Magazin Papírfény

2013: a filmes könyvek legjava

Bereményi GézaÁttekintve az idei filmes kapcsolódású könyvtermést, két fontos dolgot emelnék ki. Egyrészt, hogy megjelent egy filmelméleti és egy filmtörténeti könyv is! A filmtörténeti könyv Szőts István évfordulós rendezőnk kapcsán, a filmelméleti pedig Vincze Teréz tollából a szerzői önreflexiót véve górcső alá. Másrészt azt, hogy a magyar vonal is erős, Bereményi Géza és Krasznahorkai László még mindig aktív, emellett reflektorfénybe került Kristóf Ágota: A nagy füzet című film kiemelt külföldi elismerésnek örvend. Következzék hát egy szubjektív áttekintés a 2013-as év könyves legjaváról!

Bereményi Géza: Vadnai Bébi (Magvető Könyvkiadó)

„Bereményi Géza abban a korban írta regényét, amelyikben szereplői, Dobrovics és Doxa keresik együtt felmenőiket. Nem is kettő, hanem három korszak keresztezi itt egymást, amely átöleli, és amolyan békaperspektívából bemutatja a háború utáni Magyarország bizonyos társadalmi szegmenseit. Mindig is szerettem a több síkon közlekedő történeteket, mert ezeknél mindig különösen fontos az adott korszak hangulatának megidézése, és az, hogy ezeket a hangulatokat, mint társadalmi-történelmi-kulturális különbségeket minél inkább tudjuk elkülöníteni. Nagyon jó kapaszkodó erre Budapest maga. Az is lehet, ennek a könyvnek nem Dobrovics, nem Bébi, hanem Budapest a főszereplője. Az a rengeteg pesti és budai helyszín, terek, utcák, erdőszélek, gangok, lépcsőházak, liftek, szerkesztőségek és szórakozóhelyek, amelyek szerepelnek a regényben, mind-mind részei annak a kulturális örökségnek, aminek megalkotására is vállalkozott ez a mű.” (Sergő Z. András)

Vincze Teréz: Szerző a tükörben (Kijárat Kiadó)

„Filmtudománnyal foglalkozóknak és egyetemi hallgatóknak melegen ajánlott a Szerző a tükörben. Emellett azok számára is izgalmas olvasmányt nyújthat, akik sose merültek el mélyebben a különböző filmelméletek tanulmányozásában, mivel az első két fejezet mélyrehatóan leírja és történeti keretbe helyezi a fontosabb elméleteket, amelyek segítségével az elemzéseket is érteni fogjuk. Akkor se tántorodjunk el a könyv elolvasásától, ha egyetlen kortárs iráni vagy Haneke filmet sem sodort még utunkba a sors, mivel a plasztikus és érzékletes jelenetleírásoknak köszönhetően a filmek ismerete nélkül is meg fogjuk érteni, hogy miről beszél a szerző ─ kevésbé vizuális típusoknak pedig a filmekből kivágott fotók is segítséget jelenthetnek. Abban pedig majdhogynem biztos vagyok, hogy a könyv végeztével kedvet kap az olvasó az emlegetett filmek bepótlására vagy újranézésre, hogy ne csak a papíron, de végre a szemünk előtt is megelevenedhessen: mi történik a vásznon, amikor a szerzőiség találkozik az önreflexióval.” (Piller Mónika)

John Le Carré: Törékeny igazság (Agave)

„Ez már bizony a 21. század. De ahogy a hidegháború kémjátszmáiról nem nagyon lehetett jobbat olvasni John le Carré műveinél, úgy – legalábbis úgy tűnik – most sincs jobb nála. Aki James Bond -féle izgalmakra, kalandra és világmegmentésre vágyik, az csalódni fog. De aki olvasott már az írótól bármit is, az tudja, mire számíthat. Sőt, a Törékeny igazság sok szempontból még jobb is, mint a legtöbb más könyve. Nagyszerűen ír, ismeri a korlátait, és bensőségesen ismeri azt a világot, amit megmutat – és ez ráadásul most épp napjaink világa, az, ami körbe vesz bennünket, amit nap mint nap látunk, és amiről a hírekben nap mint nap olvasunk…” (Pásztor Balázs)

Ember a havason – Szőts István 100, szerkesztette: Pintér Judit és Záhonyi-Ábel Márk
(a Magyar Művészeti Akadémia jóvoltából jelent meg)

„A centenáriumi év méltó lezárása a Magyar Művészeti Akadémia főtámogatásával 2013-ban kiadott Ember a havason – Szőts István 100 című kötet, amely különféle tanulmányok és laudációk összegyűjtésével, megannyi személyes emlékkel, dokumentumértékű fotókkal és megható levelekkel színesíti a rendezőről alkotott képet. Méltó lezárás, mert színvonalas és szépen illusztrált könyv, de azért is, mert tartalmilag is gazdag, és reális képet ad Szőts Istvánról. A rendezőről és a magánemberről is éppúgy, mint ahogy egy utánozhatatlan Szőts-film is tenné.” (Rókus Ákos)

emberek a havason

Neil Gaiman: Óceán az út végén (Agave)

