Kritika

Perbe fogni a holokausztot – Tagadás

Hogyan lehet bizonyítani, hogy a holokauszt valóban megtörtént? Az igaz történetet feldolgozó Tagadás a tavalyi Budapesti Zsidó Filmfesztiválon akkora sikert aratott, hogy idén is műsorra tűzték.

Deborah E. Lipstadt ma is élő amerikai történész, aki kilencvenes évekbeli fő művében holokauszttagadónak nevezte David Irving önjelölt brit kutatót. Válaszul Irving előbb provokálta, majd beperelte Lipstadtot és kiadóját rágalmazásért. A perben Lipstadtnak azt kellett bizonyítania, hogy állítása nem rágalom, áttételesen viszont maga a holokauszt került kereszttűzbe. Irving ugyanis előszeretettel relativizálta a történteket, így Lipstadt jogászcsapatának megingathatatlan bizonyítékokat kellett találniuk a szörnyűségekre ahhoz, hogy a férfi valóban történelemhamisítónak mutatkozzon. Az ezredfordulón zajló per hatalmas érdeklődést váltott ki mindkét fél támogatóiból és természetesen a médiából is, azaz egyenesen filmre termett – a Tagadás (Denial) viszont mintha szándékosan tompítaná az események élét.

Pedig páratlanul izgalmas témákat vonultat fel ez a történet: hogyan lehet bizonyítani valamit, amelynek megtörténtét egyetlen jóérzésű ember sem vonja kétségbe? A bíróság-e a megfelelő hely, hogy „megvédjük” a perbe fogott holokausztot? Mi fér bele a véleményszabadságba, és hazudik-e valaki, ha ő maga elhiszi, amit mond? A Lipstadt könyve alapján készült, nemzetközi sztárokkal (Rachel Weisz, Tom Wilkinson, Timothy Spall, Andrew Scott) támogatott brit film korrekt válaszokat ad a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekre – a katarzis ugyan elmarad, de így sem távozunk üres kézzel. Ha Lipstadték is leástak az események mélyére és összegyűjtöttek minden bizonyítékot pro és kontra, lássuk egészen részletesen, mi szól a Tagadás ellen, és mi mellette!

Nincs jogi halandzsa

A Tagadás elsőszámú párharca természetesen Irving és Lipstadt között zajlik, de nem kevésbé fontos meccs folyik a háttérben a történésznő és védői között. A brit jogászoknak ugyanis először ügyfelüket kellett meggyőzniük a stratégiájuk helyességéről – a lobbanékony Lipstadt legszívesebben foggal-körömmel védené az igazát, a higgadt jogászok viszont rámutatnak, hogy így csak fejjel rohanna a falnak, és egészen szokatlan megoldásokat választanak. Ezzel a játszmával, a szövetségesek között feszülő ellentétekkel könnyű azonosulni, hiszen Lipstadt gyakran rezonőrként fogalmazza meg a néző ellenvetéseit, kétségeit. Így a Tagadásnak ez a rétege, a csavaros jogi gondolkodás közérthető bemutatása, a furcsának tűnő, de sikeres ügyvédi stratégia kifundálása a legérdekesebb.

Szikár tudományosság

Kétségtelenül a Tagadás előnyére válik az is, hogy távol tartja magát a moralizálástól és az érzelgősségtől – Lipstadték alapos kutatómunkáját és a tárgyalóterem feszült hangulatát felesleges dramatizálás és olcsó fordulatok nélkül mutatja be Mick Jackson, akárcsak egy évvel korábban az ugyanilyen íróasztal mögötti hősöket és súlyos társadalmi kérdéseket felvonultató Spotlight. Míg azonban a Spotlight tétje a nyomozás előrehaladtával egyre nőtt, a Tagadás tárgyalása – néhány kellemetlen pillanattól eltekintve – könnyebb menetnek tűnik. A látványos áttörés, nagy körömrágás hiányzik, mert jogászok – a valós eseményeknek megfelelően – apróságokkal bizonyítják Irving valódi szándékait: levetítik egy otrombán rasszista előadását, idéznek egy antiszemita naplóbejegyzéséből vagy lerántják a leplet a történelmi források szándékos elferdítéséről.

Végső soron viszont éppen ez, a film józansága és kiegyensúlyozottsága kisebbíti a Tagadás erejét. Lipstadt jogászai újra és újra emlékeztetnek arra, hogy a per tárgya – a médiaszenzáció ellenére – elsősorban Irving történészi szavahihetőségének cáfolása, azaz aki megingathatatlan bizonyítékokat keres a holokauszt meg- vagy meg nem történtére, az nem ebben a filmben fogja megtalálni. A tárgyalássorozat szemelvényei izgalmasak, de csak az észre hatnak, a szívre nem – a kényes téma iránt érdeklődőknek pedig ez minden bizonnyal kevés. Érzelmeket inkább a színfalak mögött, a lassan barátivá váló munkakapcsolatokban látunk, ez pedig kedvessé és hangulatossá teszi a Tagadást – természetessége, sallangmentes humanizmusa mindenképp mellette szól.

Hol árnyalt, hol nem

Szintén erőtleníti a Tagadást, hogy a per kimenetelének következményeit nem látjuk, a filmet gyorsan véget ér. Csupán Irving kínos magyarázkodását vágják be. Irving ábrázolása egyébként meglehetősen érzékeny pontja a Tagadásnak: igaz, hogy nem démonizálják a figurát, de azáltal, hogy kizárólag az ellenfelei szemén keresztül ábrázolják, csak 1-2 nyúlfarknyi önálló jelenete van, menthetetlenül egyoldalú képet kapunk róla. Nevetségesnek és/vagy körmönfont manipulátornak tűnik, személyes motivációit, saját nézőpontját viszont nem ismerhetjük meg, ami egy ilyen igazságkereső film esetében hiba.

Szerencsére az ő karakterét leszámítva a Tagadás problémafelvetései árnyaltak és elgondolkodtatóak – kár, hogy a kulcsmondatok mind elhangzanak már a trailerben. Például: a szólásszabadság elengedhetetlen, de ha valaki nem mond igazat, az felelősségre vonható – a vélemények pedig nem egyenértékűek. Lehet vitázni arról, hogy a holokauszt hogyan és miért történt, de azon nem, hogy megtörtént. Külön érdekesség, ahogyan a Tagadás általánosítja és aktualizálja is ezeket a kérdéseket bizonyítva, hogy a bemutatott események időpontja óta eltelt 15-20 évben nemhogy javult, hanem inkább romlott a helyzet. Itt ugyanis még evidencia, hogy a Föld gömbölyű, ma viszont, az alternatív tények és a laposföld-hívők korában már ezt az elemi dolgot is könnyedén lehet tagadni.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya