Magazin

Ez tényleg fantasztikus! – A fantasztikus Róka úr

Wes Anderson fantasztikus filmet csinált. De hát miért is lepődünk meg ezen? Benne van a címében.

Ha A padlásont pár nappal ezelőtt az Animáció 1.0 szekció gyöngyszemének tituláltam, akkor A fantasztikus Róka úr nem lehet más, mint maga az igazgyöngy. Nagy kár, hogy az idei Oscaron azzal az Up!-pal kellett szembe szállnia az akadémia díjáért, amit már hetekkel ezelőtt mindenki abszolút győztesnek kiáltott ki. A végeredményen mindenesetre ez az apró kis hiányosság cseppet sem változtat.

Persze egy remek filmhez elengedhetetlen a hasonlóan remek alapanyag, ezt biztosítja Roald Dahl A fantasztikus Róka úr című meséje. A történet persze nekünk, magyaroknak meglehetősen ismerős lehet, elvégre Fekete István Vukja is a rókalét izgalmaiba kalauzol el bennünket. Anderson rókája a vagány és örök csirkefogó (szó szerint) Róka úr, aki családos rókaként pár éve felhagyott szenvedélyével és egyben hivatásával, a csirkelopással. Ám minden igazi bűnözőnek szüksége van még egy utolsó nagy balhéra, ami tudjuk, az esetek kilencven százalékában nem vezet túl sok jóra…

A fantasztikus Róka úr minden tekintetben lehengerlő: fantasztikus karaktereket mozgat egy csavaros történetben, ami egyszerre szól az emberi gonoszságról, az állati összefogásról és a bajtársiasságról. Persze itt kötelezően bejön a képbe egy erős társadalomkritika is, de a mesei keretnek és a kacagtató jelenetek dömpingjének hála egyáltalán nem erre kerül a hangsúly. Ha pedig már a nevetésnél tartunk: film csak úgy hemzseg a vizuális és verbális poénoktól, ezek közül is a legötletesebb és számomra legkedvesebb a lehető legképtelenebb pillanatokban bekómáló oposszum, aki igen kreatívan a Kóma névre hallgat.

Aztán azt se felejtsük el, hogy bábanimációval állunk szemben, olyan aprólékosan kidolgozott díszletekkel és bábfigurákkal, amik ismételten csak Anderson és stábja profizmusát és maximalizmusát dicsérik. Minden kavics, még az utolsó vörös szőrszál is mértani pontossággal a helyén van, és bár lehet, hogy a készítők vért izzadtak, mire mindent sikerült pontosan úgy elhelyezniük, hogy az a mindenható rendezőnek is a kedvére legyen, megérte. És hogy a zeneszerző Alexandre Desplatot se hagyjam ki a dicséretáradatból, A fantasztikus Róka úr zenéje annyira fülbemászó, hogy még napokkal a megtekintés után sem megy ki az ember fejéből.

Éppen a fentiek miatt érthetetlen, hogy egy ilyen kivételes filmet jelen állás szerint nem áll szándékukban a magyarországi forgalmazó cégeknek a mozik műsorára tűzni. Helyette, aki a Titanicon lemaradt volna róla vigasztalódhat a film DVD-változatával, ami legkorábban nyár végén kerül majd a boltok polcaira. Megéri azt a pár hónapot kivárni érte, az biztos.

A fantasztikus Róka úr (Fantastic Mr. Fox)
színes, amerikai animációs film, 87 perc, 2009

rendező: Wes Anderson
író: Roald Dahl
forgatókönyvíró: Wes Anderson, Noah Baumbach
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Tristan Oliver
producer: Allison Abbate, Wes Anderson, Jeremy Dawson, Scott Rudin
vágó: Andrew Weisblum

szereplő(k):
Meryl Streep (Mrs. Fox hangja)
George Clooney (Mr. Fox hangja)
Jason Schwartzman (Ash hangja)
Bill Murray (Badger hangja)

IMDb-átlag: 8,1
http://www.fantasticmrfoxmovie.com/

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés