Igazán tökös krimi LA-ből, egy 100 % magánhekussal, valahol a ’30-as évek cool gengszterhangulatán túl, a film noir hajnalán. Ezt hozza az Asszony a tóban hangoskönyv változata, amelyhez Galamb adja hangját meglehetősen profi módon.
Valóban a film noir hajnalán járunk, az Asszony a tóban Raymond Chandler legterrmékenyebb írói pályaszakaszán, 1943-ban készült és játszódik, amely már úgy hordozza magában a műfaj legjellemzőbb jegyeit, ahogy a szerző is nagyban megalapozza az amerikai krimiirodalom későbbi nagyjait. Érdemes megfigyelni, hogyan követi Chandler életművét saját főhőse, Philip Marlowe. Az 1934-es, majdnem debütáns „Finger Man” című novellájától kezdve egészen az 1959-es, befejezetlen Poodle Springsig életművének legtöbb darabjában jelen van és a szerzővel együtt öregszik a magánnyomozó, aki sok itallal és dohánnyal, de mindig hideg fejjel, magabiztosan, amolyan magányos farkasként teszi dolgát. Néha picit pechje van, de hát kinek nincs.
Ilyen történet hát az Asszony a tóban is, amely pár évvel a regény után, 1947-ben Robert Montgomery vitt filmre, s ő maga alakította a főszereplőt is. A történet szerint a nyomozó egy gazdag los angelesi férfi, Derace Kingsby fogadja föl, hogy megkeresse egy hónapja eltűnt feleségét. Marlowe azonban – fellátogatván az utolsó ismert helyszínre, Kingsby hegyi tóparton álló házához – egy hullát talál a vízben. A test ugyan nem a keresett nőé, mégis hamar látszik, minden mindennel összefügg.
A fülledt nyári LA hangulat, a ’40-es évek Amerikájának szexista stílusa, Marlowe remekül megírt karaktere és – ami mindezt egybegyúrja – Galambos Péter, vagyis Galamb ezerféle hangja, ez mind az, ami élvezetessé teszi a Kossuth Kiadó hangoskönyvét. A Jóbarátok Ross Gellerének hangja csak Kautzky Armand vagy Végvári Tamás orgánumához mérhető. Öblös mély hangját a narrátor és a főszereplő kapta (aki ez esetben egy és ugyanaz), a többi szereplő pedig igazi egyéniséget kapott egy-egy sajátos stílusjegy formájában.
Raymond Chandler: Asszony a tóban
Kossuth kiadó, 2008
