Ben Affleck frissen Oscar-díjas Az Argo-akció című filmje valójában adaptáció: a főszereplő titkosügynök saját könyvéből készült. A könyv nagyon hasonlít a filmhez: kissé száraznak látszik, de izzik, mint a lőporos hordó.
Az Egyesült Államok modern történelmének legmegalázóbb epizódja az iráni túszdráma volt. Hogy egy vallási fanatikusokból álló forradalmi állam büntetlenül túszul ejthet amerikai diplomatákat, az minimum Carter elnök bukásába került, de a szuperhatalom erejének végességét is kegyetlenül demonstrálta. Ebben a maga korában a majdani 9/11-gyel felérő, az egész nemzetet depresszióba taszító drámában egyetlen fényes pillanat akadt: amikor kimentettek a lángokban álló Iránból hat, valamiképp megszökött diplomatát.
1980 februárjában az egész Egyesült Államok Kanadát ünnepelte. Kanadai zászlók lengtek mindenütt, juharleveles matricák díszítették az autókat, és egy kanadai sem hagyhatott ott egy bárt anélkül, hogy egy italt fizessenek neki. Az ok: az északi szomszéd iráni követsége a forradalmi fanatikusok orra előtt két és fél hónapig rejtegetett, majd sikerrel hazacsempészett hat szökött amerikait, akikre nélkülük talán fogság, de akár kivégzés is várhatott volna. Amit senki sem tudott: bár a kanadaiak hősiessége vitán felül áll, a tényleges mentőakció a CIA mesterműve volt.
1997-ig hallgattak róla. Antonio Mendez, az irányító ügynök zárt ajtók mögött megkapta a Hírszerzői Csillagot és találkozott Carter elnökkel, de a művelet mély titok maradt. Aztán a CIA ötvenedik évfordulójának megünnepléseként egy publicista azt javasolta, hogy az ügynökség hozzon nyilvánosságra néhányat a legelképesztőbb akciói közül. Egynek az Argo-akciót választották.
Antonio Mendez volt ügynöknek Az Argo-akció a negyedik könyve; mind a négy CIA-s karrierjéről szól. Ezúttal, hogy olvasmányosabb lehessen, társszerzőnek felkérte Matt Baglio újságírót. Az eredmény egy megkapó egyvelege a profi álcamester kulisszatitkainak és egy idegfeszítő mentőakció kidolgozásának, majd végrehajtásának. A valóságban nem üldözték autóval a felszálló gépet, mint a filmben, nem történt meg a bazári látogatás és a repülőtéri extra kihallgatás sem, cserébe viszont kapunk a könyvben maszktechnikákat, szervezési trükköket, mély konspirációt és egy ritka személyes beszámolót az események kellős közepéből.
Ki-ki döntse el, melyik ér többet neki.
Az Argo-akciót könyvben még akkor is érdemes elolvasni, ha már jól ismerjük a filmet. Nem a sztori – a „mi történt” – érdekes ugyanis, hanem a módszer – a „hogyan történt”. Mendez révén a CIA hőskorába nyerünk bepillantást, annak minden kezdetlegességével együtt (írja a fülszöveg), és hiába van, hogy az ügynökök világa a valóságban jóval szárazabb a filmeknél, egy hiteles forrásból minden kitalált történetnél hatásosabb olvasmány (kivéve talán le Carré regényeit, akit még Mendez is elismerően említ egy helyen). No és Hollywood részvétele sem utolsó poénforrás; a kettő együttműködését olvasva az ember komolyan eltűnődik a valóságnak a filmes trükkökhöz való igazodásán.
Mendez ügynök egyszer sem fog pisztolyt. Egyszer sem vezet szembe a forgalommal. Ecsettel, maszkokkal, hamis pecsétekkel, művészien hamisított aláírásokkal és abszolút fapofával dolgozik. Ami azt illeti, civil mesterségére nézve grafikus és festőművész. Csak épp
megvan benne az a képesség, hogy rezzenéstelenül áthazudja magát a gyanakvó forradalmi gárdisták között,
s ami még fontosabb: képes legalább egy órácskányi határátlépés erejéig másokat is megtanítani, inspirálni, megnyugtatni vagy épp lázba hozni, hogy képesek legyenek ugyanerre. Hat üldözött, rettegő, tapasztalatlan civil egyszerűen átsétált Mendez vezetésével a Mehrabad repülőtéren. Erről szól a könyv, nem az autós üldözésekről. Ettől lenyűgöző.
Hogy aztán mennyi mindent kellett esetleg még mindig elhallgatnia, azt nem tudhatjuk, de Mendez könyve remekül illeszkedik a Partvonal kiadó különleges világokat feltáró dokumentum-fikció-sorozatába. A Gomorrával és a Maffiával együtt a valóság egy újabb olyan szeletét ismerjük meg, ami máskülönben be sem kerülne a látóterünkbe. És a valóság néha minden fikciónál őrültebb. Ez adta az Argo-akció fedősztorijának erejét, és ez adja a könyvét is. Ez a grafikus ügynök átverné a világ minden Bondját és Bourne-jét, és rá se jönnének, amíg ő maga el nem meséli.
