Kritika

Nincs tovább nélküled – When You Finish Saving the World

A Stranger Things fiatal sztárja, Finn Wolfhard Julianne Moore gyermekét játssza Jesse Eisenberg egy tüskékkel teli anya-fiú kapcsolatról szóló elsőfilmjében. A When You Finish Saving the World érzékenyen mesél két konok ember törékeny viszonyáról, de történetükre nem csak a remek színészi alakítások miatt érdemes figyelni.

Az elsősorban színészként ismert Jesse Eisenberg (Social Network: A közösségi háló; Zombieland) rendezői debütálása egy különös coming of age film, amelynek középpontjában a két főhős problémás kapcsolata áll. A tinédzser Ziggy (Finn Wolfhard) tehetséges zenész, aki új számait élő bejelentkezések során adja elő népes követőtáborának. Sikereit azonban közvetlen környezete (beleértve családját, főként édesanyját) nem értékeli. Amikor megtetszik neki egy lány az iskolából, hiába keresi a helyét az előtte feltáruló, ismeretlen világban.

Evelyn (Julianne Moore) egy védett házat vezet, ahol a családon belüli, párkapcsolati erőszak áldozatainak segít a feldolgozásban, a továbblépésben. Munkájára hivatásként tekint és az ahhoz kapcsolódó feladatokat annyira előre helyezi, hogy nem veszi észre, időközben mekkora szakadék nőtt közte és szerettei között.

A film a szociális munkásként dolgozó anya mindennapjain keresztül rámutat a napi feladatok érzelmi kihívásaira is.

Emellett felveti a kérdést, hogy mint segítő mi az a pont, amíg belefolyhat valakinek az életébe, és hol kapcsol be a csalódott anya, aki saját gyermeke helyett valaki másban látja meg azokat a tulajdonságokat, amiket a fiában szeretne.

Hasonló témában készült Molly Smith Metzler sorozata, az Egy szobalány vallomása, ami egy bántalmazott édesanya oldaláról nyújt betekintést az amerikai szociális rendszer működésébe egy nehéz helyzetből kitörni próbáló fiatal nő szemszögén keresztül.

Ahogyan az édesanya egy másik fiatalt áraszt el szülői odafigyelésével és törődésével, úgy Ziggy is anyapótlékot keres. Lila (Alisha Boe) személyében találja meg, aki eszével, a világ problémái iránti érzékenységével, tenni akarásával és nem mellesleg szépségével lenyűgözi a fiút. Ám ahogy Evelynnek, úgy Ziggynek is rá kell jönnie, hogy a másik hiányát senki és semmi nem fogja elfeledtetni. A változáshoz azonban nyitniuk kell egymás felé, ehhez pedig magas falakat kell lebontaniuk.

A párhuzamosan futó szálakon, anya és fia mindennapijaiban ugyan a feszültség egyre fokozódik, a viszonyukban változást hozó fordulat azonban sokáig várat magára.

A karakterek lassú fejlődése ugyan életszerű, de a félig nyitva hagyott lezárással együtt kis hiányérzetet hagy maga után.

Jesse Eisenberg nehéz témákhoz nyúl, ám hatalmas drámai szituációk helyett hagyja, hogy azok éppen csak megjelenjenek a felszínen. Ilyen például, ahogy Evelyn tömören és tárgyilagosan beszámol férjének a védett házban történtekről, vagy ahogyan Ziggy apja, Roger (Jay O. Sanders) úgy érdeklődik a fia hogylétéről, hogy felhozza a fiatal korban elkövetett öngyilkosságok témáját. Ebben a jelenetben jól kijön a dramedy fanyar humora is, ami a karakterábrázolásban és a család dinamikájának felvázolásában is fontos szerepet kap. Hangulatában ott rejlik A tintahal és a bálna kisrealizmusa, de megjelenik benne a Danielle és a süvet dacossága is.

Egészen más dinamikájú, összetett és terhelt anya-fia kapcsolatot mutat be Xavier Dolan Anya című filmje, vagy Noah Baumbach előbb említett A tintahal és a bálna című filmje, ami egy válás történetét mutatja be a gyerekek szemszögéből. Ebben szintén nagy hangsúlyt kap az idősebb fiú haragja édesanyja iránt, akire a válás egyedüli okozójaként tekint. A nyolcvanas évek Amerikájában játszódó történetben az idősebb testvért nem más játssza, mint Jesse Eisenberg, aki nemrég egy frissen elvált apuka bőrébe bújt bele a Fleishman bajban van című minisorozatban.

Finn Wolfhard (Stranger Things, Az) hitelesen alakítja az egyszerre lázadó és folyamatos visszaigazolásra vágyó tinédzsert. Színészi alakítása mellett ki kell emelni zenészi teljesítményét is, ugyanis ő énekli és játssza a Ziggy által előadott dalokat, amelyeknek kiemelkedő szerep jut a filmben. Julianne Moore (Megmaradt Alice-nek, Magnólia) remekel az édesanya szerepében, akinek fel kell ismernie saját hibáit és vissza kell találnia családjához, elsősorban fiához. Jay O. Sanders érdekes színfoltja a filmnek. Ha nem is látjuk őt olyan sokszor, megnyilvánulásai karakteresek és humorosak.

Jesse Eisenberg saját, azonos című hangjátékát adaptálta filmre.

Az eredeti műben különböző idősíkokon és így eltérő életkorokban ismerjük meg három karakter (Ziggy és szülei) problémáit és küzdelmeit a kamaszkor, a szülővé válás és saját útjuk megtalálásában.

A When You Finish Saving the World sajátos hangulatú elsőfilm, amelyben nem csak az író-rendező számára fontos témák nyernek új formát, de az alkotó az indie filmek hagyományát is továbbviszi, ezúttal a kamera másik oldaláról.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com