Kritika

Simon és Gryllus: családban marad – Zuniverzum: Jelenetek egy szerelemből

Gryllus Dorka és Simon Kornél a Zuniverzum című filmben

Mit csináljon egy színész házaspár, ha a karantén miatt össze van zárva egymással? Hát filmet! A Zuniverzum – Jelenetek egy szerelemből című kisfilm még gyereket meg kutyát is tartogat. Kár, hogy történetre már nem futotta.

Egy szerelmi történet öt lépésben – így foglalható össze Gryllus Dorka és Simon Kornél közös filmje, akik a való életben is egy párt alkotnak. A Zuniverzum – Jelenetek egy szerelemből egy HBO-n megjelent kisjátékfilm, ami nem az első közös munkája a párnak. Mátyássy Áron Víkend című filmjében például egy zűrös házaspárt alakítanak, de az Ízig-vérig című gasztrosorozat is úgy kezdődik, hogy az első jelenetben már a válóperes ügyük közben marakodnak.

Ehhez képest már előrelépés Aliz és Máté szerelmi története. A nő Máté kollégájának és üzlettársának, Győzőnek felesége, aki összeszűri a levet a régóta legjobb cimborával. A vágyott együttlét mégsem jön össze: előbb a karantén miatt márciusban lezárt határok akadályozzák meg a titkos, berlini hétvégét, később a kocsiban tervezett légyott marad félbe egy előre nem látott körülmény miatt. A maradék játékidőben a két főszereplő szerelmének fel- és leáldozása látszik párbeszédekre épülő, drámai jelenetekben.

A Zuniverzum létezésében a legjobb, hogy Oláh Kata rendezésében nehéz időkben is sikerült leforgatni, a legrosszabb viszont, hogy a történet igazából semmilyen újdonságot nem hordoz magában. Ahogy az is egyszerre előny és hátrány, hogy végre egy olyan film, ahol szabad a színész házaspár közti kémiának működnie. Az esténként a nagyszobában átbeszélt jelenetek érezhetően adnak némi természetességet,

miközben éppen ez a rutin, ez a stílusgyakorlathoz hasonló megközelítés teszi, hogy a Zuniverzum ilyen egyszerű és kiszámítható film lett.

Jók a párbeszédek, hordoz magában a történet valamilyen általános érvényűt. Tényleg el tudunk vinni magunkkal valamit, de ez mégis kevés. Egy átlagos szerelmi történet mellé kell valami csavar. Nyári „szabadulásunk” után és őszi „pszeudokaranténünk” alatt az már kevés attrakció, hogy a Zuniverzum olyankor készült, amikor más film nem készülhetett. Mondhatni, tavasszal egy kicsit még jobban vágytunk volna valami újra, akkor mást hordozna magában Simonék házi színpada.

Voltak persze kisebb-nagyobb kísérletek, hogyan lehet jól forgatni olyan időben, amikor nagyban nem működik a játék. Sam Levinson, az Eufória rendezője például egy egész filmet leforgatott nyár elején. De ilyen volt a magyar Segítség! Itthon vagyok! című vígjátéksorozat is az RTL Klubon A mi kis falunk alkotóitól. Színvonala nem ütötte az eget, ugyanakkor egy sor jó színésszel tudott nagyon gyorsan reagálni a közbeszédre, a formanyelvet pedig úgy újította meg, hogy az egész film és az egész forgatás videókonferencián zajlott, amiben mindenki egyébként is élt tavasszal. A Zuniverzum viszont – noha magasabb színvonalú, érzékenyebb alkotás – a karantén okozta feszült helyzetbe vezette be a szerelmi történetet, ami így, ősz közepén már nem hat annyira frissen.

Pedig a recept meglett volna. Egy szerelmi történet öt részletben elmesélve? Láttuk már korábban François Ozon 5×2 című filmjében egy pár történetének görbéjét. Csak éppen időben visszafelé. Oláh Kata egyébként hiteles és őszinte filmje viszont az ilyen típusú extrák hiánya nélkül csak egyszerű szerelmi történet marad. A Gryllus-Simon kapcsolat tekintetében mondhatnám, hogy családban marad.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés