Magazin

A Birmingham bandája és Spielberg nyomában – A Most vagy soha! díszletében jártunk

A Most vagy soha! című, máris hazai rekordnak számító kosztümös történelmi kalandfilm fóti díszletében barangolva a film kulcsfigurái igyekeztek választ adni a ki nem mondott kérdésre; a cím marad-e szlogen, vagy valóban ez az a most-pillanat a magyar film átütő, hazai és nemzetközi sikeréhez. A választ nem leltem, hisz jós nem vagyok, ellenben sok-sok potenciált láttam a Petőfi-film forgatási helyszínén.


Hirdetés

Három fő túravezetőnk a film producere, Rákay Philip, az egyik forgatókönyvíró, Szente Vajk, valamint a direktor, Lóth Balázs voltak. Előbbiek esetében ezek a nevesített posztok azonban meglehetősen tágan értelmezettek, a film hátterében ugyanis bőven kivették a részüket a másik munkájából. Persze ez a rendezőre is érvényes, aki a „tárlatvezetést” követő sajtótájékoztatón legalább annyira forradalmi hangulatba került, mint vélhetően az általa instruált színészek a forgatásokon. Vélhetően, mert forgatási szünetben érkeztünk a fóti díszletvárosba, de a lejátszott werkvideóból ez látszik körvonalazódni.

Ők hárman, kiegészülve Kis-Szabó Márk íróval, felelnek a filmért, amilyenhez foghatót állításuk szerint nem látott még a hazai publikum. Az anyagiakat nézve ehhez kétség sem fér; az eddigi rekorder Kincsem (amelynek díszleteiből újrahasznosítottak néhányat) már-már kismiskának számit, hiszen közel 5 milliárd állami forintból fogjuk újraélni országunk történelmének legismertebb eseményét, várhatóan 2024-ben, s ha jól halad majd az utómunka, stílusosan március 15-én. De ne rohanjunk ennyire előre, addig még sok víz lefolyik a Dunán, amelynek hajóhídján kezdődött a túránk.

A víz fontos szerepet játszik majd a Most, vagy soha! világában, többféle formában is.

Egyrészt a feldolgozott eseményeket 10 évvel megelőző pesti árvíz nyomai látszanak a házfalakon, ami a díszlet- és látványtervezők történelmi hitelesség és részletek iránti nagy elkötelezettségről tanúskodnak. Másrészt ezen a szakaszon vonult be több ezer forradalmár Táncsics Mihályt kiszabadítandó budai börtönéből. Harmadrészt pedig az ominózus nap eseményeinek feldolgozásában nem csupán öncélú, patetikus elem lesz az esőzés, hiszen a korabeli meteorológiai feljegyzésekből már régóta köztudott tény, hogy a márciusi ifjaknak nem csupán a Habsburgokkal kellett felvenniük a harcot, hanem a szélsőséges időjárási körülményekkel is.

Rákay Philip és Szente Vajk a díszletben

Az mondjuk már véletlen egybeesés, hogy a túránkat megelőző napokban egyébként is sok eső esett, mindenesetre mi is bokáig érő sárban caplattunk „Pest-Budán”. Mindent a jó kompozícióért alapon igyekeztem megörökíteni egy igen teátrális pillanatot a sárdomb közepén, ám csak egy elmosódott képet kattintottam, miközben megcsúsztam. Számomra ez inkább soha volt, mintsem most.

De hányadán állunk most? Kicsivel több, mint féltávnál járunk.

A forgatások várhatóan szeptemberben fejeződnek be, és addig számtalan funkciót fog még betölteni a fóti stúdió. Jelen állapotában pont a legfontosabb helyszíneket térképezhettük fel, többek között Landerer nyomdájának homlokzatát és a Pilvax kávéházat. Előbbi belsejét ugyan nem láttuk, de az alkotótrió elmondta, hogy még a nyomdagépek elhelyezkedésére és sorrendjére is odafigyeltek, akárcsak a többi tárgy esetében, amelyeket gyűjtői kollekcióból szereztek be. Azzal pedig talán nem árulok el nagy titkot, hogy a Pilvax a legendás státusa miatt az egyik legfontosabb helyszín, emiatt különösen fontos volt mindössze néhány metszetre támaszkodva a részletek lehető leghűbb rekonstrukciója. Mivel nem vagyok történész, sem belsőépítész, csak a „hangulatos” jelzőt tudom használni. Királyok, vitézek és gondolkodók portréi díszítik a falakat, az alkotók szerint olyan ételek kerülnek majd szervírozásra, amelyek 1848-ban is elkészíthetők voltak, és ott áll egy biliárdasztal is, amin Petőfiék kiengedhették a fáradt gőzt.