„Különös, szimbólumokkal átszőtt, több szinten és módon értelmezhető, amolyan kifordítom-befordítom történetről van szó, ahol a főhős olyan keserű és csodás tapasztalatok sorát éli át, amelyek alapvetően határozzák majd meg a világhoz való hozzáállását. Ilyenformán egyfajta beavatástörténet, ami így vagy úgy, de a felnőtté válásról szól, illetve annak egy fontos állomásáról. Rokonítható a szerző korábbi művei közül a Coraline-nal, amellyel akár a választott témát, akár annak megvalósítását tekintve sok hasonlóságot mutat. Az Óceán az út végén azonban sokkal szomorúbb, sokkal mélyebb és sokkal személyesebb alkotás, ahol a főszereplő kisfiút nyugodtan hívhatnák akár Neilnek is.” (Mlinárik Mariann)

Stephen King: 11/22/63 (Európa Könyvkiadó)

„És végül időutazás a könyv az olvasó számára is. Te és én ugyanis a régi Kinget kaptuk vissza új, érettebb formában. A regényen érződik a nagyobb megfontoltság. Ha úgy tetszik, egy írókarriernyi bölcsesség. Sokkal finomabban tálalja jellegzetes témáit, mint a vad korai regények. De ha a 11/22/63 nem is horror, azért a szerző stílusjegyei megtalálhatók benne. Itt is ólálkodik egy hajthatatlan gonosz, és itt is szívesen manifesztálódik emberekben. Jake sose érezheti magát biztonságban – és te se, én se.” (Havasmezői Gergely)

Rachel Seiffert: Lore (GABO Kiadó)

„Lore bűne pusztán az, hogy szülei a náci Németország funkcionáriusai voltak, gyermekeiknek azonban nem marad más, csak a szenvedés és a megbélyegzettség, így aztán amit a főszereplő és testvérei kicsiben, azt a háború utáni generáció nagyban kénytelen elviselni. A témaválasztás nem véletlen: az oxfordi születési és Londonban élő angol írónő nem először foglalkozik a háború utáni kérdésekkel. A magyarul még meg nem jelent The Dark Room (A sötét szoba) című könyve is a német holokauszt három generáción át tartó társadalmi-lélektani hatásait elemzi.” (Sergő Z. András)

Lore

Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv (Könyvmolyképző Kiadó)

„Max Brooks megírta, mit kell(ett volna) tenned. A Zombi túlélő kézikönyv halálosan precíz összefoglalása mindannak, amire muszáj ügyelned. Egy cserkészeknek készült terepútmutató modorában íródott, és a zombik anatómiájától a hatékony fegyvereken, járműveken és taktikán át az apokalipszis figyelmeztető jeleiig mindent tartalmaz, amire szükséged lehet. Csoportdinamika? Kipipálva. Élelem és víz? Kipipálva. Körletek és védelmi vonalak? Kipipálva. És mindez egy lexikon alaposságával, egy tankönyv komolyságával. Fejezetről fejezetre építi fel a tudnivalókat, oszlatja el a tévhiteket és vezeti le a túlélés egyetlen érvényes logikáját. Épp csak le nem feleltet belőle.” (Havasmezői Gergely)

Krasznahorkai László: Megy a világ (Magvető Könyvkiadó)

„Kezdődött tehát az elviselhetetlenséggel, amely egy kötelező érvényű, ámbár eleve reménytelenségre kárhoztatott menekülésbe torkollt, az ebben a menekülésben élő emberek pedig bezárultak saját meg nem értettségükbe, saját meg nem értésükbe. A róluk szóló történetek után aztán egy templomszentelés visszavonásának krónikáját olvashatjuk Járás egy áldás nélküli térben címmel, amely olyan, mint egy visszafelé lejátszott film: az ordinárius úgymond visszafelé végzi el a templomszenteléskor szokásos eljárásrendet. Ez az írás az egyik legmélyebb beismerése az emberiség, a hit területén lezajlott kudarcának. A bűnök és vétkek, a mulasztások és halasztások már nem eréllyel, vagyis javító szándékkal kerülnek felsorolásra, csak mintegy rögzítésképpen, megalapozott érvekként arra, hogy akkor miért is kell visszavonni a templom megszentelését.” (Torda Balázs)

Agota Kristof: A nagy füzet (Cartaphilus Könyvkiadó)

“A nagy füzet műfaját tekintve fejlődésregény lehetne, annyi különbséggel, hogy nem külső tekintély határozza meg a gyerekek által követendő érték- és szabályrendszert – valamilyen felnőtt személyében. Hanem ők maguk nevelik, edzik magukat a kegyetlen világhoz, mert csak így tudják rezzenéstelenül elviselni. Gyakorlataik, amellett hogy ügyesítik is őket, mind a kitartásukat erősítik: a fizikai és lelki fájdalom ellen, hogy kegyetlen cselekedeteket is végre tudjanak hajtani.” (Szatmári Zsófi)

szasz_janos_nagy_fuzet_2

 

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya