Kritika

A mindent felperzselő válás futótűzként terjed – Vadon

Wildlife

A színészként ismert Paul Dano elsőfilmje Carey Mulligan bravúros alakítása ellenére és Jake Gyllenhaal szenvedése dacára is csak egy óvatos, bátortalan alkotás lett. Pedig a Cannes-ban vetített Vadon (Wildlife) remek témára tapintott rá, a Trump-hívő, fehér középosztály eredettörténetére.

A Vadon már Trump-mozi. No, nem úgy, mint Steven Spielberg A Pentagon titkai című filmje (ismertebb nevén The Post) – azaz őt kritizáló, döntései ellen felszólaló alkotás. Hanem úgy, mint a jelenlegi elnököt megválasztó és minden döntése mellett/ellenére kitartó, lecsúszott fehér középosztály megértésére irányuló lélektani dráma. A réteg eredettörténetét keresi Paul Dano rendező, visszamenve egészen 1960-ig, térben eltávolodva egészen Montanáig.

Itt él épp  a sokadik költözés után a Brinson-család. Apa (Jake Gyllenhaal) a családeltartó, mindenes a golfpályán. Anya (Carey Mulligan) háziasszony, korábban helyettesítő tanár. A 14 éves fiú (Ed Oxenbould) újonc a helyi iskolában, és apja bátorítása ellenére sem pörög a focira. Az egyébként is vergődő család számára súlyos teher, hogy az apát kirúgják. Jerry azonban nem igazán lelkes, hogy új melót találjon, így előbb Jeanette vállal egy mellékállást, majd Joe egy iskola utáni diákmunkát. Aztán az illékony egyensúlyt az dönti be, hogy az apa egyszer csak úgy dönt: elmegy a hegyekbe tűzoltónak, hogy harcoljon a mindent veszélyeztető bozóttüzekkel.

Míg a játékidő első felét a klasszikus hétköznapi kínlódás, a munkahelyelvesztés és -keresés gyötrelmei dominálják, a második felében az anya az individualizáció útján való elindulása áll a középpontban. A nézőpontot pedig a gyerek adja, akinek a családi válság miatt előbb kell felnőnie kortársainál. Az alaptörténet mélyre nyúl, széles területet fed le, emberi és univerzális egyben. De a kidolgozása és megvalósítása egyenetlen és gyenge.

A Vadont jó elemezni, de rossz nézni.

A rendező fókuszában elsősorban az anya áll igazából a film az ő ébredését mutatja be. Szó szerint kimondja: „szeretnék felébredni – de nem tudom, honnan, és nem tudom, mibe.” Az órákban Julianne Moore, A szabadság útjaiban Kate Winslet karaktere szenved ugyanettől: a nő meg akar felelni a mintafeleség figurájának, de a nála gyengébb és gyávább férfi mellett erre képtelen. A gyerek látszólag bonyolít a helyzeten, de azért ez nem a Szeretet nélkül sajnos sokkal egysíkúbb annál.

Wildlife

Az eredeti regény Robert Ford író egyik kevésbé jól sikerült alkotása, ezt dolgozta át a szélesvászonra Paul Dano és Zoe Kazan. Mindketten színészek, a nő tavaly lett igazán ismert (bár inkább csak a tengerentúlon) a Rögtönzött szerelem női főszereplőjeként. A színészi megközelítés az egész elsőfilmjüket áthatja. Mégpedig olyan erősen, hogy a Vadon szinte színdarabszerű. Ez nemcsak az erős kijelentésekben bővelkedő párbeszédeken érezhető, hanem a tömegjelenetek és a mellékszereplők hiányán is. A kamarajelleg miatt pedig különösen nagy gond, hogy a karakterépítés mégsem lett kielégítő: megannyi ellentmondás feszíti például az apafigurát, akit talán pont ezért Jake Gyllenhaal nem is tudott hitelesen megformálni.

Kétséges az egész helyzet: miért nem fogadja el Jerry volt munkáltatója ajánlatát, hogy visszakapja az állását? Miért borul ki annyira Jeanette a tűzoltómunka elvállalásától, hogy az egész családot feladja? A gyerek hogy tud ilyen gyorsan felelősséget vállalni a szülei helyett?

A magyarázatok egyszerűen nem kielégítőek, késnek, aztán a rendező túlmagyarázza azokat.

Ráadásul nem mert elhallgatni bizonyos részleteket, mindent a néző szájába rág, pedig a homály jótékony hatással lett volna, életszerűvé tette volna az egész történetet. És mondjuk valamivel rövidebbé is, ezáltal pedig nem lett volna ennyire túlnyújtott és lassú filmélmény a Vadon.

A bozóttűz így ugyanúgy háttérdísz, mint az egész kisvárosi miliő és Montana maga. A távoli vész csak ürügy a házastársi civakodásra, a közösség az összetartó erők nélkül láthatatlan. A film üzenete viszont ehhez egyszerűen túl erős: Amerika az individualizáció által szakad szét atomjaira. Jerry a saját útját követi, Jeanette szintén  de pont ezt mondta, a magyar címében ki is emelve: A szabadság útjai. A szegénység, a hétköznapi küzdelmek (amit a film elején annyira jól ábrázoltak a sűrű vágásokkal), a munkakeresés egyszer csak eltűnik, az egész probléma súlytalanná válik a szereplők életében. Pedig pont ettől lehetett volna több a Vadon.  

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..