A hirdetőtáblákon fityegő színházi műsorrendet, a mai Kálvin teret és más, jelentős utcákat jelző táblákat bámulva, valamint azokat a sztorikat hallva, hogy Sopronban találták meg az ideális lakást, amely a Petőfi-Szendrey Júlia-Jókai-trió közös albérletét „alakítja”, vitathatatlannak tűnik, hogy a Most vagy soha! látványa, amelyre Lóth Balázs rendező szerint is jelentős hatást gyakoroltak a Birmingham bandájának mocskos sikátorai, de még Steven Spielberg nagyívű világábrázolása is, korhű és részletgazdag lesz.

Az ördög a részletekben – tudjuk, de a settingtől még nem lesz automatikusan jó egy film, és korai még ezzel kapcsolatosan a találgatás.

Ahogy azt az agytröszt ki is emelte a sajtótájékoztatón, a színészgárda java része a filmes pályája elején jár, vagyis egy ilyen monumentális projekt kétélű fegyver, ha a teljesítmény értékelésére kerül a sor, mégis presztízsprodukcióról van szó, ami a lelkesedésre mindenképp ösztönzőleg hat. Lóth Balázs tévés és Szente Vajk színházi rendezői tapasztalatai kulcsfontosságúak lesznek az ifjak koordinálása során, legfőképp a főhős Petőfi Sándort alakító Berettyán Nándor számára, de az olyan öreg rókák, mint Szerednyey Béla vagy Kovács Frigyes szerepe, miképp Horváth Lajos Ottó jelenléte sem lesz elhanyagolható. Utóbbi esetében ez annál is igazabb, mert övé a kevés kitalált karakterek legfontosabbika, egy Farkas nevű ügynöké. Rákayék szerint „a történészek a változtatásnak nem feltétlenül fognak örülni”, de szükséges volt egy antagonistát kijelölni az arctalan gonosz oldalára, hiszen mégis csak egy „megtörtént események alapján” készült filmről van szó.

A Most vagy soha! korábban említett anyagi vonzata sem épp rizikómentes vállalás. A gigabüdzsével kapcsolatban a Pilvax félhomályában Rákay és a filmügyi kormánybiztos, Káel Csaba is hasonló véleményüket fejtették ki; ez egy hosszú távon megtérülő projekt, a tervek és a remények szerint 8-10 éven belül, hiszen már most bejelentkeztek a díszletekre hazai és külföldi produkciók egyaránt. Arról külön nem esett szó, hogy milyen bevételeket várnak a moziforgalmazástól, siker kapcsán mindössze azt a tényt lehetett megállapítani, hogy a Most vagy soha! valószínűleg nem lesz sikeres más országokban, talán csak Kínában, ahol ha minden igaz, valóban létezik a Petőfi-kultusz. Mindenesetre a szilárd tények talaján maradva, (ebben is) az eddigi rekorder, a Kincsem lekörözése a ki nem mondott cél: a nemzetünk lováról készült eposz 3 milliárd forintból készült és minden idők legtöbb bevételét hozta félmilliárddal, de még így is alig fért fel minden idők nézőszámainak tízes toplistájára.

Tehát a nagy kérdés, hogy a Most vagy soha! mikor fog megtérülni.

Lévén a több, mint 70 naposra tervezett forgatás véghajrája még hátravan és csak az utómunkálatokra egy évet számolnak, korai még megítélni, esélylatolgatni a rövid-, pláne a hosszútávú sikereket. Az azonban biztos, hogy a díszlet nagy, és még nagyobb lelkesedés, az alapanyag pedig közismertsége végett könnyű azonosulást biztosít egy olyan legendás alakkal a középpontban, akinek megítélésével kapcsolatban az alkotók nem vélnek felfedezni társadalmi széthúzást.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!