Kritika

Zuhanás – Wanted

A Wanted sokat ígérő kezdet után zuhan, zuhan, és az utolsó pillanatban óriási csattanással ér földet. Szegény film nagyon csúnyán leheli ki a lelkét.

Nem véletlen, hogy a netre a filmnek melyik hét perce került ki. A Wanted majdnem minden erénye megtalálható ebben a hét percben: az igazán rendkívüli látvány, a korrekt akció, humor és színészi játék. Timur Bekmambetov rendező szerencsére magával vitte Amerikába az Őrség-filmekben megmutatkozott érzékét, hogyan lehet vizuálisan újat mutatni egy sablonokba fáradt műfajban: a Wanted nagy erénye az egységes, átgondolt, innovatív látványvilág. És még valami: kikacsintós, derűs humorra is futja neki, a főhős ugyanis olyan őszintén és rokonszenvesen szerencsétlen, hogy az ember azonnal drukkolni kezd neki (bár az is igaz, hogy a szövege nem több, mint közepes Harcosok klubja-utánérzés).

Sajnos, első stabil tízpercei után a Wanted fejest ugrik a szakadékba. Kiderül, hogy a főhős kevésbé szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, cserébe viszont buta, átverhető, kicsinyesen rosszindulatú és bosszúálló és egyáltalán: jellemtelen. Igazán szép csokor negatívum ez még akkor is, ha az ember észben tartja, hogy nem minden filmben Clark Kent/Superman a főszereplő, és némi emberi gyöngeség még szimpatikussá is teheti a figurát. Csakhogy főhősünknek nem szelíd, százhúsz percben jól megjellemfejleszthető emberi gyöngeségei vannak, hanem ő maga a megtestesült szellemi és erkölcsi nulla. Annyira kell neki a gyilkosok szövetségében elnyert új élet – az önbizalom, a hatalom, az emberfeletti képességek –, hogy egy vagy száz ártatlan ember megöléséhez elég, ha annyit mondanak neki: „a Sors akarja így”. Ő megy és mészárol. Na bumm. Szerintem meg a Sors azt akarja, hogy szakadjon rá a forgatókönyvíróra a háza teteje, úgyhogy a kritika után megyek is fűrészt venni. Az emberi élet értéke, meg a nyugati civilizáció hasonló marhaságai, eh?

Nem mondom, egy akármilyen akciófilmben is tucatjával hullhatnak az ártatlan emberek, de legalább nem a rokonszenvesnek szánt fõszereplő nyírja ki őket, hanem a gonosz antagonista és csatlósai – épp azért, hogy érzékeltetve legyen, milyen gonoszak ők, az ég szerelmére! De ha kidobjuk az emelkedett szempontok ballasztját, a Wanted akkor sem áll meg zuhanás közben. „Nem repülő, nem madár”, hanem egy lezúgó öngyilkos. Az akciójelenetek egyre kevésbé ütnek, a film világa egyre hiteltelenebb, az eseményeket egyre inkább megjósolhatja bárki, aki látott már életében filmeket (akár a Minimaxon, felőlem). Egyre jobban hiányoznak a részletek, a filmvilág megalapozottsága, a háttérsztori. A nagy fordulat pedig, Uram irgalmazz, annyira avítt, hogy utoljára a Csillagok háborújában volt elfogadható.

„Hagyjuk kint a realitásérzékünket”, tanácsolták a vetítés előtt. Rendben, boldogan kint hagyom. Elhiszem, hogy a golyók tudnak csavart ívben repülni, elhiszem, hogy egy ember átugorhat egy sugárutat, és elhiszem – Angeline Jolie-nak pláne –, hogy lehet úgy autót vezetni, mintha a gravitáció csak szerény javaslat volna törvény helyett. (Aki nem hajlandó elhinni ezeket, az mozi helyett olvassa inkább a szocialista realizmus remekeit.) Ám nem tűnhet el a realitásérzék, ha emberek viselkedéséről van szó. Annak is megvannak a maga törvényszerűségei, akár a fizikának, de akad egy nagy különbség: míg mi, hétköznapi halandók, sosem fogjuk megtapasztalni, milyen pályán repülhet egy autó, addig azt nagyon is tudjuk, milyen pályán repülhet egy lélek. Ezt pedig a Wanted egyáltalán nem veszi figyelembe.

A főhős, mint mondtam, végig a Harcosok klubjából jól-rosszul kölcsönvett szöveggel nyomul. A kitartó zuhanás itt is igaz, ám ezt a rendezői leleményt érte a dicsőség, hogy kemény talajként szolgáljon, melyen összezúzódik szegény film. Miután szánkba rágta a végső tanulságot: ki-ki felelős a maga életéért, a főszereplő kinéz a vászonról, a nézőre mered, és megkérdi: te mit kezdesz az életeddel?

Ez színvonal? No comment.

Wanted
amerikai akciófilm, 2008 (110 perc)

rendező: Timur Bekmambetov
író: Michael Brandt, Derek Haas, Chris Morgan (forgatókönyv), Mark Millar, J. G. Jones (képregény)
zene: Danny Elfman
vágó: David Brenner, Dallas Puett

szereplők:
James McAvoy
Morgan Freeman
Angelina Jolie
Terence Stamp
Thomas Kreschtmann

IMDb: 7,7
www.wantedmovie.coma


Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..