Tudjuk, hogy egy jó házipálinka felbecsülhetetlen, és jópáran azt is megtapasztalhattuk már, hogy pár korty után bármire képesnek érezhetjük magunkat tőle. A Zanox: Kockázatok és mellékhatások főhőse például időben utazik a hatására – noha ehhez a csodanedű mellé szüksége van egy kísérleti szorongásoldóra is. Baranyi Gábor Benő filmje épp annyira elborult, amennyire első olvasatra tűnik: a hazai alkotások között üde színfolt, mégis ízig-vérig magyar, sajátos humorral átitatott panel sci-fi.
A Zanox olyan, mint egy álom, amiből felébredve azon kezdünk gondolkodni, mi mindent ettünk-ittunk össze előző este. A teljesen atipikus főszereplő, Misi (Bálint Előd) félénk, visszahúzódó alak, aki részt vesz egy gyógyszerkísérletben, amely során a szorongásoldónak szánt Zanox hatékonyságát és lehetséges mellékhatásait vizsgálják. A történet a szóbeli érettségi reggelén veszi kezdetét, és Misi egészen aznap estig, az utolsó közös gimis buliig adja feszengő önmagát, amikor is Jankát (Erdős Lili), a lányt, aki évek óta tetszik neki, megkéselik. Misi sokkot kap, és egy fejsérülés miatt szintén kórházban köt ki, ahol a szomszéd ágyon fekvő Józsi bácsi citromleves flakonnal kínálja.
Az italról hamar kiderül, hogy nem víz, hanem házipálinka, ami – ha Zanoxra isszák – visszarepít az utolsó alkalommal bevett gyógyszer időpontjára és helyszínére.
Misit a felismerés először persze sokként éri, de aztán rájön, hogy ezáltal lehetősége van másként alakítani a napot, megmentve a lány életét, bónuszként pedig még gyatra történelem feleletét is kijavíthatja. Mintha Misi a magyar Scott Pilgrim lenne, hiszen problémái a középiskolás srácok hétköznapi nyűgjei, mindenki által átélt alapélmények: első szerelem, érettségi, középsulis házibulik. Majd egy váraltan fordulat hatására világmegváltó tettekre lesz képes, tipikus lúzer karakterből atipikus hőssé válva.
A Zanox alapsztorija azonban enyhén szólva nem hétköznapi, a kivitelezésen mégsem érződik semmiféle izzadságszagú erőlködés, hogy ezt hivalkodóan tálalja. Nem veszi magát túl komolyan, épp ellenkezőleg: még „nehezítő körülményeit” is kellő lazasággal a saját javára fordítja. Például ott van az a tény, hogy egy kis költségvetésű filmről van szó, ami a képi világon is meglátszik. De éppen az autentikus, letisztult atmoszférából fakadóan, amit a helyszínek és a karakterek is képviselnek, ez nem válik kárára. Emellett a szereplők is kevéssé ismertek, de ebből a filmből és miliőből egyáltalán nem hiányzik a sztárparádé. Ilyen szempontból összevethető a Zanox a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal, keveredve egy kis Hurokkal, amely az 1942-es Szíriusz után elsőként alkalmazta az időutazás ötletét a magyar filmek tárházában.
A Zanox első pillantásra olyan filmek kis magyar kiadása, mint az Idétlen időkig vagy a Palm Springs, miközben teker is egyet a formulán.
Úgy általában elmondható, hogy az időhurkos filmek egy erős karakterívre húzzák fel saját történetüket: a sorsától megfosztott, bezárt embert a megpróbáltatásai végül megacélosítják vagy fizikumban, vagy morális értelemben. A Zanoxban azonban opcionális az időhurok – a bevett bogyóra akármikor ráihat a hős –, így sokkal inkább a Pillangó-hatás című thrillerre hasonlít a dunaújvárosi abszurd, ami egy idő után meglepő thrillerbe csap át.
Misi pánikbetegként az ismeretlentől való félelmét leveti magáról, hiszen az újraélt nappal minden helyzet ismerős lesz számára – így képes uralni saját sorsát. Karakterének igazi íve azonban a fordulatok tengerében kisiklik, a történetbéli csavar ugyanis fontosabb volt a készítők számára, mint a megfelelő tanulságok levonása.
A Zanox báját, szokatlan alapsztori és videojáték-logika ide vagy oda, az apró részletek, a figurák és helyszínek hiteles, élethű ábrázolása adja –
ezek teszik igazán megmosolyogtatóvá, miközben azt érezzük: ó, igen, ezt jól ismerjük.
Csupa panelrengeteg az ismerős szomszéd-archetípusokkal, lepukkant középiskola és kórház, még ezeknél is ramatyabb állapotú kocsma olyan arcokkal, akiket az ilyen helyszíneken látni szokás. Valóságszerű mindenki a sokat látott ápolónőtől az alkoholista Józsi bácsin át a bundáskenyeret indokolatlan mennyiségben készítő tüneményes nagymamáig.
Kétségkívül sokat tesznek a Zanox végtelenül autentikus mivoltáért az olyan apró részletek és háttérbe olvadó elemek is, mint például az 57-es italboltra hajazó kocsma hangulata, annak törzsvendégei, a mintegy díszletként a házibuliban félmeztelenül, nirvanai állapotban májkrémeskenyeret falatozó srác.
Kontrasztképpen pedig ezzel a miliővel a legváratlanabb dolgot teszi a Zanox: időutazós sci-fit helyez bele.
Ezzel pedig kapunk egy jó értelemben zavarbaejtő és meglepően karakteres, viseltes cefréből készült kerítésszaggató házipálinka-aromával átitatott hamisítatlan magyar hangulatot jó adag humorral, közepesen komolyan vehető, de azért végigizgulható feszültségfaktorral és minimális romantikával. Utóbbi elhanyagolható, Misi és Janka románcának a kötelező gimis szerelem beemelésén túl se ereje, se jelentősége nincs túl sok. De legalább nem is hiányzik: a Zanox szokatlanabb és egyedibb darab annál, mintsem, hogy egy tinirománc-szálon múljon a sikere.
