Magazin

Macsó, bulizó, romantikus – Másnaposok 2. filmzene

A Másnaposok második része meglehetősen sikeresen adta a férfias, prosztó bulifilm-feelinget. Ez persze nem kis részben az alapfelállásnak, meg a jól eltalált, agyament macsó karaktereknek köszönhető, de azért abban, hogy megfelelően pörgős és laza mozi lett, fontos szerepe volt a zenének is.

A recept ugyanaz volt, mint az egész film „kikeverésekor”: férfias és bulizós legyen – és persze semmi kockázatos újdonság, minden kiszámítottan a célközönségre szabva. Ennek megfelelően a kellemesen karcos, tesztoszterontól túltengő, zúzós-gitározós számok mellett az unalomig ismert bulislágerek kaptak főszerepet a filmzenei korongon is, időnként egy-két romantikusabb, lazább számmal hígítva – hiszen azért másnaposság ide, macsó humor oda, végül is mégiscsak egy esküvő körül forog a film…

Az első három szám jó példa erre a hármas felállásra. A Black Hell a Danzigtól erős felütés – az amerikai metálbanda egy melankolikusabb száma tökéletes példája annak, mit értek „kellemesen karcos, tesztoszterontól túltengő” zúzáson. Aztán pedig jön a tutiramenő bulizene: Kanye West Strongerjét szerintem már mindenki unja, még akkor is, ha a Daft Punk eredetije bejött neki. Ugyanakkor persze a filmbe ez is illett – hiszen hőseink black outja éppen a féktelen bulizásnak (nameg persze némely tudatmódosító szereknek) köszönhető. Az album harmadik száma, Billy Joel The Downeaster Alexája pedig a harmadik vonulatot képviseli, vagyis a rózsaszínebb-romantikusabb oldalát domborította a Másnaposok második részének.

És ez így megy tovább az album további részében is: hol a Wolfmother nyom egy kis rockot, hol Mark Lanegan énekeli szívbemarkolóan a The Beast In Me-t, hol deadmau5 tucc-tuccjai pörgetik fel a tempót. Nincs is ezzel a hármassággal semmi baj: a filmben is működött, a CD-játszóban sem okoz csalódást, még ha elsőre kicsit heterogénnek is tűnik ez a válogatás.

Csakhogy van egy negyedik oldala is az albumnak. Mégpedig pont az, am a vásznon is legcikibbnek tűnt: amikor egy-egy szereplő fakad dalra. Amikor Ed Helms egy szál gitárral a kezében dalba önti keservét, meg amikor Mike Tyson bohócot csinál magából, oltári hamisan vernyogva a One night in Bangkok című örökzöldet. Ez már a kevésbé jobb érzésű nézőknek is sok volt – ráadásul egy az egyben rátették őket a filmzene-albumra…

Ez poénnak is gyenge, zenének meg kifejezetten fülhasogató – szerencsére csak két rövid számról van szó összesen. Ezeket leszámítva pedig korrekt, a filmhez illő, hallgatható válogatást kapunk a kezünkhöz (hallójáratainkhoz) a Hangover 2 soundtrackjével.

Tracklista:

01. Danzig – Black Hell
02. Kanye West – Stronger
03. Billy Joel – The Downeaster ‘Alexa’
04. Mark Lanegan – The Beast In Me
05. deadmau5 – Sofi Needs A Ladder
06. Ed Helms – Allentown
07. Curtis Mayfield – Pusher Man
08. Wolfmother – Love Train
09. Ska Rangers – I Ran
10. Mike Tyson – One Night In Bangkok
11. Ska Rangers – Just The Way You Are
12. Jenny Lewis – Bad Man’s World

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com