Magazin

Nyúlest – A berlini fal nyulai, Esterházy

A Szemrevaló fesztivál vasárnap estéje az Örökmozgóban felérhetett volna egy karácsonyi ajándékkal a nyúlmániásoknak. Sajnos ez csak félig sikerült.

A berlini fal nyulai című dokumentumfilmben és a lengyel gyurmaanimációban, az Esterházyban a nyulakon és azok berlini kötődésén kívül nem sok közös vonás van. Míg előbbi egy szellemes doku a berlini falról nyúlszemmel nézve, utóbbi egy végtelenül unalmasan elmesélt történet egy magának kövér feleséget kereső arisztokrata származású fehér nyusziról.

Huszonöt percen át mesélni Esterházy berlini kalandozásait nem más, mint erőteljes túlzás, tekintve, hogy olyan vérmes és feledhetetlen kalandokról nem is igazán beszélhetünk. Adott egy nyúl, aki Bécsből a német fővárosba utazik feleséget keresni magának, akit, miután egy állatkereskedés kirakatában megtalál, gyorsan el is veszít, hogy aztán egy kis „emberi” kitérő után a berlini fal tövében leljen rá újra. Az Esterházy egy nem túl izgalmas mese a célközönséghez képest meglehetősen nyomasztó képekkel és hangulattal, a filmet pedig még az önmagában rengeteg lehetőséget és izgalmat rejtő különleges gyurmatechnika sem menti meg a fullasztó ürességtől.

Érdemesebb a szót inkább A berlini fal nyulaira fordítani, ami a fal 1961-es felállításának a környék nyulaira gyakorolt hatását meséli el, olyan szintű humorizálással, hogy az már-már áldokumentumfilmbe fordítja át a történetet. A dokumentum és fikció ily módon megfelelő arányú keverése eredményeképp megtudhatjuk, hogy a nyulak biztonságos otthonra leltek a lezárt területen, ahol őrök figyelték minden lépésüket és vigyáztak rájuk egészen addig, míg el nem szaporodtak: akkor aztán barátokból vadászokká vedlettek át az egyenruhások, de erejük mit sem ért a népes nyúlpopulációval szemben. A fal leomlása után a nyuszik természetesen sikerrel vették életük újabb „akadályát”: a szabadságot. A film Oscar-jelölése nem véletlen, elvégre egy közelmúltbeli, emberek ezreinek életét drámaian befolyásoló történelmi eseményt közelít meg egy teljesen újszerű nézőpontból, ami így nemcsak, hogy elveszi annak súlyát, de képes a téma újbóli népszerűsítésére is az emberek között.

Az Esterházy kedd este 19:30-tól újból megtekinthető a Művész moziban, A Skladanowsky-fivérekkel együtt. Jegyár: 100 Ft

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com