Kritika

With or without Nolan – Transzcendens

Transzcendens

TranszcendensNolan nélkül készíteni Nolan filmet tisztes, ám fantáziátlan iparos munkával jelent egyet. A Transzcendens érdekes és látványos mozi, amiben azonban elmarad az a katarzis, ami miatt Christopher Nolan az egyik kedvenc rendezőnk.

Nolan neve a sokadik produceré mellett megtalálható ugyan a stáblistán, szellemisége azonban csak a szándékban látszik megmutatkozni. A rendezést Nolan operatőre, Wally Pfister vállalta magára, a látványra nincs is panasz, szuperszép és monumentális minden, a gondolatiság azonban egy önkéntesekből álló civil lobbi mélységével vetekszik. A történet szerint Will Caster (Johnny Depp) mesterséges intelligencia kutató, aki terroristatámadás áldozatául esik. Felesége (Rebecca Hall) és barátja (Paul Bettany) feltöltik a tudós elméjét az Internetre, nem is sejtve, hogy ezzel milyen fejlődésnek adnak lökést.

A film legnagyobb hiányossága, hogy semmilyen úton nem indul el. Felvillantja egy hátborzongató horror lehetőségét, de nem él a riogatás eszközével.  Folyamatosan moralizál, de gondolatkísérletei csírájukban halnak el. Felállít egy szerelmi háromszöghöz alkalmas szituációt, de egyáltalán nem foglalkozik vele. Elmesél egy fordulatoktól mentes történetet, aminek kimenetelét ráadásul a keretes szerkezetnek köszönhetően már az első percben le is lövi. Négyen – köztük az operatőrként annyival erősebb Pfister is – dolgoztak a forgatókönyvön, mégsem tudtak igazán életképes anyagot összehozni.

transzcendens_3

A szellem a gépben tematikáról annyi film tudott már többet mondani a Transzcendensnél, kár, hogy Pfister csak a kérdésfelvetésig jutott. A hangulat erős, éppen ezért elég sokáig eltart, míg a néző rájön, hogy itt bizony el fog maradni a csattanó. Pfister ahelyett, hogy apokalipszissé változtatná filmje végét, a lemenő nap fényét választja és gejlbe fojtja hősei történetét anélkül, hogy bármilyen értelmes válasszal előállna. Kár, mert annyi lehetőség lett volna egy ilyen alapszituban, ráadásul Depp, Hall és Bettany mellett Morgan Freeman és az utóbbi mellett meglepően alacsony Cillian Murphy is magabiztosan mozogtak volna egy ennél kevésbé biztonsági terepen is…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya