Kritika

A Hold helyett egymásra ugatunk – Werewolves Within

A legújabb horrorvígjáték, a Werewolves Within a címben jelölt fantasy-bestia kilétén túl azt kutatja, hogyan érdemes viselkednie a pitiáner kultúrharc kellős közepén ragadt kisembernek.

Adott egy zimankóval borított erdőszéli kisváros, ahová új vadőr érkezik a meglehetősen teszetosza, de jólelkű Finn (Sam Richardson) személyében. A kívülálló első napja során gyorsan megismerkedik a helység fontosabb lakóival, hogy aztán felüsse a fejét egy elég komoly gond. Brutális támadás éri a közösség több tagját, feltehetően egy vadállat garázdálkodik a környéken. Az irritálóbbnál irritálóbb szomszédok bevetik magukat a helyi fogadóba, hogy ott, kulcsa zárt ajtók mögött, elbarikádozva magukat a külvilágtól, megfejtsék a rejtélyt – vajon mi vagy ki veszélyezteti a testi épségüket?

Werewolves Within' Review: A 'Knives Out'-Style Horror-Comedy - Variety

Aki számára beugrott Edgar Wright Haláli hullák hajnala című alkotása – ahol a főszereplők egy kocsmában tervezik átvészelni a zombiapokalipszis okozta agybajt, miközben a saját belső viszályaikat is meg kell oldaniuk –, nem véletlen. Josh Ruben rendező minden bizonyára rengeteg inspirációt gyűjtött a stílusteremtő brit alkotótól: filmje tempója a komikusan pörgős vágásokkal nagyon hajaz a Cornetto-trilógia ütemére. A külsőségek adottak, mindössze a forgatókönyv és a karakterek gyengébbek a tengeren inneni testvérfilmekhez képest.

A Werewolves Within meglepő módon egy videojáték-adaptáció:

az eredeti VR-címben egy csapat, körben ülő idegennek kell kitalálnia, melyikük közülük a vérfarkas. A kiindulási alap heves vitákat képes generálni, de a végére várhatóan kialakul egy konszenzus, vagy mind elbuknak. A film tulajdonképpen átemeli ezt a vitatkozó vonulatot, még ha alig is lehet ráismerni az eredeti alapanyagra.

Josh Ruben vígjátéka ugyanazt a bizarr hangvételt teremti meg, mint tavaly a Vadászat. Életveszélyes szituációba helyez már-már karikaturisztikus embereket, akik ahelyett, hogy összetartanának és együtt keresnék a megoldást, képtelenek félretenni a kicsinyes szempontjaikat, a másikkal kapcsolatos ellenérzéseiket és előítéleteiket. És ez is lesz a vesztük. Amerika társadalmi válságáról tudósítanak ezek az egyszerű kis mozik. Arról az országról, ahol már a szenvtelen és vérszomjas közös ellenség sem elég az összetartáshoz; ahol már nem tud két ember bőrszíntől és szexualitástól függetlenül egymásra honfitársként tekinteni, mert egyikük be akarja vonni a fegyvereket, a másikuk pedig nem megfelelő névmást használ a transzneműekre.

Why Werewolves Within Isn't Your Typical Werewolf Movie - Den of Geek

A Werewolves Within ugyanazt a megoldást látja a helyzetre, mint a már említett Vadászat. Egy külső személy, a politikai törésvonalakon kívül elhelyezkedő figura tudja előremozdítani a parttalan csatározást – ő az egyetlen, aki azonosulási pontot szolgáltathat a néző számára. Aki emberi értékek és empátia mentén, nem pedig az agyában tóduló reflexek következtében közelít a másikhoz. Ez lenne Finn, akinek azon felül, hogy ki kell ismernie magát a régiós csővezetéképítés miatt acsarkodó sztereotip felek közt, golyókat is kell növesztenie a béta-férfi státusza miatt. Karaktere eléggé kidolgozatlan, de az őt játszó Sam Richardson kellően szerethetővé tudja formálni. A mellékszereplőkről ez már nem mondható el: szinte kivétel nélkül idegesítő mindenki, így nem igazán fogunk könnyeket potyogtatni, ha valamelyikük otthagyja a méregfogát valamelyik jelenetben.

Konstruált, egy irányba tartó cselekményvezetésről sajnos szó sincs, így a frankón megírt Cornetto-trilógia szintje elmarad.

A Werewolves Within a tisztes alapozás után egy szanaszét tartó őrületté alakul át,

amit egy úgy ahogy rendben lévő megoldással zárnak. Legalább a főkolompos kiléte jó választás volt a készítők részéről, és leleplezése sokat tesz hozzá a hős karakterfejlődéséhez is.

Josh Ruben és az alkotógárda nyilvánvalóan továbbgondolta a játékot, és egy kisvárosi, alig-alig véres és csak nyomokban vicces komédiát pakolt a veszekedés-szimulátor köré. Pont az a rész működik a legkevésbé, amikor céltalanul acsarkodnak a sekélyes figurák, így elmondható, hogy minden, ami nem emlékeztet az alapanyagra, tulajdonképpen egész jó. Ha valaki jobb vérfarkasos filmet szeretne látni, Jim Cummings abszurd thrillere, a The Wolf of Snow Hollow felé szaglásszon.

A Werewolves Within szerencsére azzal menti át magát egyszer nézős, kellemes szórakozássá, hogy képes olyan gondolatfoszlányokat bedobni, amiket más műfaji filmek nem tartanak fontosnak. Az egymásra mutogatás és a társadalmi felelősségvállalás hiánya, valamint a közösségi szellem kiüresedése olyan problémák, melyek egy ideig még velünk fognak maradni, és a film tanúsága szerint még egy sátáni pokolfajzat sem elég ahhoz, hogy félretegyük szektás nézeteinket. Eljött az ideje, hogy a köztünk lévő vérfarkast ne a másikban keressük: előbb bizonyosodjunk meg arról, hogy nem mi vagyunk azok!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés