivációihoz kapcsolódni, és ezzel el is érkeztünk a Wendy legjobb részéhez. A legtöbbet abból kapjuk, mi az a titokzatos hívás, ami a lányt Sohaország szigetére vonzza, ami miatt kérdés nélkül megbízik Péterben, és mi az, ami később mégis arra viszi őt, hogy vissza kell térni a valóságba felnőni és megöregedni. A „gyereknek maradni vagy felnőni” kérdése azonban inkább a felnőtteknek van megfogalmazva, így – noha alapvetően gyerektörténetről van szó – ez a film több mint gyerekmese.

A forgatókönyv azért így is hagy némi homályt, főleg a mágia és a valóság terén. Nem világos a szigeten idővel felfedezett felnőttek szála sem, akik a földdarab másik oldalán tanyáznak, és a gyerekek közötti konfliktust is felületesen mutatják be. Hogy Péter radikalizmusát vagy Wendy és az ikrek józan eszét kell-e követni, nem derül ki egyértelműen.

A forgatókönyv okozta döccenéseket azonban a varázslatos rendezői vízió és a remek casting kompenzálni tudja.

Zeitlin és csapata talán még A messzi dél vadjait is felülmúló sikerrel találta meg főszereplőjét a teljesen újonc Devin France személyében. A még csak 12 éves fiatal lány a forgatások előkészítésének idején még csak 7 éves volt (8 éve erre a filmre készül a rendező), mégis az ő tekintete viszi végig a majd’ kétórás játékidőt. A rengeteg szuperközeli kameraképet is elviseli gyakran nagyon nehéz forgatási körülmények között hosszú időn keresztül. Szuper párja a Pán Pétert alakító Yashua Mack, aki ránézésre is varázserővel bír, és akinek karakterébe, „civil múltjába” sikerült kicsit becsempészni A messzi dél vadjaiból ismerős mélyszegény fekete rétegeket a déli államokból.

Benh Zeitlin ezekkel az alapanyagokkal tudta leginkább megteremteni a korábbi filmjében tökélyre fejlesztett gyermeki mágikus realizmust. A soha felnőni nem vágyó gyermek archetípusa szépen vegyül először a való életben, Wendy csonka családjának vasút melletti éttermében, majd szép fokozatosan csúszik bele a fantasy világba a gyerekek mindentől elzárt szigetén.

A közelikkel hamar bele tudunk helyezkedni a főszereplő gyermek látásmódjába, ami a szoba falán zajló rajzolt képeken lesz igazán teljessé, mindeközben áthallatszik a felnőttek világa. A figyelem azonban mégis a vágyott mesebeli világban van. Péter megreformált karaktere pedig rögtön be tud húzni minket ebbe a világba, ahonnan már csak olykor-olykor, a főszereplő dilemmáinak megjelenése közben sejlik fel a hátrahagyott élet. Ez pedig szimbolikus értelemben megjelenik a gyerekeknek erőt és hitet adó Anya, egy furcsa, bálnaszerű képződmény képében, mely egyfajta transzcendens élményt hoz el számukra. Végképp új világba léptünk.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com